Vágyak mélyén |JAKE X READER|

7. fejezet: SUNKI extra rész

-Sunoo szemszöge-

- Sunoo, lenne egy kérdésem... Lennél a párom? - csengett a fülemben a hangja, én pedig alig bírtam felfogni, mit is mondott. Komolyan megkérdezte, hogy lehetek-e a párja?? Úristen!
- Sunoo? - nézett rám aggódva.
- Hm? - néztem fel rá ártatlanul.
- Nem válaszoltál... Lennél a párom? - kérdezte újra, mire a szívem nagyot dobbant.
- Öm... igen! - mondtam boldogan, majd szó szerint a nyakába ugrottam, így a homokba estünk, nevetve. Sokáig néztük egymást, majd Niki újra birtokba vette az ajkaimat, én pedig boldogan viszonoztam a csókját.
- Együnk, és utána hazaviszlek - kacsintott, mire elpirulva álltunk fel a földről. Komolyan az őrületbe kerget ez a fiú. Megfogta a kezem, és a pokróc felé kezdett húzni, majd ettünk, és hazavitt engem. Egy elég nehéz és hosszú búcsúzkodás után Niki hazament, én pedig boldogan hívtam fel Y/N-t. Y/N egy nagyon jó barátnőm. Igen, fura, de nagyon sok ideje legjobb barátok vagyunk.
- Szia, Sunoo! - szólt bele vidáman, mire mosolyra húzódott az ajkam.
- Szia, Y/N.
- Mondd, mi újság? - kérdezte.
- Niki, akiről meséltem... Nos...
- Bökd már ki! - sürgetett meg.
- A párja vagyok. Járunk! - mondtam ki egy szuszra.
- Hogy mivan?! - sikított fel, mire el kellett tartanom a telefont a fülemtől, mert akkor biztosan süket lennék holnapra. Y/N jelenleg még szingli, pedig egy gyönyörű lányról beszélünk. Nem is értem, miért nem néz már fel rá egy fiú. Aki majd egyszer felnéz rá, biztosan nagyon fogja szeretni az én kis angyali barátnőm, hiszen arany szíve van.
- Igen, végre együtt vagyunk. Mondjuk én nem számítottam rá, de úristen, várj, még alig dolgoztam fel - nevettem fel.
- Awww, Sunoo, annyira örülök ennek. Végre van valakid, és legalább boldog is vagy. Mondjuk nem mintha velem nem szoktál volna az lenni, de érted, ugye? - mondta aranyosan.
- Értem. Nos, viszont én elköszönök, mivel nagyon fáradt vagyok. Jó éjszakát, unnie, holnap reggel találkozunk a cégnél! - köszöntem el.
- Rendben. Jó éjszakát! - köszönt el ő is, majd letette a telefont. Lassan el is mentem fürdeni, majd lefeküdtem az ágyamba. Niki írt nekem Instán.

Niki: Szia! Remélem, jól érezted magad ma este. Jó éjszakát és szeretlek!❤️

Úristen, de aranyos! Hú, jó ezt még szoknom kell.

Én: Szia! Nagyon jól éreztem magam, ne aggódj. Remélem, még sok ilyen randink lesz. Neked is jó éjszakát és én is szeretlek!❤️❤️

Szinte elhajítottam a telefonom az ágy végébe. Viszont miután 20 perc után sem írt vissza, úgy gondoltam, már alszik vagy valami, úgyhogy magamra húzva a takarót aludtam el.

Másnap reggel az ébresztőm hangjára keltem. Kikapcsoltam a kedvenc zenémet, ami az ébresztő volt, majd nekiálltam készülődni a munkába. Vidáman indult a reggel, amíg Y/N azt nem mondta, hogy nem tud eljönni ma dolgozni, mert beteg lett.

- Noona, ne menjek el hozzád, hogy ápoljalak vagy valami? - kérdeztem aggódva a telefonba, miközben a cipőmet vettem fel az előszobában.
- Nem, nem kell. Jól vagyok - mondta, majd elkezdett köhögni.
- Aha, én még ma lettem 80 éves - forgattam meg a szemem. - Egy óra múlva nálad leszek. Hozok gyógyszert is! - mondtam, és mielőtt még tiltakozni kezdett volna, letettem a telefont, és siettem a buszhoz. A főnökünket is felhívtam, aki nehezen, de adott szabadságot. Jó a meggyőzőképességem. Hihi.

