Álarc levétele

524 10 0
                                    

Amikor kimentek a szobából, Elizabeth szóhoz se jutott, csak annyit bírt kinyögni:

-Ez...ez mi volt?

Nathan a falnak támaszkodott.

-Ez vagyok én. Ez az igazi énem. -felemelte a kezét- Tudom, mit akarsz kérdezni. Hogy miért nem mondtam el eddig. Miattad. Mert megkedveltelek, és féltem, ha elmondom, nem akarsz velem szóba állni többé. Most is csak azért mutattam meg, mert felidegesítettél. Amit még nem zártunk le! -csattant fel, majd hirtelen mozdulattal feléfordult, a lány arcát két kezébe fogta. -Ígérd meg, hogy ezt senkinek nem mondod el. Nem tudhatja meg senki. Megértetted?

-Igenis. -nyelt egy nagyot Elizabeth.

-Ezentúl igenis Uram! -mondta határozottan Nathan, majd elfordult tőle.

-Maradj itt, ne mozdulj.

Elővette zsebéből a kulcsot, majd benyitott a szobába. Odalépett egy szekrényhez. Elizabeth látta, hogy tele van mappákkal. Túl sokat nem látott a félhomályban, ugyanis a férfi gyorsan kivett a legfelső mappából egy nagy fekete borítékot, ami piros szalaggal volt átkötve, a szalag meg egy cetlit tartott szorosan. Gyorsan bezárta a szekrényt, majd az ajtót is. A lány kezébe nyomta a borítékot. Lizy elvette tőle, és csak nézte, sokáig fel se fogta, mit lát. A cetlin ugyanis egy név szerepelt: Elizabeth Collins. Az ő neve...

-Elárulnád, mi ez? -kérdezte Liz. Fejében kavarogtak a gondolatok. Mi ez a boríték? Miért szerepel rajta a neve? Mióta hevert ott a szekrényben?

-Olvasd át alaposan, minden információ benne van. Nyugi, nem kell elsietni a döntést. Két nap múlva várom a választ.

Remélem tetszett ez a fejezet is, ha igen, ne felejtsd el kifejezni. 🙂


Őrült vágyak 🔞 (Befejezett)Où les histoires vivent. Découvrez maintenant