Életünk legjobb nyara ( Marics Peti ff.)

Rémálom

                                 *Ella szemszöge*

- Peti...? - nyitottam ki a szemeimet
- Nincs semmi baj kicsim! - puszilt meg
- Hol vagyok? - dörzsöltem meg a szemeimet
- Kórházban... - fogta meg a kezem
- Mi történt? - néztem rá
- Pánikrohamod volt és közben összeestél... - nézett rám
- Úgye megtartottátok a koncertet? - kérdeztem
- Lemondtuk. - hajtotta le a fejét
- Mindent elbaszok! - arcomat kezeimbe temettem
- Baba! Semmit nem csesztél el! - puszilta meg a fejemet
- De Peti! Az álmodat se teljesítheted miattam... - könnyek folytak a szemeimből
- Kicsim! - emelte fel a fejem
- Figyelj most rám! Nem valami tündér mesében élünk. Igen, ez egy elbaszott világ! De nekem már teljesült az álmom! Kaptam egy iszonyatosan gyönyörű szép barátnőt! Ennél jobbat nem is kívánhatnék! - törölte le a könnycsepeimet
- Nagyon szeretlek Ella! - döntötte a homlokát az enyémnek
- Én is Peti! - mosolyogtam

Pár órával később mindenki bejött meglátogatni. Holnap után már mehetek is haza.

*Peti szemszöge*

Olyan rossz volt látni, hogy már megint a kórházban felkszik... Elvenném tőle az összes fájdalmát csak ne így kelljen lássam megint. Ránéztem a telefonomra és felrobbant az egész net tőlem. Inkább kikapcsoltam a telefonomat és néztem az alvó barátnőmet. Én is inkább elmentem aludni.

Kicsit ugorjunk a jövőbe. Ma engedték ki Ellát így útnak is indultunk hazafele.

- Baba szólj ha rosszul vagy! - néztem rá
- Csak egy kicsit vagyok... - nézett
- Álljunk meg? - kérdeztem
- Nem kell! Menjél csak. - szemei fent akadtak, ahogyan ránéztem
- BASSZAMEG! - tapostam a fékre

*Ella szemszöge*

- Úristen! - ilyedtem meg és azzal a lendülettel le is estem az ágyról
- Baba? - kellt fel Peti
- Auu! - fogtam a csuklom
- Minden rendben! - mondtam
- Csak ráestem a csuklomra. - néztem Petit a földről
- Nagyon fáj? - jött oda hozzám
- Kicsit...- néztem a csuklomra
- Ha holnap fájni fog még elmegyünk a kórházba. - emelt fel az ölébe
- De Peti nincs arra idő! Holnap van az arénás koncertetek én meg telibe azt álmodtam, hogy elbaszom az egészet! - könnycsepek folytak le az arcomról
- Kicsim! Nem baszol el semmit! - törölte le a könnycsepeim
- Holnap egy kurva jó napunk lesz és nem állíthat meg semmi! - ölelt meg
- Igazad van! - feküdtem a mellkasára

Reggel 9-kor keltünk ajtókopogásra. Ránéztem Petire, aki békében aludt. Hogy nem lehet erre a ricsajra felkellni? Sóhajtottam egyet és lementem kinyitni az ajtót.

- Sziasztok fiúk! - engedtem be őket
- Szia Elli! - öleltek meg
- Hol a Marics? - kérdezte Milo
- Alszik! - jelentettem ki
- Még a dörömbölésetekre se kell fel! - dörzsöltem meg a szemeimet
- Megyek felkelteni! - mondta Milo
- Mi is jövünk! - mondta Manu és Spacc
- Te nem jössz Brúnó? - kérdezte Laci
- Én maradok. - mondta

A fiúk fel is mentek.

- Elli mi történt a csuklodal? - nézett rá
- Csak ráestem - fogtam

Nem akartam nekik mondani, hogy kibaszottul fàj. Nem akarom elrontani a napjukat azzal, hogy megint összetörtem magam, mint a bokámmal a múltkor.

- Ez tényleg nagyon nem néz ki jól! - vizsgálta meg közelebről

Kiabálást hallotunk a szobából és már csak annyit vettünk észre, hogy a fiúk futva jönnek le a lépcsőről.

- Mit csináltatok? - néztem rájuk

Egy csurom vízes Marics jött a nappaliba.

- Ezt! - röhögtek
- Jaj babám! - mentem oda hozzá
- Én ezeket esküszöm, hogy kinyírom - gyilkos tekintettel nézett a három fiúra
- Bébi jobban van a csuklod? - fogta meg
- Auu! - nyúltam a kezéhez
- Megyünk a kórházba! - kapott fel
- Peti nem! - kiabáltam rá
- Kicsim ne vitatkoz velem! - nézett rám
- Bent hagytam a kocsi kulcsot. - mondta
- Brúnó! Fogd meg vagy elszökik! - nézett rám
- Nem vagyok én kutya! - forgattam meg a szemeimet

Peti berohant a kulcsért én meg nem is próbálkoztam mivel négy fiú volt körülötem. Esélyem se volt.

Beültünk az autóba Peti vezetet az anyós ülésen én ültem mögöttem meg Brúnó és a többi Milo kocsiával ment. Lerohadt a csuklom út közben. A fájdalom csak egyre erősebb volt.

1 órával később kiderült, hogy csak egy ficamom van, amire csak rögzítő kell. Mindannyian megnyugodtunk, de csak egy kicsit.
Így hát indulhatunk is az arénához. Ez egy hosszú nap lesz mindenkinek.