Elfelejtett múlt ( Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Csók

Bella szemszöge

A következő két hónapban hetente egyszer kapcsolt rá Suri a gépre.

Buckyt megszabadították a kód szavaktól, teljesen szabad lett, senki nem tudja már irányítani. De mégis eljött mindig, amikor emlékeket kergettem.

Sok mindent megtudtam. Voltak gyerekkori emlékeim. Amikor még nem ismertem a barátaim és onnan is, amikor ismertem őket.

Sok buta kalandban volt részünk és, amikor ezeket elmeséltem Buckynak mindig nevetett.

A leány iskolából két év után kirúgtak. Nem szerettem a szabályokat és sokszor voltam az igazgatónál, aki végül kirúgott.

Emlékeztem az öcsém születésére is. A pillanatra, amikor a karomban tartottam. Ezek után közölték velem a szüleim, hogy mostantól nem kell az örökösnek járó feladatokkal foglalkozni. Az anyám pedig a házasságomra állt át.

A férfi, akivel csókolóztam Doriannak hívták. Csak az az egy csók volt közöttünk, ami után közöltem vele, hogy soha többé nem akarom látni. Másnap házassági ajánlatot tett, de én elutasítottam.

A gond, hogy erre nem emlékeztem elég hamar, így volt egy kínos beszélgetésem Buckyval.

*Elmentem hozzá, minden héten legalább egyszer elmegyek. Nagyon sokat gondolkodtam azon az emléken és talán ő tud válaszolni.

Kifelé bámultam a kis háza ablakán, ő éppen edzett. Szokása volt.

- Bucky, kérdezhetek valamit?

- Nyugodtan.

Nem tudtam hogyan tegyem fel a kérdésem.

- Gond van? - kérdezte.

- Nem. Csak...nem mondtam neked olyasmit, hogy az anyám házasságot rendezett volna nekem?

Direkt nem néztem hátra pedig hallottam, hogy abbahagyta, amit csinált

- Nem.

- Szóval senki nem várt a háború után?

Most ő volt sokáig csendben, így hátra fordultam.

- Azt mondtad senki nem vár téged Amerikában.

Ohh, nagy kő esett le a szívemről.

- Miért kérdezed?

- Csak volt egy emlékem még egy bálról. Úgy tűnt, anyám nagyon szervezkedik, ezért kérdeztem meg.

Ennyi hazugság bőven elég volt, hogy ne fogjon gyanút. De elég fura volt nekem Bucky.*

Három hétre rá láttam az emlék további részét is.

Sok minden jött felszínre a katonai életemből is. Az a négy férfi, aki a társaim és barátaim voltak...szerettem őket és nagyon szomorú voltam miattuk. Őket is programba rakták, de meghaltak. Csapdába csaltak minket, mi pedig akkor és ott belesétáltunk.

Peggyvel is sok emlék jutott eszembe.

Voltak emlékeim a HYDRA-ról. Azok az emlékek, amik az agytörlés előtt voltak nagyon élénkek. Amik utána...az nagyon fura.

Egyre több mindent értettem meg magamról, de az emlékek még több kérdést vetettek fel bennem.

- Oké. Akkor lazulj el - mondta Suri.

Ma volt a kilencedik alkalom. Nem tudtam mi fog felszínre jönni, mindig más volt.

Most is láttam gyerekkoromból két emléket. Egyik Stevehez volt köthető, a másik öt éves koromban volt.