1932
Bella szemszöge
Rohantam át az utcákat. Nem laktunk messze egymástól.
- Bucky! Steve! - kiáltottam, amikor megláttam őket.
- Hát beléd meg mi ütött, hogy így kiabálsz? - kérdezte Bucky.
- Nem két nap múlva indulunk, hanem most - lihegtem.
- Előrébb hozták a szüleid az indulást? - ijedt meg Steve.
- Igen. Azért szaladtam. Már ezt az ocsmány ruhát is rám adták.
Anya szeretett szép kislány ruhákba öltöztetni és szalagokat rakni a hajamba.
Én inkább nadrágot húztam és a két barátommal játszottam. Hallottam, hogy anya mondja apának, hogy jobb is, ha távol maradok tőlük.
Nekem Steve és Bucky volt a legjobb barátom. Még az iskolában ismertük meg egymást.
Két évvel voltak idősebbek nálam, de Steve akkora volt, mint én. Pedig anya szerint a koromhoz képest olyan vagyok, mint egy tíz éves.
Nyolc évesen találkoztam velük először. Az iskolabál volt és Stevet kinevették, mert nem táncolt vele senki. Akkor ragadtam meg a karját és kértem fel én őt.
Bucky azt mondja, hogy belevaló csaj vagyok. Mint egy lány testbe bújt fiú.
Vele utána ismerkedtem meg.
Tizenegy évesen kezdtem máshogy nézni rá. A barátom volt ő is, de mást is éreztem.
Az egyik legjóképűbb fiú volt a környéken, a lányok oda voltak érte és én is. De nekem elég volt, hogy a barátja lehetek.
Öt évvel ezelőtt kötöttünk barátságot, de most a szüleim költözni akarnak és én is megyek.
- Mennyi időd van? - kérdezi Bucky.
- Semmi. Úgy szöktem el és futottam eddig.
- Jönnek is a szüleid - mutat hátra Steve.
A szüleim a leggazdagabbak köré tartoznak, ezért sem tetszett anyának az, hogy egyszerű gyerekekkel barátkozom.
- Isabella! Gyere ide azonnal! Nézz magadra! Hogy nézel ki!? - indult felém anya.
- Drágám, állj meg - fogta meg apa anyát. - Kapsz pár percet Kicsikém - kiáltott nekem.
Apa más volt, mint anya. Őt mindig érdekelte, hogy milyen kalandban vettem részt a fiúkkal. És mindent el is meséltem neki, amiken jót nevetett. Mindig azt mondta, hogy hallja a történeteimből, hogy a fiúk vigyáznak rám, így nem bánja, de ez anya előtt titok volt.
- Mikor jössz vissza? - sírta el magát Steve.
- Ne sírj, Steve! Nem tudom. Anya és apa erre a kérdésre sosem felel.
- Mert nem fogsz visszajönni - szólt szomorúan Bucky.
Megöleltem Stevet.
- Vigyázz magadra és ne kerülj bajba! És ne veresd meg megint magad!
- Tudod, hogy mindig belém kötnek.
Stevenek igaza volt. Kisebb volt, mint a kortársai és ezért a nagyok bántották, de Bucky mindig megvédte.
Most őt öleltem át, talán kicsit szorosabban is.
- Te is vigyázz magadra és próbálkozz azon, hogy ne verjék őt laposra.
YOU ARE READING
Elfelejtett múlt ( Bucky Barnes ff) /Befejezett/
FanfictionIsabella Collins, avagy Bella - ahogy mindenki hívja - egy titkos kommandó csoport tagja a második világháborúban. A háború alatt újra látja két gyermekkori barátját, akikkel tizenegy éve váltak el. Bucky és Steve a csatamezőn is egymást védik. Leg...