Őrült vágyak 🔞 (Befejezett)

A tárgyalás

Liz érezte, hogy kiszáll belőle az erő. Menni akart, de lábai nem engedelmeskedtek. Ütni akart, de karjai hirtelen túl gyengének tűntek. Érezte, ahogy elsötétül előtte a világ. Még hallotta, ahogy valaki a nevén szólítja, majd elterült a hideg földön.

Arra tért magához, hogy egy férfi gyengéden pofozgatja, közben beszél hozzá, bár a szavak nehezen jutottak el hozzá.

-Mi történt? -kérdezte kábán.

-Elájult. -felelte a mellette térdeplő férfi. Elizabeth végignézett rajta, bár túl sok mindent nem fogott fel az agya.

-Jöjjön, mennie kell a bíróságra, ahol kihallgatják és döntenek a sorsa felett. -mosolygott kedvesen a fiatal rendőr. -Én hiszek magának. Tudom, hogy ártatlan.

-Köszönöm. -sütötte le a szemét a lány. Lassan feltápászkodott, de megszédült. A rendőr kedvesen felsegítette, hagyta, hogy Liz belékaroljon. Így mentek be a mellettük lévő épületbe, ahol egy ajtóig sétáltak. Ott a férfi elengedte a nőt.

-Sajnálom, innen már egyedül kell mennie. Sok sikert! -szólt utána.

-Köszönöm, uram.

Erre a férfi csak biccentett egyet, mit sem sejtve, hogy ez a két szó milyen szívet melengető érzést váltott ki a lányból.

Elizabeth halvány mosollyal lépett be a tárgyalóterembe, ahol azonnal lehervadt a mosoly az arcáról. Ugyanis leghátul ült egy férfi, aki nagyon hasonlított Josh-ra. De az nem lehet...

Elizabeth leült, mivel három koppantást hallott, ami azt jelentette, hogy a tárgyalás megkezdődött.

Liz nem nagyon tudott odafigyelni, szinte gépiesen válaszolt minden kérdésre. Gondolatai máshol jártak. A sötét ruhás alakon, aki most pöffeszkedve tehénkedett a széken.

-Önnek mi a véleménye, Mr Dawnes?

-Szerintem az itt ülő lány nem tűnik veszélyesnek. Viszont amit tett, az nem megbocsátható. Ezért büntetést érdemel. -mondta komolyan az idegen.

Lizen hirtelen a felismerés halvány szikrája futott végig. Nem ismerte személyesen a férfit, de mégis érezte, hogy Nathannak köze van a dologhoz.

Mintha csak a gondolataival bevonzotta volna, egy hang szólalt meg a háta mögül:

- Bírónő! Tanúskodom Elizabeth Collins mellett - mondta, miközben lassan odalépett barátnője mellé. - Ott voltam a gyilkosság napján és a saját szememmel láttam, ahogy előtte a testvérem szexuálisan zaklatta a barátnőmet. Konkrétan meg akarta erőszakolni!

Elizabeth hirtelen elfehéredett, szájára tapasztotta a kezét, miközben próbált mélyeket lélegezni. Érezte, ahogy leveri a víz, közben rázta a hideg, a reggeli kávé meg visszaköszönéssel fenyegette meg gyomrát.

Nathan egyből belekarolt Elizabethbe és kirohant vele a tárgyalóteremből.

Miután kiértek, Liz egyből a férfihoz fordult.

-Köszönöm. -mondta halkan.

-Tőlem nem kell félned, Angyalka. -mondta az idegen, miközben lehúzta a kapucniját. Liz sokkos állapotban pillantott Nathanra.

-Te... hogy....? -kérdezte döbbenten.

-Ccss, ezt senki nem tudhatja meg. El kell tűnnünk.

-De hogyan...?

-Később mindent elmagyarázok. Gyere, menjünk.

Elindultak az utcán parkoló Bentley felé, ahol Liz megpillantotta a kocsi mellett ácsorgó sofőrt. Rob sötéten rámosolygott, miközben kinyitotta a hátsó ajtót.

-Üdv újra. Örülök, hogy visszatért, de máskor próbáljon meg nem elszaladgálni.

-Köszönöm, Rob. -mondta Liz, miközben becsusszant a hátsó ülésre. -Máskor nem szaladok el.

-Ajánlom is! -adott egy puszit Nathan a feje búbjára, aki közben beült mellé.

-Annyira hiányoztál! -bújt hozzá Liz boldogan sóhajtva.

-Te is nagyon hiányoztál. Szeretlek basszameg, és nem szeretném ha minden összezördülésünkkor elmászkálnál. -morogta a hajába a férfi.

-Nem fogok még egyszer lelépni. Ígérem!

-Remélem is!

Elizabeth hozzábújt, jól esett neki a férfi közelsége, hogy végre megint vele van. Végre boldog volt.

-És hogyhogy előjöttél értem? -nézett fel rá a lány.

Nathan hosszan kifújta a levegőt.

-Sokáig emésztettem magam. Hogy az én hibám volt. Végül úgy döntöttem, elmegyek hozzátok, de senkit nem találtam otthon, viszont láttam, hogy fel van dúlva a lakás. Tényleg, kiderült, hogy ki volt a tettes?

-Nem derült ki. Nem tudjuk ki tehette ezt, de hogy Mollyt is elvesztettem.... -csuklott el a hangja Lizynek.

-Hé, Angyalka! Kérlek ne sírj! -csitította nyugtatóan Nathan -Sajnálom Mollyt. Igazi Lélektársad volt. Hű volt hozzád, még akkor is, amikor én nem voltam melletted. -sütötte le a szemét.

-Ne hibáztasd magad. Nem a te hibád, hidd el.