Életünk legjobb nyara ( Marics Peti ff.)

Az álmunk elúszott

                                *Peti szemszöge*

Ahogyan Kevin bejött a terembe szélsebesen húztam ki onnan Ellát. Nem hagyom, hogy mégegyszer bántsa őt. Ha neki baja lesz én darabokra hullok.
Bementünk az öltözömbe és bezártam az ajtót.

- Baba ígérem el fogok mindent mondani otthon! Csak most nem vagyunk biztonságban. - fogtam meg az arcát
- Ennyire komoly a helyzet? - láttam a szemeiben a rémületett
- Sajnos igen... - néztem a szemébe
- Csak az a lényeg, hogy maradj minél távolabb tőle - pusziltam meg
- Megígérem - döntötte homlokát az enyémnek

Közben össze vissza rohangált mindenki mivel vészesen közeledik a fellépésünk. Ella fogalmam sincs, hogy hol van. Biztos Brúnóval van.

- Brúnó! - kiabáltam oda neki
- Igen? - jött oda
- Hol van Ella? - kérdeztem
- Nem tudom. - válaszolt
- Azt hittem, hogy veled van! - kaptam észhez
- Én meg azt hittem, hogy veled! - na itt kezdtünk el bepánikolni

Próbáltam hívogatni, de nem vette fel. Megkérdeztünk mindenkit, hogy nem látták-e, de semmi...Valahogy úgy érzem, hogy ez Kevin műve.

- Brúnó és én jobbra megyünk, Milo és Manu balra,
Dani és Spacc pedig lent nézzétek meg. - osztottam be, hogy hova menjenek.

Körbe sétáltuk az egész Arénát, de sehol senki. Mindannyian úgyan oda érkeztünk vissza.

- Semmi? - kérdeztem
- Semmi... - mondták
- Mi van ha baja esik? - takartam el az arcom a kezeimmel.
- Tesó nem lesz semmi baja! - veregette meg a hátam Milo
- Már csak egyenesen nem mentünk. - mondta Manu
- Akkor mire várunk? - mondták

Végig futottunk az egész folyoson. Amikor meghallotam Kevin hangját azonnal sprintbe kapcsoltam. Betörtük az ajtót, ahogyan kinyitottuk.
Ella összekuporodva ült a földön és Kevin egyre közelebb ment felé.

-HA EGY UJJAL IS HOZZÁ NYÚLSZ! - ordítottam

A fiúk Kevint mentek leállítani én meg futottam Ellához.

- Baba nyugi itt vagyok. - öleltem át

Pánikrohama volt, de ilyen még nem...
Brúnó is odajött közben.

- Elli nézz fel kérlek... - csak öleltem őt, ahogyan tudtam
- Peti nem vagyok jól... - suttogta

És ebben a pillanatban megfogtam.

- BASSZAMEG! - kiabáltam
- VALAKI HÍVJA A KIBASZOTT MENTŐKET! - tartotam a kezemben a barátnőmet.

10 perc után meg is érkeztek a mentősők. Ella kicsit magánál volt, de még a szemét se tudta kinyitni.
Ahogy beértek a mentősők egyből vizsgálni kezdték.
Nem tudtam megvédeni...megint elbasztam....

- Ez mind az én hibám...megint.... - rogytam a földre
- Peti ez nem a te hibád! - ölelt át Brúnó

Arcomat kezeimbe temettem és könnyek folytak le az arcomról. Oda se mertem nézni... megint megígértem neki, hogy vigyázni fogok rá és megint nem tudtam.

- Peti... - jött oda Milán
- Most azzal tudsz rajta segíteni ha oda mész és végig vele maradsz! - ölelt át
- Mi lesz a koncertel?... - kérdeztem
- Majd máskor bepótoljuk! Lehet elúszott az álmunk, de hidd el ha nincsenek ott a szereteink úgy nem is lenne az igazi! - nézett a szemembe

Feltápászkodtam és pont akkor hozzták meg a hord ágyat. Az aréna előtt vagy kettő mentőautó állt egy csomó rajongóval és riporterekkel.

- Lehetne, hogy amíg oda nem érünk eltakarják a fejét valamivel? - kérdeztem
- Természetesen. - mondta az egyik mentős

Ahogyan kiértünk egy tucat ember csodálkozva nézett. Belőlem annyit láttak, hogy könnyek hullanak a szemeimből. Beültem Ellával a mentőautóba és iszonyat gyorsan mentünk a kórház felé. Egyszerűen én ezt nem fogtam fel...
Megint amikor kelletem volna neki....
Nem érdemel meg engem....
Csak néztem, ahogyan vizsgálják őt folyamatosan.
A szívem darabokra hullott...
Kevin ezt nem fogja megúszni!