Vágyak mélyén |JAKE X READER|

5. fejezet

- Y/n szemszöge -

Napok óta nem hoztuk fel a múltkori témát Jakellel, amit nem értek. Jó, mondjuk lehet, nem kellett volna ráerőltetnem, de azt hittem, ő is benne lenne, de nagyot tévedtem. Azóta a könyvemen kívül mást nem nagyon csinálok. Otthon is írom a könyvem, ami Jake-nek nyilván nem tetszik, mert szeretne ő is munka után egy kicsit velem lenni, amit így nem tud megvalósítani. Meg is értem a helyzetet, de nekem fontos, hogy az apja kiadja a könyvem. Igen, kicsit erős bennem a bizonyítási vágy.
- Y/n!!! - kiáltotta nevem életem szerelme, mire azonnal felpattantam a székemből, és futottam le a földszintre, közben majdnem elesve a lépcsőn, amit Heeseung egy halk kuncogással díjazott. Igen, Heeseung mindig ott áll a dolgozószoba ajtajában, ha én ott vagyok, de ha wc-re megyek, ott is mindig ott van. Nem zavar, mert tudom, ez a dolga, csak még mindig nem szoktam meg.
- Mi a baj? - kérdeztem kifulladva.
- Holnap megyünk a szüleimhez ebédre! - mondta vidáman, mire én odaálltam elé, és nyakon csaptam.
- Áu! Ezt most miért? - kapott a fájó pontra.
- Azért, mert azt hittem, valami bajod van, úgy kiáltottál! - mondtam idegesen.
- Ne haragudj, hercegnő, de máshogy nem tudtalak volna lerángatni a dolgozószobából, ugye tudod? Túl sokat írsz mostanában. - mondta ki az igazságot.
- Igazad van, ne haragudj. -hajtottam le a fejem, majd Jake átölelt, és egy csókot nyomott a fejem tetejére.
- Nem haragszom, csak szeretném, ha nem vinnéd túlzásba a munkát, és egy kicsit velem is foglalkoznál néha. - mondta, majd eltolt magától.
- Akkor holnap megyünk? - kérdeztem, mire Jake csak bólintott.

Hamar eljött a hétvége, azaz a szombat. Már egy órája utazunk, mivel Jake szülei nem Szöulban laknak, hanem Teguban. Amint odaértünk, Jake leállította a kocsit, és ki akart szállni, de mivel én nem mozdultam, visszaült a kocsiba.
- Baj van? - simított a combomra.
- Igen. Félek, mi lesz a szüleid véleménye. Igaz, apád már ismer, de anyukád még nem. -vallottam be.
- Ne aggódj, anyám full ugyanolyan, mint te, szóval jól fogtok majd kijönni. - mondta, majd egy csókot nyomott ajkaimra. Ezután kiszálltunk a kocsiból, és beléptünk a nagy, de annál családiasabb házba. Miután lehettük a cipőinket és a kabátokat, azután egyből lecsapott Jake anyja. Ami azt jelenti, hogy a nyakamba borult. Szó szerint.
- Édes istenem, sosem gondoltam volna, hogy látlak valaha is, drágám! - örült meg nekem a nő, ami mosolyra késztetett. Mintha anyukám ölelne ebben a pillanatban. De hiányzik... Visszaöleltem Jake anyját, mintha tényleg a saját anyámat ölelném. Szinte már majdnem elsírtam magam.
- Te remegsz, kedvesem. - tolt el magától Jake anyja, és aggódó arccal nézett rám. - Mi a baj? -kérdezte kedvesen.
- Csak maga anyukámra emlékeztet. - vallottam be, mire mosolyogni kezdett.
- Értem. Amúgy Iseul a nevem. -mondta.
- Y/n. - mutatkoztam be én is.
- Olyan gyönyörű vagy, kedvesem. Jake végre nem játszik szoknyapecér szerepet, és végre talált magának egy gyönyörű teremtést. - mondta Iseul.
- Anya, elég lesz. -mondta Jake.
- Na, fiam, veled megbeszélni valóm van. Többet látogathatnád meg édesanyád, nem gondolod? - mondta Iseul.
- Ne haragudj, anya, csak sok a dolgom. - mondta Jake.
- Értem én, de néha haza jöhetnél. - mondta Jake anyja.
- Az a fiatal ember ott kint kicsoda? - nézett ki az ablakon.
- Ő Y/n személyi testőre. -mondta Jake.
- Miért kell neki testőr? - kérdezte Iseul.
- Anya, ebbe ne menjünk bele, jó? - mondta Jake, nagyot sóhajtva.
- Jól van már. Inkább gyertek beljebb, kész az ebéd. - mondta Iseul, mire megfogta a kezem, és egy nagy étkezőbe húzott. Jake eközben nagyot sóhajtva követett minket. Az apja már rég ott volt, és szedte ki az ételt.
- Áh, sziasztok! - pillantott ránk mosolyogva, mire én teljesen lefagytam. Ő tud ilyet is??!
- Szia, apa! - mondta Jake, majd megölelte apját, és helyet foglalt az asztalnál.
- Gyere, kedvesem, ülj le mellém. - húzott le Jake anyja a mellette lévő székre.
- Azt hittem, el sem jöttök. -szólalt meg Jake apja.
- Mondtam, hogy eljövünk, nem? - kérdezte Jake.
- De, de. - bólogatott Jake apja elismerően.
- Na, inkább együnk. - tapsolt egyet Iseul, majd mind enni kezdtünk.
- Mondd, Y/n, hogy haladsz a könyvvel? - kérdezte a főnököm.
- Egész jól. -mondtam, miután lenyeltem a falatot.
- Remélem, hamarosan átolvashatom, és utána ki is adhatom. - kacsintott, ami szintúgy szokatlan a számomra.
- Apa, most ne a munkáról csevegjünk, jó? - szólt az apjára Jake.
- Aish, fiam, veled csak a baj van. - dörzsölte meg a halántékát az apja.
- Ne veszekedjetek már. -szólalt meg Iseul. - Drágám, egyszer végre hazajön a fiad, és így bánsz vele? - kérdezte jogosan a mellettem ülő.
- Na jó, én itt befejeztem! - állt fel szerelmem az asztaltól, de az apja maradásra bírta.
- Ülj csak vissza, fiam! - szólt rá erőteljesen, mire Jake duzzogva ült vissza a helyére.
Ezek után csendben telt az ebéd, majd miután ezzel végeztünk, Iseul-nak segítettem mosogatni, míg Jake át apjával átbeszélt pár dolgot.
- Mondd csak, kedvesem. Mióta ismered a fiam? - kérdezte kedvesen Jake anyja.
- Hát, mióta megláttam a főnök irodájában, szóval nagyjából majdnem egy hónapja. - mondtam.
- Értem. Boldog vagy mellette, igaz? - kérdezett újból.
- Persze, az nem kifejezés. -mosolyodtam el.
- Figyelj, Y/n... - vette komolyabbra a hangját Iseul. - Tudod jól, hogy Jake-nek eddig nem volt komoly kapcsolata, szóval légy vele türelmes, bármi történik is. De ha annyira nagyon szeretitek egymást, akkor nem lesz baj, ebben biztos vagyok. - mosolyodott el Iseul újra, amit viszonoztam.