Lestappen Fanfiction (Driver x Driver)
Minden egy balesettel kezdődött.
Vagyis technikailag úgy, hogy egy kék szemű, szőke hajú fiúra olyan nyelven üvöltöttek, amit nem értett, amikor még csak 12 éves volt. Charles emlékezett rá, hogy amint rápillan...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
2046
Charles a teraszon állt, és tekintetét az udvarra szegezte. Augusztus 18-a volt, a nap fénye élesen ragyogott a tiszta, kék égbolton. Sötétkék szmokingot viselt, fehér inget, bordó csokornyakkendőt és hozzá illő zsebkendőt. Ahogy lenézett a gondosan nyírt sövényekre, önkéntelenül is eszébe jutott az a nap, amikor utoljára megfordult a La Cervara-ban, immár több mint huszonegy évvel ezelőtt. Gondolatai visszavitték arra az esős éjszakára, amikor Maxel együtt táncoltak az udvaron, miután kiderült, hogy a holland apja nem jelenik meg az esküvőjükön. A szívében ugyanaz a melegség és szeretet áradt szét, amit akkor érzett.
Egy két ölelte át a derekát, Charles pedig ösztönösen hozzábújt a mellette álló ismerős, meleg testhez. Max gyengéden megpuszilta a halántékát.
"Minden rendben?" Kérdezte a férje, mire Charles odafordította a fejét, hogy ránézzen.
Huszonegy év telt el, de Max szinte semmit sem változott. Persze, az arcvonásai egy kicsit lágyabbá váltak, az elmúlt évek nyomai megjelentek rajta, és szőke hajában itt-ott néhány ősz szál is felbukkant. De Charles számára Max ugyanolyan elbűvölő volt, mint mindig, és azok a különleges kék szemek még ma is a kedvenc látványai közé tartoztak a világon. Nem mintha csak Max öregedett volna; Charles is megváltozott az évek során. Viszont Max még most is úgy nézett rá, mintha ő lenne a legcsodálatosabb ember a földön.
Max ugyanolyan szmokingot viselt, mint Charles, csak az ő csokornyakkendője és zsebkendője sötétkék volt. Csodálatosan festett benne.
"Igen!" Válaszolta Charles, bár a szavai csak félig tükrözték az igazságot. "És te?"
Max bólintott, és az udvarra pillantott. "Amennyire egy apa csak jól lehet a lánya esküvőjének napján."
Charles elnevette magát, és gyengéd csókot lehelt Max arcára. Mindketten hónapok óta várták és ugyanakkor tartottak is ettől a naptól, hiszen bármennyire is boldogok voltak a lányuk miatt, nem tudtak megszabadulni attól a keserédes érzéstől, hogy eljött az idő, amikor talán el kell engedniük őt.
Naomi Ettes Verstappen-Leclerc néhány hónappal Max és Charles 2025-ös esküvője előtt született, Max gyermekkori legjobb barátja, Julia gyermekeként. Julia nem tudott ott lenni az esküvőjükön, mivel Naomi még túl kicsi volt ahhoz, hogy utazhasson vele. Bár Julia szíve összetört emiatt, Max és Charles soha sem hibáztatták őt ezért. Nászútjuk után Hollandiába utaztak, hogy meglátogassák Julia-t és a kislányt. Naomi apja még a terhesség korai szakaszában elhagyta Julia-t, azóta sem hallottak róla. Max elhatározta, hogy mindenben támogatja barátját, Charles pedig mellette állt. Amikor Julia-nak segítségre volt szüksége, mindig ott voltak neki, akár együtt, akár külön-külön, a körülményektől függően.
Nem volt meglepő, amikor Julia Maxet kérte fel Naomi keresztapjának, és az sem, hogy a végrendeletében kikötötte, Max legyen Naomi törvényes gyámja, ha bármi történne vele. Max egy pillanatig sem habozott igent mondani, Charles pedig teljes szívvel támogatta. A keresztelőn, 2025 októberében, Julia félrehívta Charlest, és elmondta neki, hogy bár hivatalosan nem lehet Naomi keresztapja, a monacóit mindig is annak fogja tekinteni. Ez az apró gesztus könnyeket csalt Charles szemébe, bár talán nem volt teljesen biztos benne, hogy valóban sírt, vagy csak egy kicsit meghatódott.
