Lestappen Fanfiction (Driver x Driver)
Minden egy balesettel kezdődött.
Vagyis technikailag úgy, hogy egy kék szemű, szőke hajú fiúra olyan nyelven üvöltöttek, amit nem értett, amikor még csak 12 éves volt. Charles emlékezett rá, hogy amint rápillan...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Charles számára a 2022-es szezon elérkezése nem is történhetett volna gyorsabban. Úgy érezte, hogy van mit bizonyítania a rettenetes 2021-es év után. Max bizalmának megerősítése Daniel szilveszteri buliján valamit lángra lobbantott benne. Valamit, amitől optimistának és izgatottnak érezte magát.
Izgatottan várta, hogy megnyerje a bajnokságot, hogy legyőzhesse Maxet. Hogy egy pódiumon állhasson vele.
A szezon előtti tesztek még inkább feltüzelték. Ahogy az is, hogy újra láthatta a hollandot.
Az előző év – szó szerint – csobbanó végjátékát követően Charles és Max közelebb kerültek egymáshoz a szünetben. Bár a szabadidejükben nem találkoztak gyakran, mindketten elfoglaltak voltak a saját életükkel és a kötelezettségekkel, de tartották a kapcsolatot. Valójában olyan gyakran váltottak üzenetet, hogy Charles azon kapta magát, hogy többször nyomja meg Max nevét, mint Pierre-ét.
Ez pedig sokat jelentett.
De ezt soha nem mondhatta el Pierre-nek.
Nyilvánvaló volt, hogy a beszélgetéseik gyakoribbá válása nem csökkentette a holland iránti érzelmeit. Sőt, inkább növelte azokat, ami mindenféle módon zavarta Charlest.
Még mindig küzdött azzal, hogy megértse az egészet; még mindig nehezen tudott nevet adni annak az érzésnek, amit Max iránt érzett.
Tagadhatatlan volt a vonzalma a holland férfi iránt. Elvégre Charlesnak voltak szemei, és valószínűleg Max testének számos részéről írhatott volna verset – a csillogó kék szemétől a nevetségesen vastag combokig, amelyekről Charles nem egy álmatlan éjszakán gondolkodott.
Nem, az, hogy vonzódik Max Verstappen-hez, nem volt probléma. Egy másik férfihoz való vonzódás nem jelentett gondot – Charles a múltban is volt már együtt néhány férfival.
Minden más okozott neki fejtörést.
Ahogy Charles szíve hevesebben vert, amikor meglátta Maxet.
Esküdni mert volna, hogy hallotta az angyalok énekét, amikor Max elmondta az egyik borzalmas, de csodálatos viccét. És milyen elégedett volt, amikor más is nevetett velük. Mert amikor Max megnevettetett valakit, olyan volt, mint a napfény; fényes, ragyogó és vakító.
Maxet nem csak maga mellett, alatt vagy körül képzelte el, hanem a konyhájában egy lusta vasárnap reggel, amikor mindketten reggelit készítenek. A kanapéján egy csendes péntek este, amikor valami nevetséges filmet tesznek be, amit egyikük sem nézett. Egy gyengén megvilágított étteremben, ahol Charles szemben ült vele, fehér terítékkel és sok evőeszközzel, és azon nevetnek, amit éppen a monacói mesélt.
És amikor valami jó, vagy rossz történt Charles életében, azt meg akarta osztani Maxel.
