Elfelejtett múlt ( Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Kezdés

Bucky szemszöge

Bella elmondta mi történt és miért jött ide.

Nem tetszett nekem ez az egész. Ha ekkora a baj nekem is tennem kell valamit.

Megengedték, hogy itt legyek és még segítséget is nyújtani akartak.

- Mit akarnak pontosan tenni?

- Elvisznek egy virágot valamelyik törzsi vezetőnek.

- Értem.

Gyújtottam egy gyertyát, amikor megjött és adtam neki egy takarót még.

- Segítenünk kell nekik - mondta még.

- Tudom, de nem tudom mit lehetne tenni. Egy karom van csak.

- Nem gondolnám, hogy bármiben is akadályozna téged.

- Azért mégis hátráltat. És neked is bajod lehet.

- Ugyan - legyint.

- Te csak ne legyezz itt nekem.

- Hát pedig megteszem. És én segíteni fogok nekik.

- A makacsságod azért megmaradt.

Keresztbe tette a karjait maga előtt és durcás képet vágott.

- Rendben. Ha világosodik akkor közelebb megyünk és megnézzük mi a helyzet. Ha odaadják a virágot, akkor azonnal lépni fognak ők is. Ha tudunk segítünk, ha nem akkor lelépünk.

- Mi ez a többes szám? Pár napja mégis ott hagytál a palotában.

- Nekem nem jó az ottani élet, neked pedig nem való ez.

- Ne tudj mindent jobban, mint én.

Teljesen kikészít, ha tudná mennyire hasonló most is, mint régen.

Lehet nem pont ugyanolyan. Ő is sokkal visszafogottabb, de benne van az a személyisége most is.

- Aludj egyet. Szólok, ha virrad - kilépek a házból.

Kint leültem egy kis faszékre. Nyugodt itt, senki nem piszkál. Az elmúlt napokban nem sok mindent csináltam. Néha ide jött egy egy ember, beszéltem velük, de ennyi.

Négy óra múlva kezdett világosodni és bementem. Legalább tényleg aludt.

Amikor megkaptam a hírt, hogy meghalt teljesen összetörtem.

Mi lett volna, ha akkor visszajön?

Velem valószínűleg ugyanez, de ő most nem lenne itt.

Fogalmam sincs, hogy a sors akarta-e ezt.

Hárman voltunk gyerekként barátok. Majd valamilyen úton módon mindhárman itt vagyunk hetven év után.

- Bella, ébredj! - fogtam meg az arcát egy pillanatra.

Nyújtózott egyet, majd felállt.

- Mehetünk? - kérdezte.

- Igen. De!

- Feltételek?

- Mondhatjuk. Ha azt mondom visszajövünk nem ellenkezel.

- Jól van, ez nem lesz nehéz.

Elindultunk. Sok ember bámult minket, de nem érdekelt.

- Nem mehetünk túl közel - szóltam neki.

Éppen az erdő mellett mentünk, amikor megláttam Surit és Nakiát. Volt velük egy amerikai férfi is.

- Megmondtuk, hogy ne gyertek ide - mondta Suri.