Vágyak mélyén |JAKE X READER|

14. fejezet

-Y/n szemszöge-

Mikor felébredtem, körbenéztem. Egy pincében voltam. Előttem pedig Jake volt egy székhez kötözve, feje lehajtva. Alszik talán? Sunghoon nem volt itt, amiért most áldom az eget.
-Jake! – suttogtam, mire szerelmem felemelte a fejét és rám nézett.
-Y/n! – szólalt meg. – Jól vagy, hercegnőm? – kérdezte aggódva.
-Persze, semmi bajom. Te jól vagy? – kérdeztem meg tőle.
-Jól vagyok, életem – mosolyodott el. – Kitaláltam, hogyan juthatunk ki, de ahhoz te is kellesz.
-Hallgatlak – mondtam. Ezután felvázolta a tervét, miszerint "behódol" Sunghoonnak és elhiteti vele, hogy visszatér hozzá. Hirtelen Sunghoon lépett be, és lejött a lépcsőn egyenesen hozzánk. Először Jake-hez lépett, akinek ajkaira tapadt. Jake viszonozta a csókot. Szóval elkezdődött a terve. Sunghoon meglepődve nézett szerelmemre, mivel erre nem számított. Oh, remélem, nem jön rá.
-Miért csókoltál vissza? – kérdezte Sunghoon gyanúsan.
-Te akartad, hogy újra a tiéd legyek, hát most megkaptad – rántott vállat Jake.
-Nem hiszek neked – szűkítette össze szemeit Sunghoon.
Sunghoon hirtelen elkapta Jake haját, hátrahúzva a fejét, és szorosabban tapadt az ajkaira, mint először. Jake fájdalmasan nyögött, de nem próbált ellenállni. Tudtam, hogy Sunghoon kezd gyanakodni, és féltem, hogy rájön a tervünkre. De Jake eltökélt volt, és nem hagyta, hogy a félelem látszódjon rajta.
– Azt hiszed, hogy ilyen könnyen meg tudsz téveszteni? – sziszegte Sunghoon, majd elengedte Jake haját. – Látom a szemedben, hogy hazudsz.
Jake próbálta nyugodt hangon folytatni.
– Sunghoon, én tényleg vissza akarok térni hozzád. Megértettem, hogy te vagy az, akit igazán szerettem.
Sunghoon azonban nem hitt neki. Felém fordult, és a szemei sötétlettek a haragtól.
–Akkor nézzük meg, mennyire vagyok fontos neked – mondta Sunghoon, miközben előhúzott egy kést a zsebéből. Hideg fém érintette a bőrömet, amikor a penge lassan a karomhoz ért.
Sunghoon, végighúzta a kést a karomon, apró sebet ejtve.
Felszisszentem a fájdalomtól, de próbáltam erős maradni. Jake szemei tágra nyíltak, és próbált kiszabadulni a kötelekből, de hiába.
–Sunghoon, ne bántsd őt! – kiáltotta Jake kétségbeesetten.
–Akkor mondd meg, hogy igazat mondasz! – ordította Sunghoon, és mélyebben vágott a karomba.
A fájdalom szinte elviselhetetlen volt, de Jake szemébe néztem, és láttam a szenvedését.
–Igen, igazat mondok! – kiáltotta Jake. – Csak hagyd abba!
Sunghoon szemei hidegen csillogtak, és egy pillanatra elengedte a kést. De nem sokáig. Váratlanul ütött meg, kemény ököllel az arcomon, és éreztem, ahogy a vér íze megjelenik a számban. A világ elhomályosult, de hallottam Jake kiáltását.
–Sunghoon, kérlek, elég! – könyörgött Jake, de Sunghoon csak nevetett.
–Látod, Jake, én mindig is tudtam, hogy te hazudsz nekem –mondta Sunghoon hidegen. – És most meg fogod fizetni az árát.
Sunghoon elővett egy másik kést, ezúttal nagyobb és élesebb volt. A következő órákban különböző módszerekkel kínzott. Először csak vágásokkal és ütésekkel kezdte, de aztán a fájdalom fokozódott. Forró vasat hozott, és azzal égetett meg. A fájdalom szinte elviselhetetlen volt, de Jake szemébe nézve próbáltam tartani magam. Tudtam, hogy csak akkor van esélyünk, ha kitartok.
–Kérlek, Sunghoon, hagyd abba! – könyörgött Jake, hangja megtört és kétségbeesett. – Bánts inkább engem, de ne őt!-Sunghoon csak gúnyosan nevetett.
– Miért? Mert szereted őt? – kérdezte, miközben újabb vágást ejtett a karomon. – Akkor nézzük meg, meddig bírod elviselni a szenvedését!
Jake próbált kiszabadulni a kötelékből, de hiába. Sunghoon egyre kegyetlenebb módszereket alkalmazott. A fájdalom elviselhetetlen volt.
Egy idő után már szinte minden érzékem elhomályosult, és csak a fájdalom maradt. Sunghoon újabb és újabb módszerekkel kínozott, és én már nem tudtam megkülönböztetni az időt. De ekkor hirtelen meghallottuk a rendőrség szirénájának hangját a távolból.
Sunghoon arcán pánik jelent meg, és megpróbált menekülni, de túl késő volt. A rendőrök betörték az ajtót, és berohantak a pincébe. Sunghoon-t letartóztatták, és minket azonnal kiszabadítottak.
-Y/n!-futott oda hozzám Jake, de én már alig érzékeltem a világból bármit is.-Kérlek! Kérlek, ne hagyj itt! Tarts ki mindjárt itt vannak a mentők!-mondta.
-Jake! Annyira szeretlek!-mondtam majd utoljára megcsókoltam és minden elsötétült.

