Őrült vágyak 🔞 (Befejezett)

Feszültség 2.

-A kurva életbe! -szitkozódott, miközben betakarta a meglepődött lányt, majd kiszólt.

-Ki az?

-Én vagyok, Uram! -szólalt meg Rob. -Ki kéne jönnie egy percre.

Nathan kiment, miközben érezte, ahogy kezd felmenni benne az ideg, majd becsukta maga után az ajtót. Érezte, hogy ez egy olyan beszélgetés lesz, ami egyelőre még nem Elizabeth lelkének való.

Elizabeth gyorsan felöltözött, és lábujjhegyen osonva az ajtóhoz próbálta kihallgatni a beszélgetést. De nem sokat hallott, csak szófoszlányokat.

-Mit akarsz? -hallotta Nathan támadó hangját.

-Uram... Josh... bizonságban... -Liz többet nem tudott kiszűrni Rob hangjából.

-Hol tartózkodik? -vette lejjebb a hangját Nathan.

Elizabeth hiába tapasztotta fülét az ajtóhoz, nem hallott több szófoszlányt. Szíve olyan hevesen vert, hogy azt hitte, kint is meghallják. Egész testében remegett, így inkább leült az ágyra.

Egy perc múlva belépett Nathan. Ideges volt, ez szavak nélkül is látszott rajta: Állkapcsa és izmai megfeszültek, szája elkeskenyedett, testtartása hideg volt, de a legveszélyesebbek a szemei voltak. A máskor olyan vad és szenvedélyes tekintet most hirtelen elsötétült, mint a viharos tenger.

-Mit hallottál?

-Nem tudom, miről beszélsz.

-Nekem ne hazudj! -emelte fel a hangját. -Tudom, hogy hallgatóztál. -mondta, miközben határozott léptekkel elindult a lány felé. Liz bűntudatosan sütötte le a szemét, majd amikor kinyitotta, a férfi jeges tekintetét pillantotta meg.

-Nem... nem sok mindent hallottam. Igen, bevallom, hallgatóztam. De csak mert sejtettem, hogy komoly dologról van szó.

A férfi élesen kifújta a levegőt. Szóval nem hallotta.

-Jól van, ne haragudj. Viszont most el kell mennem. Te addig ígérd meg, hogy itt maradsz és nem mész sehova.

-Megígérem. -Liznek a nyelve hegyén volt, hogy megkérdezze, hová megy, de inkább csöndben maradt. Nem akart feszültséget kettejük között.

-Köszönöm Angyalka! Azt is, hogy nem kérdezősködöl.

-Úgyis elmondod, ha szeretnéd. -vonta meg a vállát a lány.

-Okos kislány. -adott egy gyors csókot a szájára. -Most megyek. Hamarosan jövök. Ha bármi van, azonnal hívj! -ezzel becsukta maga mögött az ajtót.

Elizabeth egyedül maradt, így Mollyval foglalkozott, aki a szobában volt, hogy szokja a helyet. Egyszer csak a szeme sarkából látta, ahogy az ajtó lassan résnyire kinyílik. Érezte, ahogy szíve a torkában dobog, szája kiszárad.

-Nathan, te vagy az? -kérdezte, miközben bebújt a takaró alá. Mivel választ nem kapott, így felállt és gyorsan a szoba túlfelébe ment, minél távolabb az ajtótól.

Lassan kinyílt az ajtó, de aki belépett rajta, arra Liz nem számított.

Remélem tetszett ez a fejezet is, ha igen, ne felejtsd el kifejezni. 🙂