the Best collecTion of short Stories (18+)

Revans (18+)

*** A következő történet az Elégtétel c. novella folytatása***

Hegüm, mint az árnyék, úgy követi a kiszemeltjét Szöul utcáin.
Sosem gondolta volna, hogy képes lesz ide visszatérni. Hiába, a sértett férfiassága nem fért meg Hongkongban, a revans egyre inkább testet öltő gondolata végül áthajszolta a Sárga-tengeren.
- Park Jiminnnn - szuszogja maga elé, és szinte vicsorít, ahogy megnyomja a kimondott név végét.

Érdeklődve figyeli az utca túloldalát, ahol a szivárványhajú éppen elmélyült beszélgetést folytat egy tetovált, piercinges alakkal. Ráadásul Homo Hill egy kétes bordélya előtt.
- Mijjafasz? - dörmögi maga elé. Meglepettségének két oka is van. Az egyik az, hogy a srác, akivel a nyomozó épp beszélget, ismerősnek tűnik számára. Pedig már három éve nem koptatja a főváros flaszterjét. Akkor történt ugyanis az az eset, ami után sürgősen el kellett hagynia az országát. A másik, hogy vajon mi a fészkes fenét keresnek ezelőtt a hírhedt intézmény előtt. A nagy Jimin csak nem prostikra fanyalodik? - húzódik elégedett mosolyra Hegüm szája.

Kicsit közelebb settenkedik, hogy jobban lássa őket, esetleg halljon is belőlük valamit. Igazán kíváncsivá kezd válni a csevegés tárgyát illetően. Amint jobb rálátása keletkezik, meglepetten ismeri fel a srácot, akinek Park nyomozó most valamit a kezébe nyom.
- De hiszen ez a kicsi Tokki!
Hegüm emlékeiben vézna, félénk fiúcskaként él, most meg nem győz a szeme cikázni a megugró izomkötegeken. Jimin befejezi a mondandóját, Tokki kényszeredetten bólint, majd a nyomozó ruganyos léptekkel távozik a lefelé lejtő utcán. A nyári nap megcsillogtatja szivárvány tincseit a szőke hajában.

Hegüm nem tétovázik, nyílegyenesen a fiú felé veszi az irányt. Tokki észreveszi a felé közeledő alakot, majd amúgy is gomb alakú szemei még kerekebbé nyílnak.
- He-hegüm? - dadogja meglepetten. - Te Szöulban vagy?
- Amint látod - forgatja meg a szemeit a nevezett. Tokki leplezetlenül méri végig.
- Cuki ez a hullámos haj - vigyorog rá szemtelenül. Hegüm elhúzza a száját, és mordul egyet. Méghogy ő cuki!
- Tokki, neked az agyadra ment, hogy itt állsz a napsütésben a feketére festett fal előtt - jegyzi meg kedvesen. Majd hozzáteszi ottléte tényleges okát: - Mit akart ez a megveszekedett Park? Hm?

Tokki krákog egyet, majd néhány pislogás közepette félig előhúzza a zsebéből az összehajtott papírt.
- Csak infóért szokott nyaggatni, most is keres valakit. Aztán néha kiszúrom a szemét egy-két aprósággal, legalább nem zaklatnak annyit a fakabátok - von vállat. - Még nem vagyunk nyitva, de iszol valamit, Hegüm, ha már visszatértél közénk?
Tokki a mögötte lévő ajtóra bök. Hegüm bólint, és követi egykori haverja és bűntársa kiizmosodott alakját az épületbe.

- Nem tértem vissza, csak van egy elintézetlen ügyem Parkkal - magyarázza. - Hű, bassza meg, ez a hely százszor jobban néz ki, mint három éve.
- Igen, mert azóta az enyém lett - jegyzi meg a kicsi Tokki.
- Mi? Te viszed ezt a helyet? - lepődik meg Hegüm.
- Ahhha - húzza el a szót Tokki, miközben a krómacél italpult mögé sétál. A fényes felületeken le-föl cikáznak a bár megvilágítására szolgáló lila fénynyalábok. - Mit adhatok egy régi cimborának? - mosolyog a még mindig meglepett Hegümre.
- Soju, jó lesz. Üvegben, ne pazarold az időt a kitöltésével.

Hegüm letelepszik az egyik bárszékre, és máris a megkapott italába kortyol.
- Azt hogy tettél szert erre a hodályra? Ha jól emlékszem, Kövér Dwaeji volt a tulaja anno.
- Na ja, Kövér Dwaeji, azóta halott Dwaeji. Vigyél majd egy szál virágot a sírjára - vigyorog Tokki, és a lila lámpák alatt szinte világítanak a hófehér nyuszi fogai. Tulajdonképpen ezzel meg is magyarázza a tulajdonváltás okát, így Hegüm csak egy horkanással nyugtázza azt.
- Park is jár ide? - néz vissza a nyuszifogúra.
- Ja, néha, ha épp nem infót akar kicsikarni belőlem, akkor benéz a hátsó szobák egyikébe.