Őrült vágyak 🔞 (Befejezett)

Halálos bosszú

Elizabeth mindeközben csendben figyelt, de már érlelődött benne a bosszú, mely pont olyan édes volt, mint a vérrel kevert csokoládé.

-Kimegyek Mollyhoz. -mondta, miközben kisietett az előtérbe, ahol kiskutyája félve elbújt. Gyorsan megsimogatta, kedves szavakkal megnyugtatta, átölelte, majd felállt. A táskájához lépett, majd keresgélni kezdett, és hamarosan már a kezében fogta a borotvapengét. Még régen rakta el, amikor többször is önsértést követett el, aminek hegeit a mai napig viseli. De arra végképp nem gondolt, hogy más ellen használja majd.

A csapnál engedett egy pohár vizet és lassan megitta. Besétált a szobába, ahol Josh megtörten állt Nathannal szemben, aki a fegyvert továbbra is ráfogta. Liz óvatosan Josh mögé lépett, majd megérintette a vállát, mire az meglepetten fordult hátra. Ebben a pillanatban Elizabeth fogta a kezében tartott pengét és egy hirtelen mozdulattal elvágta a férfi nyaki ütőerét, aki fájdalmasan rogyott össze.

-Ezt azért kapod, amit tenni akartál! -mondta Liz hidegen.

Nathan elhűlve nézett hol a holtan fekvő Joshra, hol a véres ruhában véres pengével álló nőre.

Liz érezte, ahogy kimegy a lábaiból az erő, és a földre roskadt. Nathan odaszaladt hozzá, arcát két kezébe fogta.

-Nyugodj meg drága. Jól tetted. Helyesen cselekedtél.

-De... de a rendőrök...ha megtalálnak...

-Nyugi, nem lesz baj. Vannak ismeretségeim, ők elsimítják az ügyet. A rendőrök nem fognak találni semmit. Gyere, játszunk egy kicsit. -nyújtotta a kezét a férfi.

-Hogy gondolod, hogy ezek után még van kedvem ágyba bújni veled!? Mármint ne értsd félre, nem veled van a baj. Hanem velem. Én...
De nem tudta befejezni, mert Nathan egy lágy csókkal bele fojtotta a szót. Ám Elizabeth kibújt az öleléséből, nem tudott felengedni. Inkább átöltözött egy lenge színes pólóba és egy egyszerű fehér shortba.

-Köszönöm, amit tettél értem. De... nekem ez most nem megy. Kell egy kis idő. Fel kell dolgoznom az eseményeket. Sajnálom.

-Értem. -mondta Nathan -Szóval idő kell. Gondolom, külön. De együtt is meg tudjuk oldani. Csak gondold át.

-Nathan, kérlek ne kínozz! Nekem is épp annyira fáj, mint neked! -fakadt ki a lány sírva.

-Oké, megértelek. -tette fel megadóan a kezét Nathan -De legalább azt áruld el, hogy hová mész!

-A barátnőmnél leszek. -Elizabeth már a kutyáját fogta a táskájával együtt -De ne keress.

A férfi megtörve kitárta a kezét, remélve, hátha legalább egy ölelést kap búcsúzóul. De nem. Liz még látta, ahogy meggyötört arcán végigcsorognak a könnycseppek, majd kilépett az ajtón.

Remélem tetszett ez a fejezet is, ha igen, ne felejtsd el kifejezni. 🙂