Miután leszálltam a buszról, beszaladtam a gyógyszertárba, és siettem Y/N házához. Niki azóta kétszer is hívott, de annyira siettem, hogy nem volt időm felvenni. Jó, lehet halálra aggódja magát, de a legjobb barátom állapota jelenleg fontosabb. Szinte feltéptem Y/N ajtaját, majd levettem a cipőmet és siettem fel a szobájába. A legjobb barátom sápadtan aludt nyakig betakarózva. Istenem, olyan gyönyörű, amikor alszik. Tényleg nem értem, miért nincs még barátja. Oda léptem mellé, majd a homlokához tettem a kezem. Forró volt nagyon. Csináltam neki hideg vizes borogatást, amit szépen elhelyeztem a homlokán és a csuklóin. Nem ébredt fel rá, ami furcsa, de lehet mélyen alszik. Kimentem a konyhába, hogy valami levest csináljak neki, mert ahogyan ismerem, biztosan nem evett semmit sem. Teát is készítettem neki, majd visszamentem egy tálcával rajta a levessel, a teával és a gyógyszerrel. Már ébren volt, ami most kedvező. Levettem róla a borogatást és csökkent a hőmérséklete.
- Miért vagy ilyen makacs? - kérdezte Y/N rekedt hangon, miután feljebb ült az ágyban.
- Nem vagyok az, csak fontos a legjobb barátom egészsége. Ennyi - tudtam le ennyivel. - Egyél! - adtam a kezébe a levest, amit lassan, de enni kezdett. 10 kanál után visszaadta, én pedig úgy voltam vele, ez is haladás. Tudom, hogyha az ember beteg, akkor nem nagyon van étvágya. Ezután odaadtam neki a lázcsillapítót és a teát, amit meg is ivott, miután bevette a gyógyszert. - Most aludj - simítottam fejére, mire hümmögött egyet, majd visszafeküdt rendesen az ágyba és elaludt pár percen belül. Ekkor újra csengett a telefonom. Niki volt az. Kimentem Y/N szobájából, és felvettem a telefont.
- Szia... Ni- - nem tudtam befejezni, mert közbe szólt.
- Minek van a telefonod, ha nem veszed fel?! - kiáltotta idegesen.
- Én... a legjobb barátomnál vagyok, mert beteg, és senki sincs, aki ápolná. És amúgy lány - mondtam, majd hallottam, hogy idegesen sóhajt.
- Figyelj... találkozzunk ma. Lenne mit megbeszélni. Majd hívlak - mondta, majd ezzel letette. Komolyan most besértődött??? Hát ez hihetetlen... Szerintem most fixen féltékeny. De nem értem, most miért?? A legjobb barátom, aki mellesleg lány, nem fog rám mozdulni úgy, hogy meleg vagyok. Nagy levegőt véve léptem vissza Y/N szobájába.

-Niki szemszöge-

Mérhetetlen düh van bennem. Nem hiszem el, hogy a telefont sem képes nekem felvenni. Szerintem dísznek találták ki a telefont. Komolyan nem hiszem el. Most meg egy lány házában van. Földhöz vágtam a kezembe akadó első tárgyat, ami egy koreai nyelvkönyv volt. Idegesen álltam fel az ágyamról, és a hajamba túrtam.
- Fene vigye el! - rúgtam az eldobott könyvbe. Anyám most nincs itthon, szóval szerencsére nem tanúja a kirohanásomnak. Gyakran van nálam ilyen, és kezdem megszokni. Újra kezembe vettem a telefont és felhívtam Sunoo-t. Muszáj lesz vele ezt megbeszélnem, mert nem akarom a saját hülyeségem miatt elveszíteni. Remegő kezekkel nyomtam Sunoo nevére, majd a telefon ikonra. Kicsengett. Felvette.
- Baj van? - kérdezte kissé gúnyosan. Mondjuk nem csodálom, hogy most pikkel rám.
- Gyere át hozzám, kérlek. Beszélni akarok veled. Csak egy órát adj az életedből.
- Jól van. Írd meg a címedet, és megyek - mondta, mire letette a telefont, én pedig elküldtem a címemet.
Egy pár óra telt el, mire ideért, de boldogan nyitottam ki életem szerelmének az ajtót. Kissé letörten jött beljebb, majd levette a cipőjét és zokniban csoszogott utánam a szobámba.
- Mondd, mit akarsz? - állt meg az ajtóban, de én beljebb húztam és becsuktam az ajtót.
- Sajnálom...
- Mit? - kérdezte flegmán.
- Lehetne, hogy ne így beszélj velem?! - kiáltottam.
- Mert nem tehetem meg?! - kiáltott vissza ugyanolyan hangnemben.
- Komolyan, veled még egy nyomorult problémát sem lehet megbeszélni!! - túrtam a hajamba.
- Tudod, feleslegesen vagy féltékeny, mert ő a legjobb barátom. Nem foglak vele megcsalni, főleg, hogy ő lány, és amúgy is nemrég jöttünk össze. Miért lépnék félre?! Szeretlek, nyilván nem hagylak el!! - kiáltotta, és szemeiből könnyei kezdtek hullani. Pulcsija ujjával takarta el szemét, és kicsit sem halkan sírt. Szívem tört össze, mert miattam sírt. Miattam, mert egy alvilági tuskó vagyok.
- Sunoo, sajnálom... - kezdtem el én is sírni. Bár ez nem hiszem, hogy sírás lenne, amit én produkálok. Közelebb léptem Sunoo-hoz és magamhoz húztam. Fejét a mellkasomba temette, így eltűnt az arca. Viszont még mindig sírt. Reszketett teste a sírás miatt, én pedig már csak szipogtam. Így álltunk szobám ajtaja előtt, ölelkezve, amíg szerelmem még meg nem nyugodott.
- Nem haragszom, de ne legyél rá féltékeny... Y/N egy nagyon kedves lány, de még akkor sem lennék a pasija, ha nem lennék meleg, mert ő nem az én típusom.
- Most ezt el kéne hinnem? - kérdezte kicsit vidámabban, mire Sunoo megcsapta a karomat.
- Bolond! - nevetett fel, és szívem újra ragyogott a mosolya láttán.
- A te bolondod! - hajoltam ajkai felé, és egy puszit akartam adni rá, de ő csókká mélyítette.
- Nagyon szeretlek, ugye tudod? - kérdeztem, miután elváltam mézédes ajkaitól.
- Tudom - ölelt meg szorosan. A mai napon jöttem rá, hogy soha nem akarom őt elengedni.

Sziasztok!
Itt is egy újabb fejezet!🙊
Remélem tetszett ahhoz képest, hogy ilyen rövid lett!🙊
(1314 szó lett amúgy xd 🤣❤️) A következő is Sunki lesz és szerintem az utolsó Sunki rész! Odáig gondoltam megírni a Sunki szálat ahol Heeseung megsérült szóval addig is lesz megírva!❤️ Utána visszatérnek főszereplőink!🙊❤️
Puszi nektek!!🙊💋❤️

UI: A következő Sunki rész 18+-as lesz!🙊😏