Életünk legjobb nyara ( Marics Peti ff.)

Valami nem stimmel!

Igazából 3x meg kellett állnunk mivel elég rosszul voltam. Végülis nem hánytam össze a kocsit. Ez volt a lényeg!

- Na gyere hercegnőm! - nyitotta ki az ajtót
- Nem! - néztem rá
- Mi? - nézett rám Peti
- Nem tudok kiszállni! - sírtam el magam

Én nem tudom mennyit ittam, de az biztos hogy ezernyi érzelem volt összekeverve a fejemben.

- Picim! Segítek! Ne sírjál! - gugolt az ajtóba és letörölte a könnyeim.
- De nem megy! - zokogtam
- Próbáljuk meg! Jó? - nyomot egy puszit az arcomra
- Jó... - válaszoltam

Ki is szedt az autóból és oda is értünk az ajtóhoz.

- Kicsit le kell hogy tegyelek. Nem találom a kulcsot! Addig megtudsz állni? - kérdezte
- Talán. - tett le a földre

Ahogyan letett körülbelül 5 másodpercig álltam a lábamon. Ha nem fogott volna meg időben arcra esek. Az egész világ forgott velem. Peti felvett a karjaiba és bevitt a fürdőszobába.

- Szégyenlős vagyok... - böktem ki
- Bébi! - nézett rám
- Lehánytad magad. Tiszta pia szagod van és nem hagylak egyedül! Láttalak már ruha nélkül bébi! Gyönyörű szép vagy! - puszilta meg a fejem

Én már azt se tudom hogy milyen világba vagyok!
De azt tudom, hogy van egy csodálatos barátom!

*Peti szemszöge*

Olyan aranyos ez a lány mikor ittas! Mondjuk az biztos, hogy túl sokat ivott, de legalább jól érezte magát és ez a lényeg! Megfürdettem és lefeküdtünk aludni. Mondjuk aludni még nem akart, de sikerült elaltatni. Reggel én keltem fel előbb és csináltam reggelit. Brúnóék átjöttek hozzánk amire nem számítottam, de teljesen kiment a fejemből hogy én akartam velük beszélni. Csak nem itt...

- Szia Petya! - köszöntek
- Császtok! - engedtem be őket
- Miről is akartál beszélni? - kérdezte Milo
- Nem itt szeretném megbeszélni, mert Elli itt van. - néztem rájuk
- Akkor ez valami komoly téma lehet - mondta Spacc
- Az is! - néztem rá
- Elli alszik? - kérdezte Brúnó
- Igen! - válaszoltam
- Baba? - jött le a lépcsőn
- Bébi minden rendben? - mentem oda hozzá
- Nagyon rosszul vagyok! - fogta a fejét

Ahogyan odaértem hozzá a karjaimba rogyott.

- Valaki kurva gyorsan hozzon hideg borogatást! - kiabáltam

Mikor megfogtam az arcát tűz forró volt. Lefektettem a kanapéra és rá raktam a homlokára borogatást.
Valami nem stimmel vele!

*Ella szemszöge*

Tegnap mentem kikérni magunknak egy italt Petrával és egyszer csak egy kéz ragadta meg a csuklomat.

- Boti? - kérdeztem
- Szia hugi! - köszönt
- Mit keresel te itt? - néztem rá
- Jöttem szórakozni egy kicsit! - mondta
- Hát jó! - vettem el az italokat

Miközbe nem figyeltem bedrogozta az italomat.

Másnap iszonyatosan rosszul voltam. A tegnapból semmire nem emlékszem és azt hittem, hogy ott fogok lerogyni a földre. Petit nem találtam magam mellett így muszáj volt lemennem. A lépcsőn már is el kezdtem szédülni.  Mikor leértem Peti karjaiba rogytam. Fekete foltokat láttam magam előtt és Peti kiabálását hallottam tompán. Kezeimet a szemeim elé tettem és gyorsan vettem a levegőt. Ennyire rosszul még életemben nem voltam. Peti elvette a kezeimet a szemeim elől és próbált lenyugtatni.
Sikerült is lenyugtatnia...valamennyire. Brúnó a lábamat tartotta még Milo valami cukros ételt keresett. Én még mindig homályosan láttam, de valamennyire jobban voltam. Biztos, hogy a hülye bátyám volt az!

- Baba jobban vagy? - láttam az arcán az aggodalmat homályosan
- Nem láttok... - hunyorítottam
- Ne csukd be a szemedet bébi! Kérlek! - fogta meg az arcom
- Hívjátok azokat a kibaszott mentőket! - kiabálta Peti
- Tartsd nyitva szemeid szívem! - simogatta a fejem

Mostanában elég sokat jártam a kórházban... Tudom, hogy pánikbeteg vagyok, de ez nem az volt.

*Peti szemszöge*

A várakozóban fel-alá járkáltam. Semmit nem tudtak még róla mondani. A fiúk még nem voltak ott mivel én a mentővel mentem.

- Marics ülj le! Nagyon sápadt vagy! - mondta Milo
- Nem érdekel! - ingerült és feszült voltam

Csak magamat tudom hibáztatni! Ott voltam vele és megint nem figyeltem rá elégé! Az ajtón kilépett az orvos azonnal felnéztem rá.

- Maguk Tóth Ella hozzá tartozói? - kérdezte
- Igen! - válaszoltam
- Valószínűleg Ellát bedrogozták! Metamfetamin volt a szervezetében. Most már jól van úgyhogy 2 nap múlva ha minden rendbe lesz haza mehet. - mondta a doktornő
- Köszönjük! - rohantam be hozzá
- Bébi! - öleltem át
- Úgy sajnálom! - zokogott
- De mit szívem? - tettem a kezeimet az arcára
- Hogy mindig miattam vagyunk itt! Tudom mennyi problémád van és én csak még több probléma vagyok! - kapkodta a levegőt
- Baba szépen lassan! Sose voltál probléma számomra! Csak te azt hiszed, de nem! - töröltem le a könnyeit.

                                  *Ella szemszöge*

Annyira szégyellem magam... Hogy lehettem megint ilyen figyelmetlen?