Elfelejtett múlt ( Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Hívás

Bella szemszöge

Nem volt vészes az ebéd Johnnál. Az öccse kedves srác. A neve Josh. Meg is jegyeztem, hogy a szüleik nem voltak valami kreatívak. Mikor haza indultam elkérte a telefonszámom. Kicsit hezitáltam rajta.

Nem gondoltam, hogy akarok bármit is tőle, de tényleg kedves volt és jóképű. Viszont akárhányszor arra gondoltam, hogy talán egyszer randira hív, Bucky csókja jutott eszembe. Fogalma sincs róla, hogy még mindig milyen hatással van rám.

Még haza sem értem jött az üzenet Joshtól.

Két napon át beszélgettünk és milyen sokat nevettem egy egy üzeneten. Régen leveleket írtak az emberek egymásnak. Akár egy hét is eltelt mire válasz érkezett. Most perceken belül megkaptam. Egyszer még fel is hívott.

Ha nem lenne Bucky ez a pasi eltudná csavarni a fejem. Haragudtam is magamra ezért. Itt van ez a jó pasi, aki biztosan akar tőlem valamit, eléggé lényegre törő, én pedig flörtölök vele, de közben meg egy másik férfit szeretek.

Tudom, hogy sok nő jár ebben a cipőben. Talán több időt kellene magamnak adni, mire bárkivel bármit is tennék. De nem tudom Buckyt sem kerülni hiszen egy munkát kaptunk.

Egy ismeretlen szám hívott. Kevés telefonszám volt meg nekem, de a munka miatt bárki tudhatta és hívhat miatta.

- Drága Bella - szólt bele Mike, amikor felvettem.

- Honnan tudod a számom?

- Nem volt nehéz. Ahogy téged sem volt nehéz megtalálni.

- Miről beszélsz?

- Nézz ki az egyik ablakon.

Odamentem a konyhában lévőhöz, de nem láttam senkit.

A másik ablak a szobámban volt. Beszaladtam és, amikor elhúztam a függönyt Mike állt az utca túl oldalán. Intett nekem.

- Látod? Nem tudsz elbújni.

- Mit akarsz tőlem?

- Amikor kiolvasztottak minket én örültem. Te nem emlékeztél semmire. Amikor megszöktem nem tudtam, hogy nem vagy ott. Magammal akartalak hozni, de az évek alatt jól elbújtál. Majd a csettintés alatt én is eltűntem. Utána megint nem találtalak, amikor visszatértem. Most pedig te magad sétáltál hozzám.

Végig őt bámultam az ablakból.

- Nem értem mit akarsz.

- A világ más lett. Mi pedig ennek a világnak az urai lehetünk. A HYDRA sosem halt meg. Hiszen, ha egy fejet levágsz kettő nő a helyébe.

- Semmi bizonyíték nincs, hogy létezne.

- Mert régen volt? A SHIELD alatt belülről tört fel és senki nem vette észre. Te okos lány vagy, mindig az voltál. Tudtad mikor kell támadni és mikor csendben maradni.

- Te irányítod a HYDRA-t?

- Nagyobb emberek is vannak, mint én. De egész jó társak vagyunk. Tárt karokkal vártak engem és veled is így tennének.

- Ezt sosem fogom megtenni.

- Tudom, de régen sem önszántadból tetted meg. Az a chip pedig sok gondot okoz neked.

- Erről meg honnan tudsz?

- Shh. Nyugalom. Nem kell aggódnod. Legalábbis még. Mellettem te lennél a másik nagy fegyver. Csak szólni akartam, hogy várd őket, mert én várlak téged magam mellett.

- Nem fogok...

Letette. A telefonra bámultam, de kinyomott. Mire vissza néztem az utcán már nem volt sehol.