Életünk legjobb nyara ( Marics Peti ff.)

Fura érzés

                              *Ella szemszöge*

Reggel iszonyatos fejfájásra keltem. Körbenéztem, de nem a sátrunkba voltam hanem egy lakóautóba.
Nem úgy tűnik, mintha megdugtak volna. Kinyitottam az ajtót, de nem volt ott senkise a lakóautóba. Megnéztem a telefonomat vagy 40 nem fogadott hívásom volt a lányoktól. Viszont egy valamire figyelmes lettem. Valaki hagyott ott egy cetlit a konyhapulton. Ez állt benne;

"Szia, idehoztalak mivel az éjjel összeestél a mosdóba és nem akartalak egyedül hagyni. Remélem jobban vagy!"

Fogalmam se volt, hogy ki írhatta volna ezt a cetlit. Elindultam a sátor felé. A lányok békésen aludtak még, úgyhogy én elmentem sétálni. Végig csak azon gondolkoztam, hogy ki volt az. Annyira el voltam mélyülve a gondolataimba, hogy valakibe belebotlotam.

- Úristen nagyon sajnálom - álltam fel
- Nincs semmi gond - mondta
- Jól vagy? - kérdi
- Persze - néztem fel

Valahonnan ismerősek voltak ezek a szemek...
És valami fura érzést keltett fel bennem... nem lehet.

- De nekem most mennem kell - ezta ahogy kimondtam gyors léptekbe elmentem.
- Várj! - szólt utánam

Elmentem egy kis patakhoz és leültem a fűbe. Mintha valami rémlene az estéből...
Ugyan ezeket a szemeket láttam és az a barna haj a két erős karral. Biztos, hogy nem. Olyan pillangókat éreztem a hasamban, mint még soha. Talán tényleg szerelmes vagyok ebbe a fiúba?

Egyszer csak kiabálást hallotam.

- Ella hol a francba voltál??? - aggódóan kérdezték
- Az most lényegtelen - mondtam nekik
- Megbassztak vagy mi?- kérdezi Réka
- Mi? Dehogy is! - válaszoltam
- Akkor? - kérdezik egyszerre
- Nem történt semmi és kész! Nem akarok róla beszélni. - fel álltam és elmentem egy teljesen másik irányba.

Most komolyan nem kell nekik beszámolnom az egész életemről. Vannak olyan dolgaim amiket még senkinek se mondtam el. Kik ezek nyomozók vagy mi?

Úgy döntöttem, hogy ma is leiszom magam, de nem annyira, mint tegnap. Elmentem pár koncertre amik baszottúl jók voltak! Lassan megint beesteledett. A lányokkal azóta nem találkoztam mióta faképnél hagytam őket. Egy szabályt hoztam létre magamnak, de csak egyet. Még is megszegtem. Úgyan olyan részeg vagyok, mint tegnap. Szintén a mosdóhoz mentem csak nem jutottam el mivel megint belebotlottam valakibe.

- Már megint full részeg vagy kislány - mondta nekem
- Sajnálom... - kezdtem el zokogni
- Nyugi kislány - próbált lenyugtatni

A fejemet a kezeimbe temettem és csak zokogtam. Annyit éreztem, hogy két kéz ölel át szorosan. Aztán felemelt mennyaszony pózba és szintén a lakókocsiába vitt engem. Lefektetett, betakart, mellém bújt, és szorosan ölelt. Lassan el is aludtam.

*Peti szemszöge*

Reggel visszamentem a lakókocsimba, de már nem találtam ott a lányt. Még a nevét se tudom. Megreggeliztem és elmentem egy kicsit kiszellőztetni a fejem. Sok minden történt az elmúlt napokba. A fiúkkal is összevesztem, Andival is szakítottunk. Nehéz volt ez a pár nap. Semmi másra nem vágytam csak egy kis magányra. Egyszer csak belém botlott valaki.

- Úristen nagyon sajnálom - mondta
- Nincs semmi gond - álltam fel
- Jól vagy? - kérdeztem
- Persze - nézett fel rám

Ez a lány volt aki a karjaimba esett este. Mikor realizáltam addigra már elment. Kiabáltam utána, de már nem hallota. Na de fasza. Így hát igazából egész nap buliztam más zenészekkel, kicsit ittunk de az semmiség volt. Lassan már kéne mennem aludni mivel holnap kemény napom lesz. Elindultam vissza a lakókocsimba viszont belém botlott valaki megint.
Úgyan az a lány volt megint csak holt részegre itta magát ami látszott rajta.

- Már megint full részeg vagy kislány - mondtam neki
- Sajnálom... - válaszolt és kezdett el zokogni
- Nyugi kislány - próbáltam nyugtatni

Szorosan megöleltem. Biztosan neki is kemény napjai lehetek, mert ilyen szép lány aki holt részegre issza magát nem hinném, hogy csak úgy isszogat ennyit. Felemeltem és elvittem hozzám. Lefektettem, mellé bújtam és így el is aludtunk hamar.