Vallomások

505 11 0
                                    

Erre nem is kellett sokat várnia, Nathan hamarosan belépett az ajtón. Elizabeth dühösen odaszaladt, majd hozzádobta a papírt.

–Ezt te most komolyan gondolod? –fakadt ki. –Erre ment ki az egész játék, igaz?? Hogy a rabszolgád legyek, és kedvedre baszhass, amikor csak akarsz, cserébe megkapnék bármit!! Kurvának nézel! És ne mondd, hogy nem, mert máskülönben nem létezne az a kurva szerződés sem!

–Na ezt most fejezd be! -emelte meg Nathan is a hangját –Figyelj! Én nem akarlak kényszeríteni semmire! Én csak… –fújta ki a levegőt –meg akarok neked mindent adni. Mert szeretlek. Persze, jó veled a szex, de ez nem csak arról, hidd el. Én ilyen vagyok, ezt láttam kiskoromban apámtól. Az uralkodást mások felett! Nem tudok megváltozni és nem is akarok. –mondta kissé lehiggadva.

–Ez nem mentség. Attól, hogy ezt láttad apádtól, attól még nem kéne ilyennek lenned. Járhatod a saját utad, a saját választásoddal. De tudod, mi ezzel a baj? Hogy nem is akarsz megváltozni. Vagy jó ez így neked, vagy már megszoktad, én nem tudom. De döntened kell: vagy megváltozol vagy elveszítesz.

–Nem akarlak elveszíteni. –rogyott le az ágyra a férfi. –Maradj kérlek. Gondold át, mennyi mindent tudnánk adni egymásnak. És most nem a szexről beszélek. A bizalomról és a szeretetről. Sokáig azt hittem… sokáig csak kalandként tekintettem az összes nőre, kihasználva azt, hogy bárkit és bármit megkaphatok csak azért, mert pénzem és befolyásom van. De amióta megpillantottalak, tudtam, hogy ez most más lesz. Hogy téged nem kihasználni akarlak. Hosszú távon tervezek veled, Liz. Bár a múltamon nem tudok változtatni, mert a dominálás mindig az életem része lesz. De nem szeretném, ha te csak ezt látnád bennem. Jó ember vagyok, vagy legalábbis szeretnék az lenni. Soha nem hagynálak el, és azt se szeretném, hogy te elhagyj. Mert szeretlek.

Elizabeth leült az ágyra a férfi mellé és egy lelógó hajtincsét kezdte birizgálni ujjaival. Gondolkodott egy pár percig azon, amit Nathan mondott. Lehet, hogy igazat mondott? Hogy van szerethető oldala is? Erre kérdés nélkül is tudta a választ. Őszintének tűnt, egy olyan embernek, akit lehet szeretni. Összeszedte magát és Nathan felé fordult.

–Köszönöm, hogy őszinte vagy velem. Átgondoltam a dolgokat, és maradok. Sőt, ha szeretnéd, elfogadom a szerződésedet. Mert én is szeretlek.

Nathan megkönnyebbülve fújta ki a levegőt, de Elizabeth folytatta.

–Várj. Én is vallomással tartozom neked arról a megjegyzésről, amit a házam előtt mondtam. Igen, volt hogy napi szinten buliztam esténként. Igen, volt, hogy utána nem otthon kötöttem ki, hanem férfiaknál. Heves természetű voltam, így próbáltam titkolni a valódi énemet, hogy minél több pasit szereztem magamnak. Próbáltam elrejteni a világ -és önmagam- elől a belső világomat. Persze mind csak egy éjszakára kellett. De ennek már vége. –mondta a lány határozottan. –Már csak te számítasz meg Molly. Tényleg, adni kéne neki valami kaját, mert reggel evett utoljára.

Remélem tetszett ez a fejezet is, ha igen, ne felejtsd el kifejezni. 🙂

Őrült vágyak 🔞 (Befejezett)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora