Elfelejtett múlt ( Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Vele (+16)

Bella szemszöge

Az elmúlt három napban mindig elhívott randira, ahogy ma is.

A faluban sétáltunk. Hiába lakott ő itt kint, én mégis több embert ismertem.

Viszont beszélte a nyelvüket és tudott fordítani. De voltak alkalmak, amikor nem mondta el mit mondtak neki, csak mosolygott.

- Ez nem ér! Mit mondtak?

A kis háza előtti padon ültünk.

- Semmit - válaszolja.

- Persze, azért beszéltek, mert azt mondták "semmi" - mutattam idéző jeleket.

Megsimogatta az arcom. - Csak annyit mondtak, hogy milyen szerencsés vagyok veled, de ezt már én is tudtam.

- Édes vagy - adtam neki egy csókot, majd a vállára hajtottam a fejem. Mindig tudta mit kell mondjon.

- Gyere át a másik oldamra.

- Nem gond.

Azon a vállán volt a kezem, ahol a fém rész volt.

- De engem zavar - mondja halkan.

- Hát engem nem.

Megfogom a rendes kezét, ami a combján volt. Összekulcsolom a kezünk és a hüvelykujjammal rajzolgatok a kézfejére.

- Már szerettem volna valamit kérdezni - a naplementét néztük.

- Kérdezz - fordul felém, de én továbbra is az eget kémlelem.

- Akkor mi ketten most...?

- Szeretlek és igen. Szeretném, ha a barátnőm lennél.

Most mondta ki először ezt.

- Azt én is, mert szeretlek én is téged.

- Ezt kérlek mondd még egyszer.

Felé fordultam - Szeretlek.

Adtam egy puszit az arcára.

- Tudod régen el nem tudtam azt képzelni, hogy valaha is ezt mondod nekem.

- Miért?

- Gazdag családból szérmaztál, én nem.

- Rendes, dolgos szüleid voltak. És gyerekként is beléd voltam zúgva.

- Tényleg?

- Igen - nevettem el magam. - Felnéztem rád. Jóképű voltál, ezt minden lány tudta. És ott voltál mellettem, a barátom voltál, vigyáztál rám.

- Ha valami történik veled a szüleid kinyírtak volna és nekem is tetsztettél. De mint mondtam más családból származtál, mint én.

- Az anyám, ha megtudta volna biztos kiakad. De apa tudta.

- Tudta?

- Kislányként anya nem szerette, hogy veletek vagyok, de apa mindig kérdezte, hogy éppen milyen kalandban volt részünk. Jókat nevetett rajta. És tudta mit érzek irántad, de nem zavarta. Amikor közölte velem, hogy elköltözünk azt mondta sajnálja.

- Minket? - hihetetlenkedett.

- Igen. Azt mondta két dolog fontos neki velem kapcsolatban. Az egyik, hogy egyszer sikeres legyek a vállalkozásában, a másik, hogy boldog legyek és a másodikba nem akar beleszólni, ha már az első a kötelességem. Persze anya előtt ez mind titok volt.

- Nem zavarta, hogy én nem voltam gazdag?

- Nem. Utána nézett a te és a Steve családjának is, amikor először meséltem neki rólatok.