Életünk legjobb nyara ( Marics Peti ff.)

Irány a médiába

Egész este egymással beszélgettünk. Mindent elmeséltünk egymásnak. A múltunkról sokat meséltünk. A bátyájáról mesélt, hogy mennyi mindenben segített neki. És persze a szüleiről meg a barátnőiről akik tönkre tették az életét. Mindent megfogok adni ennek a csodálatos lánynak aki sokkal többet érdemel és persze jobban fogok rá figyelni. Szoktak lenni pánikrohamai is szóval nagyon vigyázni fogok rá. Én is meséltem a múltamról, hogy fociztam, teniszeztem és úgy lettünk legjobb barátok Milánnal meg ilyenek.

- Baba eszünk valamit? - kérdeztem
- Sütünk muffint? - kérdezte
- Ha nem gyújtom fel a konyhát akkor lehet róla szó. - kezdtem el nevetni
- Majd én figyelek rád - puszilt meg

Igazából randi estét tartottunk. Szerencsére nem gyújtotam fel a konyhát. Este lesz egy fellépésünk, amire elviszem Ellát. Ott lesznek Laciék, Manu meg Milán Petrával. 10- kor indulunk, úgy hogy elkezdtünk készülődni.

*Ella szemszöge*

Ma lesz egy koncertje Petiéknek. Elkezdtünk mindketten készülődni és 30 perc után kész is lettünk. Én nem vittem túlzásba felhúztam egy farmer rövid nadrágot meg Peti kedvenc pulcsiát.
Petin meg egy hosszú farmer nadrág volt egy barna pulcsival. Pakoltam egy kis nasit magunknak és indultunk is. Az út 2 óra volt, de gyorsan eltelt mivel Petivel voltam úgye. Amikor megérkeztünk a Brúnóék már ott voltak.

- Itt a szerelmes pár és még össze is öltöztek - nézett ránk Brúnó
- Bruncsa! - ugrottam a nyakába
- Szia Elli! - ölelt át
- Nekem már nem is örülsz? - nézett rám Laci
- Dehogynem - öleltem át

40 perc múlva kezdenek a fiúk. Csináltam közös képeket Brúnóékal meg Petivel. Úgy döntöttünk, hogy ma megosztjuk a médiába a kapcsolatunkat.
Fel vagyunk készülve a negatív kommentekre, cikkekre és persze a hamis cikkekre is. Már mindenki megjött. Megismerkedtem Manuval meg Petrával. Petrával nagyon jól elvoltunk. Peti mindig figyelt rám és a fiúk is. Nagyon jól éreztük magunkat, amikor egyszercsak egy ismeretlen szám hívott.
Félrem mentem és fel is vettem. Pont akkor jöttek le a fiúk a színpadról.

- Tóth Ella tessék? - szóltam bele a telefonba

Peti éppen hátulról megölelt.

- Jónapot! Maga Tóth Botond hozzátartozója? - kérdezte a nő
- Igen! Mi történt? - kérdeztem halkan
-  Kórházba szállították dróg túladagolás okából.
- Köszönöm, hogy szólt. Viszontlátásra! - tettem le a telefont

- Baszki - néztem Petire
- Baba mi történt? - aggódó hangon kérdezte
- Boti kórházba van - néztem rá.

El is indultunk a kórház felé.
Mikor odaértünk bementünk a recepcióra és elirányitottak minket a szobája felé.

- Szia Ella... - köszönt
- NORMÁLIS VAGY?? - kiabáltam vele
- MIÉRT CSINÁLOD EZT MINDIG? - folytatam tovább
- Ella nyugodj meg. - mondta Peti
- Hogy a faszomba nyugodjak le ha minden második héten itt van? - zokogtam
- Miért jó ez neked, hogy folyton leiszod magad és  drógozol aztán mindig ide kerülsz? - néztem a szemébe.
- Ezzel nem tudsz elmenekülni a problémáid elől!
Fordulj hozzám vagy bárki máshoz, de ne itt találkozzunk!
- Basszameg... ha mégegyszer itt látlak megöllek - néztem zokogva a szemébe
- Sajnálom hugi... - könnycseppei folytak le az arcán
- KURVÁRA NEM AKARLAK MÉG EGYSZER ITT LÁTNI! - ordítottam le
- Kicsim nyugodj meg - simogatta a hátam

Fogtam magam és kimentem az ajtón. Leültem a kórház elé és csak sírtam. Peti próbált vigasztalni, de nem nagyon sikerült neki.

- Baba ne sírj... nem segít rajtad - simogatta a hátam
- Igazad van hogy a faszba segítene végülis csak egy alkoholista bátyám van és elmebeteg szüleim. - fejemet a tenyereimbe temetem.
Borzasztó nap volt a mai és persze, hogy a blikk már kitett rólunk egy csomó cikket, ahogy a kórház előtt ülünk és zokogok. Még nem raktuk ki a social médiába. Majd ha megnyugodtam akkor majd kirakjuk.