Életünk legjobb nyara ( Marics Peti ff.)

Mi itt vagyunk neked

Ma megy a repülőnk én meg fel se fogtam, hogy mi történt. Fogalmam sincs, hogy miért itta le magát ennyire. Nagyon aggódóm érte.

- Kicsim! - kiabál Peti
- Igen? - kiabálok vissza
- Hol van a kedvenc pulcsim? - kérdezi
- Rajtam - válaszoltam

Ideje lenne összekapnom magam, mert mindent Peti csinál. Lementem hozzá és egy csókot meg  egy ölelést kaptam.

- Ahjj babám... Olyan rossz így látni téged - emelte fel a fejem
- Ma elmegyünk meglátogatni? - kérdeztem
-Persze kicsim - puszilt meg

1 óra múlva el is indultunk Spacchoz. Mikor a kórházhoz értünk hevesen kezdett el verni a szívem.
Voltam már itt egy párszor... Mikor odaértünk az ajtó elé egy nagy levegőt vettem és benyitottam.

- Sziasztok - köszönt Spacc

Én nem szóltam semmit csak átöleltem.

- Halálra aggódtam magam miattad. - néztem rá
- Sajnálom... - nézett rám
- Miért csinálod ezt? - ültem le mellé
- Nem tudom... - könnycseppek folytak le az arcán
- Magadat teszed tönkre ezzel. Bárki is van ez mögött nem érdemel meg téged. Ha megbízol benne, tudni fogja a gyenge pontodat és jobban tönkre fog tenni. - töröltem le könycseppeit
- De nem tudom elengedni - hajtotta le a fejét
- Mi itt vagyunk neked - emeltem fel a fejét
- Bármi van írj, hívj, gyere át hozzánk ne a piába  menekülj!  - mondta Peti
- Köszönöm, hogy vagytok nekem - nézett ránk
- Ezen nincs mit megköszönni. - öleltem át
- Viszont nekünk mennünk kell mivel hamarosan megy a járatunk. - karolt át Peti
- Érezzétek jól magatokat! Sziasztok - köszönt el
- Szia - mondtuk egyszerre

A hazaút csendesen telt. Csak arra tudtam gondolni, hogy hányszor voltam abban az épületben. Egyszerűen annyira rossz visszaemlékezni a múltamra. Mindig amikor belenézek a tükörbe egy kislányt láttok akit a báttya védett meg.
Peti felhívta Milánt hogy ki tud-e vinni minket a reptérre. Milánnal már találkoztunk egyszer amikor koncertjük volt, de nem tudta hogy Peti barátnője vagyok. Nem mondta neki hogy ketten megyünk nyaralni. Milán 10 perc múlva meg is érkezet.

- Sziasztok! -köszönt Milán
- Szia - köszöntem
- Csá tesó - pacsiztak le
- Ki ez a szép lány? - nézett rám
- Ez a szép lány az én barátnőm - karolt át
- Tóth Ella vagyok! - mosolyogtam
- Valkusz Milán - mutatkozott be
- Tesó nem is tudtam, hogy barátnőd van. - nézett rám
- Még nem akartuk nagyon elmondani senkinek - nézett rám
- Na menjünk, mert lekéssük a repülőgépet. - puszilt meg

Bepakoltuk a csomagjainkat és már indultunk is. Mikor odaértünk elbúcsúztunk Milántól és már fel is szálltunk a repcsire. Az út hosszadalmas volt, de élvezetes. Peti egy csodálatos szállást vett ki magunknak.

- Baba ez gyönyörű szép. - csillogó szemekel néztem rá
- Neked bármit bébi - csókolt meg

Annyira fáradtak voltunk aznap, hogy inkább eltettük magunkat mára. Reggel madárcsiripelésre keltem. Kimentem a teraszra és néztem a napfelkeltét. Egyszer csak két kézt éreztem a derekamon meg egy fejet a vállamon.

- Jó reggelt babám! - puszilt meg
- Jó reggelt szerelmem! - öleltem át
- Jól aludtál? - kérdezi
- Melleted mindig jól - mosolyogtam rá
- Elmegyünk egy kávézóba reggelizni?  - néztem rá
- Persze kicsim! - ment a szobánkba átöltözni

Én bementem a fürdőbe és elvégeztem a reggeli rutinom. Ma egy szoknyát vettem fel mivel gyönyörű volt az idő. Összekötötem a hajam egy copfba és már indulhatunk is. Kézenfogva mentünk el a kávézóba.
Mikor odaértünk kikértük a reggelinket és pár perc múlva ki is hozták. Valami isteni volt. Úgy gondoltuk, hogy ebben az egy hétben kikapcsoljuk a telefonunkat, egymásra fogunk koncentrálni és kipihenjük az elmúlt streszes heteket. Nagyon  jó érzés az, hogy csak ketten vagyunk és nem zavar minket senki. Kiélveztük ezt a pár napot rendesen.
Peti eszméletlen helyekre vitt. Csodásan telt el ez az 1 hét. Nagyon hálás vagyok azért, hogy egy ilyen pasim van akinek én vagyok a legfontosabb. Nagyon szeretem.