Bella szemszöge
Amikor felébredtem akkor is még átölelt, semmit nem mozdultunk az éjszaka.
Amikor az este megcsókolt már nem akartam ellenkezni, de az ágyban a szemeim előtt láttam megint őt a randiján és egyszerűen nem ment.
Olyan erővel vágta be az ajtót, hogy azt hittem kiesik a helyéről. Azonnal lekapcsoltam a villanyt és ágyba bújtam.
Nem telt el öt perc, amikor újra bejött. Tudtam én is, hogy még egyszer nem tudnám elküldeni. Amikor mellém feküdt és megölelt, akkor pedig örökre ezt akartam.
Végig gondolkodtam, nem bírtam aludni. Már az élet kétszer elsodort minket egymástól és egyszer sem a mi okunkból.
Az első alkalom után nem emlékeztem rá, de mégis megtett mindent, hogy újra mellettem lehessen és én újra belészerettem, még mielőtt emlékeztem volna, hogy ez nem első eset.
Most újra itt van és megint csak nem adja fel, bár más eszközökhöz nyúlt, hiszen már mindent tudok, nem úgy mint régen Wakandában. Ez ellen pedig nem tudtam mit tenni én sem.
Eszembe jutott, hogy mi mindent kellett kiállnunk ezért a pillanatért ekkor eredtek el a könnyeim.
Amiket pedig este mondott nekem már tudtam, hogy nekünk együtt kell lenni és küzdeni többet ellene nem fogok.
A hajam az arcomban volt, így lassan felnyúltam, hogy kiseperjem.
- Fent vagy? - suttogta.
- Igen.
- Hogy aludtál?
- Jól - közben felé fordultam és arcom a mellkasába fúrtam. - Te?
- A legjobban.
Megsimogatja a hajam és szorosan tartott. Úgy hiányzott már ez. Oka volt, amiért távol maradtam tőle az elmúlt hónapokban. Hülye döntés volt? Talán, de akkor ezt láttam a legjobbnak.
- Annyira vágytam rá, hogy itt feküdj mellettem - puszilta meg a fejem.
- Lehet nem volt jó döntés, amikor távol maradtam tőled, de akkor ez tűnt jónak.
- Tudom, de kérlek többé ne tegyél ilyet.
- Nem fogok.
Elhúzódtam és felnéztem rá. Kezemmel az arcát simogattam.
A háborúban fiatal volt még. Arca annyira sima volt, amikor megcsókolt.
Mikor újra találkoztunk hosszabb volt a haja, Wakandában töltött idő alatt pedig még hosszabb lett és szakállt is növesztett.
Most pedig teljesen rövid volt megint a haja és apró borosta volt az arcán.
- Tetszik az új frizurád.
Elmosolyodom és ő is viszonozza.
- Muszáj volt. Túl feltűnő voltam az embereknek.
- A nőknek így is túl feltűnő vagy.
- Csak egynek szeretnék tetszeni.
- Tetszel is.
- Neked is sokkal hosszabb lett a hajad. Tetszik, amikor befonod.
- Mert össze vissza száll, nagyon idegesítő.
- Nekem tetszik.
Közel hajolt és várt. Tudtam mit akar, így én csókoltam meg őt.
Csak egy ártatlan, gyengéd csók volt, nekünk mégis sokat jelentett.
- Csinálok neked reggelit.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Elfelejtett múlt ( Bucky Barnes ff) /Befejezett/
ФанфикIsabella Collins, avagy Bella - ahogy mindenki hívja - egy titkos kommandó csoport tagja a második világháborúban. A háború alatt újra látja két gyermekkori barátját, akikkel tizenegy éve váltak el. Bucky és Steve a csatamezőn is egymást védik. Leg...
