Életünk legjobb nyara ( Marics Peti ff.)

Mindketten túlgondoljuk

Mikor hazaértünk kivettem Ellát az autóból és elindultam befelé. Hátra néztem, de Boti a kocsiba volt.

- Nem jössz be? - kérdeztem
- Ha nem zavarok - válaszolta
- Tesó te sohase zavarsz! - mosolyogtam rá
- Megmentetted a legfontosabb embert számomra és számodra! Ne vicceljél már! - nyitotta ki nekem az ajtót

Amikor a fiúk megláttak egyből odajöttek hozzánk.

- Halkabban, mert alszik! - szóltam rájuk
- Felviszem és jövök. - mentem fel az emeletre
- Nagyon szeretlek szerelmem! - pusziltam meg a fejét és becsuktam az ajtót
- Mi történt? - kérdezték
- Ellát elrabolták... - mondta Boti
- Tessék? - néztek ránk
- Már elkapták a tetest, de mi még nem vagyunk biztonságba... - mondtam
- Az igaz... - mondta Milán
- Nem akarom, hogy Ella belekeveredjen ebbe. - hajtottam le a fejem
- Megoldjuk! - veregetett vállba Brúnó
- Na én megyek srácok! - mondta Boti
- Mi is megyünk. - mondták a fiúk
- Sziasztok! - köszöntem
- Szia! - köszöntek

Olyan érzésem van, mintha ennek az egésznek sose lenne vége... Nem akarom, hogy Ella tudja azt, amit nem mondtam el neki. Nem akarom terhelni ezzel.
Mindig amikor szüksége lenne rám sose vagyok ott neki. Rossz barát vagyok? Megérdemlem én egyáltalán? Lehet szüneteltetni kéne a zenélést?
Megfog minket találni az az ember? Annyi gondolat járt a fejembe...

                                *Ella szemszöge*

Amikor reggel felkeltem azt hittem ez csak egy álom volt. Hát kurvára nem! Lementem és láttam, hogy Peti a kanapén alszik. Miért nem aludt velem? Talán teher vagyok számára? Túl sok gondot okozok neki? Lehet az lenne a legjobb ha elmennék sétálni egyet. Csináltam reggelit neki és írtam egy cetlit is, hogy tudja merre leszek. Felöltöztem és el is indultam. Leültem nem messze egy tőlünk közeli parkban a padra és csak néztem ki a fejemből. Tényleg összekéne kapnom magam. Nem akarom, hogy Peti mindig szívrohamot kapjon bárhol is vagyok. Lehet, hogy jobb lenne ha szakítanánk? Akkor ő is visszatérne a régi életébe és én is...
Valahogy... végülis kirúgtak és nem kezdtem el a vállalkozásom. Lehet ez nem az én területem.
Egyszercsak egy ismerős hangot hallotam.

- Ella? - kérdezte

Nem baszki ez kurvára nem lehet ő...
Felkeltem a padról és gyorsléptekbe sétáltam.

- Ella várj! - kiabált utánam
- Basszus Kevin! - fordultam hátra
- Nem volt elég az neked, hogy az évek során folyton bántottál a suliban? - néztem rá
- Mi a faszt akarsz tőlem még?? - kiabáltam rá
- Csak bocsánatott akartam kérni... - nézett a szemembe
- Szerinted megbocsájtok azok után amit tetél velem? - könnyeztem be
- Egy hülyét csináltál belőlem és még van képed a közelembe jönni? Húzz a picsába! - gyors léptekbe elsétáltam és egy közeli kisboltba mentem.

Vettem magamnak egy üveg vodkát és elindultam a Duna partra. Nem kéne ezt meginnom... megint csak problémát okoznák. Magam mellé tettem az üveget és hallgatam a víz csobogását.

                              *Peti szemszöge*

Felkeltem és magam mellett egy tányér bundás kenyeret találtam kávéval és egy cetlit. Ez állt benne:

"Jó reggelt szívem! Elmentem kiszellőztetni a fejem egy kicsit. Vigyázni fogok magamra! A Duna partnál leszek ha keresel. Szeretlek! "

Megnyugottam ahogy megláttam ezt a cetlit. Megettem a reggelit és elindultam a stúdiónkhoz, mivel egy nagy projekt készül az arénás koncertünkre. Ellának írtam is, hogy a stúdiónkba leszünk és ha van kedve beugorhatt hozzánk.

                                *Ella szemszöge*

Láttam, hogy Peti írt nekem. Bementem egy kisboltba és vettem nekik nasit. Meg ugye vittem a vodkát is, amit inkább nem ittam meg. Oda is értem és be is mentem hozzájuk.

- Sziasztok! - köszöntem
- Szia babám! -csókolt meg
- Szia Ella - köszönt Milán
- Hoztam nektek egy kis nasit. - nyújtottam oda a zacsit
- Köszi - mondták
- Bébi lenne egy kérdésem... - nézett rám
- Mondjad kicsim. - mosolyogtam rá
- Ooooo vodkaaaa - tartotta a kezében Milán
- Vodka?? - nézett oda
- Ma este megisszuk - kacsintott rám
- Na mit akartál mondani az előbb? - mentem oda