Vágyak mélyén |JAKE X READER|

8 fejezet: SUNKI extra rész

Figyelem! A fejezet 18+-as részt tartalmaz! Akit ez nem érdekel az pörgesse majd át, de jelölni fogom honnan kezdődik ez a rész! De ahogyan titeket ismerlek drágáim nyilván érdekel.🙊😆💜💜 Jó olvasást mindenkinek az utolsó Sunki részhez!🙊💜

-Niki szemszöge-

Sunoo a nyakamat kényeztette, miközben én az igazak álmát aludtam volna. A derekamon ült, és keze a pólóm alatt simogatta csupasz bőröm. Nyakamat eközben elég erőteljesen szívta és harapta. Egy nagyobb harapásnál kipattantak a szemeim, és egy nagyot nyögtem.
Sunoo vigyorogva nézett le rám, majd ajkaimat egy vad csókba invitálta. Nem semmi a pasim, én mondom. De csakis az enyém. Kezeim felcsúsztak a derekára, ezzel ágyékomhoz nyomtam őt, mire mindketten a csókba nyögtünk.
- Niki! - vált el tőlem, és ijedten nézett rám.
- Baj van? - ültem fel, de ő az ölemben maradt.
- Én még erre nem teljesen állok készen. - pirult el.
- Jól van, akkor majd ha készen állsz, az enyém leszel. - suttogtam a füle mellett, mire libabőrös lett. Nem tudom hibáztatni ezért, hiszen neki én vagyok az első, szóval majd ha készen áll, akkor megtörténik.
- Éhes vagy? - tettem fel egy random kérdést, aminek legalább értelme is volt.
- Igen. - mosolyodott el, majd kiszállt az ölemből, és a konyhába sétáltunk. Anyukám már rég nincs itthon, mert dolgozik, viszont reggelit hagyott nekünk a pulton. Egyem meg, milyen gondoskodó. Imádom anyukámat. A világon ő a legjobb anya.
- Ma mész be dolgozni? - kérdeztem, miközben egy pogácsát vettem a számba.
- Igen. Te is, gondolom. - ült le mellém és enni kezdett.
- Igen, én is megyek. - húztam el a számat.
- Ennyire rossz kórházban dolgozni? - kérdezte aggódva.
- Tudod, nem orvosnak vettek fel, hanem takarítónak. - vallottam be. - Anyám viszont azt mondta, hogy értékeljem azt, amit kaptam, szóval próbáljam meg. Nem olyan vészes, de nem ehhez vagyok szokva. Na meg másra számítottam. - támasztottam meg a fejem a kezemmel a pulton.
- Hidd el, hogy ha bizonyítasz a főnöködnek, akkor elő leszel léptetve. - simított a combomra Sunoo, mire egy biztató mosolyt kaptam mellé. Én is elmosolyodtam, majd ajkai után kaptam. Ez most finom és szerelmes csók volt, amiben benne volt a törődés, a szeretet és a romantika.

A munkába menet telefonom csörögni kezdett. Jungwon neve villogott a képernyőn, mire boldogan felvettem. El is felejtettem a legjobb barátomat a költözés óta. Amúgy ha még nem említettem, ő is meleg, de szingli. Kell már neki egy pasi, az biztos.
- Szia, Jungwonie! - kiáltottam boldogan, mire az utcán sokan megbámultak.
- Szia, Niki!! - kiáltotta ő is. - Képzeld, én is Koreába költöztem a szüleimmel miattad, na meg a tanulmányaim és a szüleim munkája miatt. - mondta, mire nem hittem a fülemnek. Jungwon itt van Koreában??!
- Tessék?? - kiáltottam.
- Jól hallottad, haver, szóval ma, ha akarsz, ha nem, találkozol velem, mert hiányzik a hülye fejed. - nevetett fel, mire csak hatalmas vigyorral léptem be a kórház kapuján.
- Jó, ma délután gyere át hozzánk! Most viszont mennem kell dolgozni! Szia! - köszöntem el, majd letettem a telefont.
Na, és akkor vegye kezdetét egy hosszú munkanap.

Munka után fáradtan estem haza. Anya itthon volt már, én pedig hulla voltam. Hangokat hallottam meg a házban. Az előszobában levettem a cipőm és papucsra cseréltem.
- Megjöttem! - kiáltottam el magam, majd beléptem a nappaliba. Hirtelen valaki nekem csapódott és elestünk. Jungwon tornyosult fölém mosolyogva, majd rám nehezedett és átölelt a földön.
- Hiányoztál! - motyogta a mellkasomba.
- Te is, Jungwonie! - simítottam a hátára, majd így maradtunk egy pár percig, aztán felálltunk. A szobámba mentünk, amíg anya a vacsorát csinálta. Elmeséltem mindent a legjobb barátomnak, aki csak döbbenten és sokkoltan nézett rám.
- Szóval így, ennyi amióta itt lakunk. - nevettem fel.
- Wow, nem semmi. Ezt a Sunoo gyereket mikor ismerhetem meg? - kérdezte.
- Majd hamarosan. - mosolyodtam el.
- Naaa, nemár!! Most végre lett egy normális pasid, és be sem mutatod?? - kiáltotta drámaian, és szívére tette a kezét, majd ezzel együtt eldőlt az ágyamon.
- Sajnálom, de ennek még nem most jött el az ideje. - nevettem fel, és Jungwon mellé dőltem. Régen én és Jungwon között úgymond barátság extrákkal kapcsolat volt, amit hamar hanyagoltunk, mert Jungwonnak egy nálam jobb pasi kell, amit megértek, na meg majdnem a barátságunk ment ezzel tönkre. Szerelmet sosem éreztünk egymás iránt, de mikor kiderült, hogy mindketten melegek vagyunk, lefeküdtünk egymással olyan 16 éves korunkban. Ő volt nekem az első, és én is neki. Egyikünk sem bánta meg, de nem sokat beszélünk róla. Jobb elengedni az ilyet, és egy "szép emlékként" megőrizni.
- Azért remélem, hamarosan bemutatod nekem is! - fordult felém. - Itt aludhatok ma? - kérdezte, mire én bólintottam.
Ma nem alszom, az is biztos.