Elfelejtett múlt ( Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Pihenő

Bucky szemszöge

Hallottuk, hogy visszajöttek az éjszaka. Ránk nem volt szükség.

Philipshez léptek éppen be, amikor mi is odaértünk.

Úgy látszik, hogy egy ideig együtt fogunk dolgozni.

- Sikeresen felrobbant minden? - kérdezte éppen az ezredes.

- Mintha tűzijátékot láttunk volna - felelt az egyik.

Megint az ezredes asztala előtt álltak. Bella felkarja be volt kötve.

- De mit keresett ott Schmidt?

- Nem tudjuk. De a katonák között is nagy volt a meglepetés. Nem számítottak rá, hogy ott lesz.

- Maga mit hallott? - kérdezte Bellát.

- Nem sokat. A doktorral egy kísérletről beszéltek, aminek csak egy túlélője volt, de őt megszöktették. Mindenki más meghalt.

- Ez az, amiről pletykákat hallottak?

- Valószínű. Beszélt még valami...Tesze mit tudom én miről. Valami tárgy lehet, de fontos neki. Sosem hallottam még erről beszélni.

- Gondunk lehet belőle?

- Nem tudom mi az. A következő lépése Amerika kapitány likvidálása, nagyon tele van a töke tőle.

- Normálisan.

- Már nagyon unja, hogy keresztbe tesznek neki - mondta édes hangnemben.

- Ezután bukott le?

- Igen. Abba a fegyver raktárba menekültem.

- Rendben. Egy ideig ne menjen Schmidt közelébe. Felismerheti magát.

- Értettem.

- Mehetnek. Kapnak pár nap pihenőt.

- Ez az!

- Holnap tizenöt kör futása van, ne örüljön annyira!

Megfordultak. Bella ránk nézett és mosolygott, majd biccentett nekünk.

- Holnap Bella drágám bebaszunk - tette vállára a kezét az egyikük.

- Hallottam! - szólt Philips.

- Pihenőn leszünk - szólt vissza az egyik.

Amikor kiléptek az ezredes ránk nézett.

- Mikor magát megismertem azt hittem a sírba fog vinni - nézett Stevere. - De ezek öten visznek a sírba.

- Valóban annyira jók? - kérdezte Steve.

- Igen. A legjobbak. Amikor mesélt nekem Schmidt-ről azonnal őket állítottam rá az ügyre. Bella ügyes. Sok mindent tudtunk meg, de most az először lebukott.

- Ez gond? - kérdezte az egyik társam.

- Igen. Ő volt ráállítva. Egy éve már a nyomában van. Felismerik azok, akik Schmidt mellett dolgoznak. De annyira jól végzi a munkáját, hogy nem sejtik ki ő valójában. Ezután nehezebb lesz a mi dolgunk is. Menjenek. Megvárjuk mi lesz ezután.

Kiléptünk és a saját sátrunk felé vesszük az irányt.

- Mit gondolsz róla, Bucky? - kérdezte Steve a sátorban.

- Még mindig olyan mint régen. Csak még tökösebb - nevetem el magam.

A mai napot mi is pihenéssel töltöttük.

- Hé! Keljetek fel. Mindenki inni megy - léptek be a sátrunkba a többiek.

- Nem hiszem, hogy megyek - mondta Steve.