-Jake szemszöge-

-Pár évvel később-

-Apa!-hallottam meg a kislányom hangját, majd felvettem a kezembe, hiszen elég nagy hévvel futott oda hozzám a kis 4 éves hercegnőm.
-Mondd, szépségem!-nyomtam egy puszit az arcára.
-Sunoo bácsi elvette a labdám!-mondta durcásan. Ekkor Y/n lépett mellém.
-Hol van Sunoo bácsi, kincsem?-kérdezte szerelmem a lányunktól.
-Ott!-mutatott Sunoo felé, mire Y/n odament hozzá, és súgott valamit a fülébe, majd Sunoo-val az oldalán tért vissza hozzám.
-Sajnálom, hogy elvettem a labdád!-adta vissza Sunoo a labdát a lányomnak.-De legközelebb ne legyél undok, mivel az nem áll jól az olyan szép kislányoknak, mint te!-kacsintott Sunoo, majd Niki is megjelent, és átkarolta szerelmét.
-Nem gondolod, hogy nekünk is kéne egy kislány?-kérdezte Niki.
-Hát nem is tudom. Lehet, hogy kéne. Fogadjunk örökbe?-kérdezte Sunoo.
-Én támogatnám!-mondta Niki, mire Sunoo nevetve vállon csapta.
-Ugye ha lesz lányotok, akkor játszhatok vele?-kérdezte a kis hercegnőm.
-Persze.-mosolyodott el Sunoo.-Veled bármikor játszhat Ji-woo.
Ahogy néztem a családomat, egy érzés töltött el, ami szinte túlcsordult a szívemben. Emlékszem azokra a nehéz időkre, amikor Sunghoon fogva tartott minket. Azóta azonban sok minden megváltozott. Sunghoon-t börtönbe zárták, és életfogytiglani büntetésre ítélték. Azóta biztonságban vagyunk, és egy új életet kezdhettünk el.
A napjaink tele vannak boldogsággal és szeretettel. Y/n és én egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és megtanultuk értékelni minden egyes pillanatot, amit együtt tölthetünk. Ji-woo pedig a mi kis csodánk, aki nap mint nap mosolyt csal az arcunkra.
Egyik délután, miután Ji-woo elaludt, Y/n és én leültünk a teraszra, hogy élvezzük a naplementét. Y/n rám nézett, és mosolygott.
-Tudod, Jake, sosem gondoltam volna, hogy ennyire boldog leszek.
-Én sem, Y/n. De te és Ji-woo mindenért kárpótoltok.
-Büszke vagyok rád, hogy mindig mellettem álltál, és nem adtad fel.
-Én is büszke vagyok rád, hogy ilyen erős voltál. Együtt mindent túlélünk. Ott ültünk, kézen fogva, mindketten tudtuk, hogy bármit is hoz a jövő, együtt fogjuk szembenézni vele. Az életünk nem volt mindig könnyű, de most már megtanultuk, hogy a legnehezebb idők után is jönnek a boldog pillanatok.
- Jake, emlékszel arra a napra, amikor először találkoztunk?- kérdezte Y/n, miközben a távolba révedt.
- Persze, mintha csak tegnap lett volna. Soha nem felejtem el, ahogy megjelentél apám irodájában.- válaszoltam mosolyogva.
- Azóta annyi minden történt. De most itt vagyunk, és minden rendben van. A könyvem is ki lett adva te pedig átvetted apád cégét amiért büszke vagyok rád.-nyomott egy csókot ajkaimra.
A nap lassan lebukott a horizont mögött, és a csillagok kezdtek felragyogni az égen. Ji-woo békésen aludt a szobájában, és mi is nyugodtan élvezhettük a pillanatot. Tudtuk, hogy a jövő tartogathat még kihívásokat, de már semmi sem rémisztett meg minket.
Heeseung és a többiek is gyakran látogattak meg minket, és minden alkalommal, amikor összejöttünk, újabb emlékeket gyűjtöttünk. Sunoo és Niki végül úgy döntöttek, hogy örökbe fogadnak egy kislányt, aki hamarosan Ji-woo legjobb barátja lett.

VÉGE