Itt vagyok kicsim

129 5 1

od Zsozella

od Zsozella

- Kislányom felébredtél? - mosolygott rám
- Szedjétek már le a szájáról a ragasztó szalagot! - mondta a srácnak

Megszólalni se mertem...
Oda jött hozzám és belesúgta a fülembe:

- Ha te nem keresel fel, majd én teszek róla. - tágra nyíltak a szemeim

Ugyan azt a félelmet éreztem, mint kiskoromba... csak nem volt ott Boti mellettem, hogy megvédjen.
Nem tudom, hogy mit csináljak...

*Peti szemszöge*

Ellát folyton hívogattam, de nem vette fel. A fiúkat is felhívtam, hogy náluk van-e, de senkinél se volt.
Nagyon aggódóm érte... Mióta kikerült a médiába több száz negatív és pozítiv üzenetet kap. Egy tippem volt, hogy kivel lehet. Fel is hívtam.

- Csá! Esetleg nincs veled Ella? - kérdeztem
- Csá! Nincs, miért? - kérdezte
- Eltűnt és nem találom sehol. - mondtam
- A kurva életbe, kurva nagy bajba lehet. 5 perc és ott vagyok. - nyomta ki a telefont

Ahogy ezt kimondta azonnal elkezdtem megkeresni lokátoron, de nem találtam.
Egy csómó gondolat járt a fejembe. Mi történik? Hol lehet? Csináltak-e valamit vele?...

*Boti szemszöge*

Ahogyan Peti felhívott és elmondta, hogy eltűnt, egy ember jutott az eszembe... Apa. Fogalmam sincs hol lehet Ella csak azt, hogy biztos Apa van ebben az egészben benne. Kifutottam a házból, beültem az autóba és telibe rátapostam a gázpedálra. 5 perc múlva oda is értem Petihez. Beszállt és elkezdtük keresni őt. Egyszercsak egy hívást kaptam.

- Szia fiam! - köszönt
- HOL VAN ELLA? - kiabáltam a telefonba
- Az most nem fontos. - mondta
- AZT KÉRDEZTEM HOGY HOL VAN? - kiabáltam rá
- Fiam nyugodj le! - mondta nyugot hanggal

Peti kivette a telefont a kezemből és belekiabált.

- HA EGY UJJAL IS HOZZÁ MER ÉRNi... - ordibált
- Miért ártanék én a saját lányomnak? - kérdezte
- HOL VAN? - kérdeztem tőle mégegyszer
- Jó találgatást hozzá! - nyomta ki a telefont
- Kurva életbe! - mondta Peti

*Ella szemszöge*

- Apa, ne bánts, légyszíves - zokogtam a sarokban összekuporodva
- Az éveimet tönkre tetted, folyton hisztiztél meg kiabáltál velem és szerinted ezeket megbocsájtom? - lenditette a kezét.
- HA EGY UJJAL HOZZÁÉRSZ! - kiabálta Boti
- A rendőrők már úton vannak! - mondta

El akart volna futni, de a rendőrők elkapták.

- Ezt még nagyon megbánjátok! - kiabálta és vitték el

Éppen pánikrohamom volt...

- Itt vagyok kicsim - ölelt át Peti
- Ne remegj babám, itt vagyok! - próbált nyugtatni
- Ki, be, ki, be, szép lassan picim! - ölelt

Én megszólalni se tudtam... csak zokogtam és a levegőt kapkodtam.

- Hugi, itt vagyunk, már nem bánthat! - puszilta meg a fejem
- Baba - fogta meg az arcom
- Már senkise bánthat! - nézett a szemembe
- Sose csinált velem ilyet.... - kapkodtam a levegőt
- Szívem, már nem is fog. Megvédünk! - ölelt szorosan
- Elli nyugodj meg! - aggódóan nézett rám
- Emlékszel amikor először találkoztunk? - terelte el a gondolataimat

Még 20 percig ott voltunk és próbáltak megnyugtatni. Valamennyire sikerült is. Peti felkapott és beült velem a hátsó ülésre. Az egész social média tele lesz velünk. Telibe leszarjuk az egészet. A kocsiba még nem nyugodtam meg, úgyhogy még próbálkoztak egy kicsit és sikerült is nekik. Peti karjaiban aludtam el. 2 óra volt az út hazafelé. Apa a régi lakásunkba vitt engem.

*Peti szemszöge*

Ahogy beértünk a lakásba egyből futottam Ellához.
Pánikrohama volt szegénykémnek. Próbáltuk lenyugtatni és egy kicsit sikerült is. Felkaptam az ölembe és beültem vele a hátsó ülésre. Amikor kiértünk egy tucat ember volt kint és minket nézett.
Na ezzel tuti tele leszünk a social médiába, de kurvára leszarom. Az ő egészsége a legfontosabb számomra. A kocsiban még próbáltuk elterelni a gondolatait és sikerült is. Be is aludt a karjaimba.

- Tesó honnan tudtad, hogy ott van? - kérdeztem
- Apa mindig oda vitt kiskorunkba, mert ott nem látott minket senki. - válaszolta

Mi lett volna, ha nem találtuk volna meg? - ez a gondolat járt az én fejembe...

A hazaút csendesen telt. Ellát csodáltam, ahogy alszik a karjaimba. A fiúk elvileg nálunk voltak és vártak minket.