Lestappen Fanfiction (Driver x Driver)
Minden egy balesettel kezdődött.
Vagyis technikailag úgy, hogy egy kék szemű, szőke hajú fiúra olyan nyelven üvöltöttek, amit nem értett, amikor még csak 12 éves volt. Charles emlékezett rá, hogy amint rápillan...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Charles nem szerette volna az évet úgy kezdeni, hogy minden egyes döntését megkérdőjelezik, amelyeket valaha is hozott azért, hogy eljusson oda, ahol most van. És mégis, pontosan ez történt vele.
Szilveszter éjszakáján a Maxel folytatott beszélgetése gyökeresen megváltoztatta a világnézetét. Charles 2023 első heteit azzal töltötte, hogy megpróbálja helyreállítani a dolgokat. Eddig még nem járt sikerrel.
Ha testvéreivel kiment a vízre, Maxre gondolt. Ha Maranello-ba utazott tesztelésekre és megbeszélésekre, Max járt a fejében. Minden szombat este amikor elment az édesanyjához vacsorázni, Maxről ábrándozott. Ha Pierre-el ebédelt, Maxre gondolt. Ha hagyta, hogy Andrea kínozza őt az edzőteremben és a Monaco körüli szigeteken, akkor is Max járt az eszében. Ha a következő szezonról beszélgetett Carlos-al, a gondolatai újra és újra Max felé terelődtek.
Nem számított, mit csinált, hiába próbálta rávenni magát, hogy valami másra figyeljen, Max mindig előkerült. Még akkor is, amikor nem ő volt a legfontosabb. Max folyamatosan ott lebegett Charles tudatában.
'Te vagy a mindenem, Charles.'
Ezek a szavak újra és újra visszhangoztak Charles fejében. Ez volt az első gondolat, amely reggelente eszébe jutott, és az utolsó, amely elalvás előtt felbukkant.
'Mindig is te voltál a mindenem'.
Charles nem értette, hogyan nézhet rá a holland úgy, mintha látna benne valamit. Miközben a monacói, amikor a tükörbe nézett, soha érezte magát elég jónak. És nem értette, hogy lehetett olyan ostoba, hogy elengedte Maxet.
***
Három héttel a Sakhir-i szezon előtti tesztelés szombatján Charles az édesanyjánál vacsorázott.
Arthur és Lorenzo is jelen voltak. A vacsoraasztal körüli beszélgetés elcsendesedett, miközben négyen élvezték a Pascale által készített Bouillabaisse-t. Ez egy olyan étel volt, amit az anyja már számtalanszor főzött, és Charles sosem tudott betelni vele.
Az édesapjának is ez volt az egyik kedvence. Valahogy mindig olyan érzést keltett benne, mintha még mindig velük lenne.
Kellemes érzés volt.
Charles nem tudta, mi készteti arra, hogy megszólaljon. Talán az a megnyugvás, amit a családja körében érzett. Vagy az a régi emlék, amikor az apja azt mondta neki nyolcéves korában, hogy nincs semmi, amit ne oszthatna meg velük. Akkor törte el az anyja egyik dísztálát, és túl rémült volt ahhoz, hogy bárkinek is elmondja.
Akárhogy is, a szavak kibuktak belőle, mintha nem is az ő akaratából történt volna.
"Il y a un truc que je dois te dire, même si j'ai déjà tout foiré." Mondta Charles, miközben letette az evőeszközt. ("Van valami, amit el kell mondanom, bár már elrontottam.")
