Őrült vágyak 🔞 (Befejezett)

Josh

Egy férfit látott belépni, aki nyugodt lépésekkel haladt a lány felé, aki rémült tekintettel nézett rá.

–Ne félj. Nem foglak bántani. Csak kicsit eljátszogatunk. –mondta már-már játékosan –Ó, milyen édes a bosszú, amit Nathan most kapni fog!

Mindeközben folyamatosan lépegetett Lizhez, majd odaérve végigsimított a lány félelemtől kipirult arcán, aki undorral és dühvel telve arcul csapta.

–Mit képzelsz te magadról? Ezért megfizetsz, te kurva! –háborodott fel a férfi, majd a fogdosni kezdte a lányt, miközben ruháját egy hirtelen mozdulattal letépte róla, majd akkora pofont adott neki, hogy a lány a földre zuhant.

–Honnan tudtad, hogy hol vagyunk? És rólam honnan tudtál? –kérdezte sírva Elizabeth.

–Előttem nincsenek titkok, kicsilány! –nevetett fel a férfi gonoszan.

Josh ördögi vigyorral az arcán mászott be a lány lába közé, hiába próbálta védeni magát, miközben könnyei megállíthatatlanul folytak a szeméből.

–Ne! kérlek...ne csináld! –könyörgött zokogva.

Ám a férfi csak vigyorgott, miközben tovább erőszakoskodott. -Most megtudja a drága bátyám, hogy milyen édes is a bosszú! Elveszem tőle azt, ami a legfontosabb neki. Téged.

–Azt csak hiszed! Soha nem leszek a tiéd. Nem csak a testem, de a lelkem is Nathané.

–Azt majd meglátjuk, miután jól megdugtalak! –mondta, miközben egyfolytában próbált -sikertelenül- bejutni a lány bugyijába.

–Ezért még Nathan megöl téged, te féreg! –Elizabeth szavai csöpögött az undortól.

–Az biztos, hogy ezt nem éled túl, te patkány! –hallották mindketten Nathan hangját.

Az ismerős hangra mindketten felkapták a fejüket: Josh rémülten és dühösen, míg Elizabeth megkönnyebbülve nézett az általa annyira szeretett férfira.

Nathan sietősen belépett. A kezében szorongatott kulccsal becsukta maga után az ajtót, majd egyből Lizhez szaladt.

–Angyalka! –ölelte szorosan magához a rémült, remegő lányt –Mondd, hogy nem esett semmi bajod!

–Nathan, én... annyira sajnálom! –csuklott el a lány hangja a zokogástól. –Csak a gondot okozom neked!

–Ccsss, kicsim! –suttogta. –Nyugi, nem lesz semmi baj. Ne félj! –mondta, miközben megnyugtatóan nézett Lizre.
Nathan viselkedése megváltozott, amikor Joshra nézett. Előbb még szeretetteljesen ragyogó tekintete most jéghideg lett, testtartása feszült lett. Kimérten közeledett a férfihoz, mint egy vadállat, aki épp a zsákmányát cserkészi be.

–Rólad sem felejtkeztem el, te patkány! –mondta gyűlölettel. –Ezért még megdöglesz, megmondtam neked.

–Nathan, ne! Kérlek ne tedd! Nem csináltam semmit! –hunyászkodott meg a férfi, miközben lassan az ajtó felé araszolt. Tudta, mi következik. Ismerte bátyját, hogy ha ideges, akkor senki és semmi nem állíthatja meg.

–Na mi van öcsikém, csak nem szökni próbálsz? –kérdezte negédesen, de őrült vigyorral Nathan. Miközben egyik kezét ökölbe szorította, a másikkal a fegyveréért nyúlt, amit titokban mindig magánál hordott. Kihúzta, célzott, és lőtt. Gondolkodás nélkül. Hidegvérrel.

Josh felkiáltott a lábát ért fájdalomtól, Elizabeth elhűlve nézett hol a férfira, hol szerelmére, aki most ott állt a fegyverrel és szikrázó szemekkel nézett öccsére.

–Ezt azért, mert megpróbáltad megerőszakolni az életem értelmét, a barátnőmet. Ne is tagadd! Hallottam és láttam mindent, te geci! Örülj neki, hogy nem az agyadat loccsantottam szét!!

Remélem tetszett ez a fejezet is, ha igen, ne felejtsd el kifejezni. 🙂