Őrült vágyak 🔞 (Befejezett)

🔞 Molly 🔞

Amikor hazaérve beléptek a házba, egyből látták, hogy valami nem stimmel. Az egész lakás fel volt túrva, a holmik szanaszéjjel hevertek a padlón, látszott, hogy valaki(k) valamit nagyon kerestek. Cassie egyből elkezdett körbe járkálni, közben hangosan gondolkozott, mi történhetett. De Liznek más dolog volt az, ami egyből feltűnt: nem látta Mollyt. Ettől a tudattól rossz érzése támadt, érezte: valami nagy baj történt.

-Molly, kiskutyám! Hol vagy? -szólongatta, de nem kapott választ. Kiment a konyhába, majd amit látott, az örökre az emlékezetébe vésődött: kiskutyája élettelen teste a konyhakövön feküdt meredten, véresen.

Elizabeth szóhoz sem jutott, csak állt megkövülve hosszú percekig. Amikor végre meg tudott mozdulni, egyből a kutyushoz szaladt, majd a földre roskadt. Átölelte a megmerevedett állatot, és érezte, feléled benne a remény: még lélegzett, enyhén, de még dobogott a kicsi szíve.

-Cassie! -kiabálta barátnőjének, aki odaszaladt hozzá. -Gyere, gyorsan, kórházba kell vinni Mollyt. Még... még él!

Gyorsan összeszedték magukat, kocsiba pattantak, majd meg sem álltak a legközelebbi állatkórházig.
Szinte levegőt sem véve rohantak be az ajtón.

-Kérem, jöjjön valaki! A kiskutyám, Molly... nem tudjuk, mi történt vele. Nagyon kérem, mentsék meg!

Egy asszisztens odaszaladt hozzá két másik orvossal együtt.

-Kérem, adja át. Megpróbálunk segíteni rajta -nyújtotta a kezét barátságosan az orvos. Liz belecsúsztatta a mozdulatlan állatot, majd könnyek között leroskadt egy ott lévő székbe.
Testét rázta a zokogás, miközben barátnője folyamatosan ott volt mellette és a hátát simogatta nyugtatóan.

Épp ezért nem vették észre a belépő gekete maszkos, sötét ruhás férfit, aki gyanúsan méregette az összeroskadt lányt. Egy ideig biztos távolságból figyelte őket, majd felcsillant a szeme -talán a felismeréstől. Hiszen ő az! A gyilkos csaj! Akiről hallott!

Ezen felbuzdulva kisietett, miközben a telefonját kihalászva tárcsázni kezdett.
Egy fél óra múlva visszament az épületben, szemében diadalittas fény csillant. Elizabeth pont akkor emelte rá szomorú tekintetét, és nem értett semmit.

Abban a pillanatban egy tucat rendőr rontott be az ajtón, egyenesen a rémült lányhoz szaladva, aki mozdulni se tudott a megdöbbenéstől. Cassie felpattant, majd próbált barátnője és a zsaruk közé állni, de sikertelenül. Félresöpörték, majd Lizt leteperték a földre, majd amíg az egyik a fejét nyomta le a földre, a másik az arcába hajolva tudakolta a nevét.

-Elizabeth Collins.

Ahogy igennel válaszolt, egyből érezte a kezein a bilincs szorítását, miközben a fejét lenyomva tartó rendőr felráncigálta a földről.

-Az összehangolt akciónknak köszönhetően végre elkaptuk. Többé nem bújkálhat a hatóság elől. Ön megölte Josh Bates-t, Nathan Batest. Letartóztatjuk emberölés vádjával. Tőlünk egy szökevény se lóghat meg! -vigyorgott a zsaru.

Liz nem tiltakozott, miközben a csapat kikísérte a bejáratnál várakozó rendőrautóhoz. Még hátrafordult barátnőjéhez.
-Vigyázz magadra és Mollyra.

-Vigyázok kicsilány, ne aggódj! -törölgette könnyes szemét Cassie, majd odalépett hozzá, hogy megölelje, de az egyik rendőr odaállt elé.

-Nincs ölelkezés! -mondta szigorú hangon.

-Szeretlek, Lizy. -mondta könnyes szemmel, de mosolyt erőltetve az arcára.

-Én is szeretlek, Cass. -suttogta Liz viszonozva barátnője mosolyát.

Mielőtt beültették az autóba, Liz észrevette a férfit sötét ruhába, kapucnival a fején.
-Azt hitted, megúszod, kislány? -mosolygott gonoszul.

Elizabeth össze volt zavarodva, nem értette, ki volt ez és mit akart. Ezen gondolkodott még akkor is, amikor beült az autóba, és elhajtottak vele.

Cassie visszament a kórházba, ahol már egy csapat orvos ott ácsorgott.

-Ez mi volt? -kérdezte az idősebbik, ősz szakállas.
-A barátnőmet most vitték el. Nincs mit mondanom. Mi történt a kutyával? Ugye sikerült megmenteniük? Ugye él?

-Sajnálom. -vette le a kesztyűt az orvos. -Mi mindent megtettünk, de a kutyának... -köszörülte meg a torkát -akarom mondani Mollynak túl súlyosak voltak a sérülései. Őszinte részvétem!

Cassie szóhoz se jutott, csak kiszaladt az épületből. Úgy érezte, forog vele a világ, szédült. Felhívta barátnőjét, aki egyből felvette.

-Cass! Mi történt? Mondd, hogy nincs baj! Mondd, hogy nincs...

-Annyira... annyira sajnálom! -szakadt ki a zokogás a lányból. -Molly... elment.

Remélem tetszett ez a fejezet is, ha igen, ne felejtsd el kifejezni. 🙂