the Best collecTion of short Stories (18+)

Just dance

***
freeehugz -nak

saengil chukha hamnida 🎈
***

Hoseok

- És kész! - teszem vissza boldogan a felmosót a vedernyi vízbe, majd elégedetten nézek körül a szépen kitakarított táncteremben. A padló fényes, a tükrök makulátlanul csillannak a spotlámpák fényében. Hónapok kemény munkája van benne, de most már végre kijelenthetem, hogy teljesült az álmom.
- Hey, hyung! - hallom meg az ajtóból. Odakapom a fejem, Jimin az, a legjobb barátom. - Milyen érzés? Holnap lesz a nagy nap!
- Ah, Jiminah, úgy izgulok, majd meghalok. Kitakarítottam még egyszer, annyira feszült vagyok.
- Jaj, ez az állandó rendmániád! - vigyorog rám, és a holdsarlóvá szűkölő szemeitől máris jókedvem lesz.
- Annyira örülök, hogy eljössz holnap! - mondom ki az igazságnak megfelelően. - Mi van, ha senki nem lesz rám kíváncsi?
- Ugyan! Egy csomóan nézték meg a YouTube-on a tánc videóidat, no para, lesznek majd itt elegen. Na gyere, igyunk meg valamit, hogy jobban aludj. Hagyd már azt a felmosót, könyörgöm! - nyúl a karomért, és már nem is hagy helyet semmi további ellenvetésnek.

*

Sokkal jobban sikerül az ideglazító iszogatás Jiminnel, mint ahogy terveztem. Kicsit kapatosan érek haza, úgyhogy a legokosabb, ha minél előbb ágyba teszem magam, ha holnap száz százalékot akarok nyújtani. És tutira azt akarok a saját tánciskolám megnyitóján.
Épp szórok egy kis tápot az aranyhalaknak, akiket még a volt pasim hagyott a nyakamon, majd egy gyors zuhany után ágyba bújok. A telefonon beállítok három ébresztést is, nehogy elaludjak reggel.
Az izgalom mégsem hagy túl sokat pihenni, még a csipogás előtt kinyitom a szemem. Lendületesen pattanok ki az ágyból, és a lendület kitart egészen a kávéfőzőig. Nagy adag Americanót készítek, majd összeszedem a cuccom, és már indulok is.

Az úton a teremig belefutok a saját hirdető plakátomba, és ez újabb idegrohamot lök szét a testemben. Egészen más volt kitalálni, tervezgetni egy saját stúdiót, majd megvenni, felújítani a termet, és közben álmodozni. Végtelen mennyiségű könnyű álmot álmodni. Most itt állok a valóság kegyetlen kapujában, és lehet, hogy szembesülnöm kell a saját kudarcommal.
Már majdnem elbőgöm magam, amikor meglátom, hogy Jimin már ott szobroz az ajtó előtt, fázósan topogva a lábacskáin.
- Még csak alig köszöntött be az ősz, miért van ilyen rohadt hideg? - morogja, de máris felém nyújt egy becsomagolt sajtos tósztot. - Ez friss, és jó meleg, hyung!
- Kösz, Jiminah, igazán rendes vagy - húzom fintorra a szám. Nem igazán kívánja a gyomrom az ételt.
- Jung Hoseok! - pirít rám. - Csak nem akarod étlen fogadni a vendégeidet? Mennyire ciki lesz, ha korogni fog az elégedetlenkedő hasad!
Igazat adok neki, és végül legyűröm a reggelit.
A terem már elő van készítve, a projektort is bekapcsolom, amin a korábban a YouTube-ra is feltöltött videók mennek, melyeken az oktatott táncokat mutatom be. Néhány bannert is felállítunk a stúdió logójával, meg egy kis asztalon apró ajándékok várják ma az idelátogatókat. Kulcstartók, matricák, tollak, mind-mind a megnyíló iskola elérhetőségével ellátva.

*
Minden várakozásomat felülmúlja a megnyitó napja, elég sokan látogatnak el hozzám, és szinte az összes táncórára jelentkeznek. Nem telik be ugyan a létszám mindenhol, de hát nem lehetünk telhetetlenek, végtére is ez csak az első nap.
Jimin vigyorogva osztogatja a kedvezménykuponokat, és beszél lukat a vendégek hasába.
- Csak az esküvősre nem jelentkeztek még - súgom neki oda, egy aprócska szünetben.
- Csodálkozol? Ki a bánat akar házasodni manapság - nevet ki Jimin.
- Aish, Jiminah, nem lehet mindenki olyan megrögzött agglegény mint te.
- Mit csináljak, ha nem találok egy értelmes embert se? Mondjuk a volt pasidért, azért szívesen elkárhoznék - bök oldalba, és megvonogatja a szemöldökét felém.
- Nyugodtan viheted, meg az aranyhalait is - válaszolom neki őszintén. - Ki az a hülye, aki úgy hívja a nyomorult jószágokat, hogy egyes, kettes, hármas?
- Szerintem kurva jó, nekem mindig röhögnöm kell rajta - vigyorog rám teliszájjal.
- Néha tényleg azt hiszem, hogy ti ketten...
- Elnézést - hallom meg magam mellett. Annyira elmerültünk Jiminnel a beszélgetésben, hogy fel sem tűnt a szórólapot a kezében szorongató fiú, aki tétován ácsorog az ajtónál.
- Bocsánat, miben segíthetek?
- Ez a Just Dance Stúdió? - emeli felém a színes ábrákkal telenyomtatott papírt.
- Igen, jó helyen jársz - mosolygok rá. Egy pillanatig csak némán pislog vissza, hatalmas gombszemei egész aranyos arcot kölcsönöznek neki. Pedig az oldalt felnyírt haj, a lámpafényben megcsillanó piercingek itt-ott a finom bőrébe fúródva, meg a motoros bőrdzseki inkább vagány srácra utal. Mégis, olyan elveszettnek tűnik, ahogy engem néz, és látszik rajta, hogy rettentő zavarban van.
- Én, hát izé... olvastam, hogy esküvős tánc tanítást is vállalsz - lobogtatja meg újfent a kezében tartott szórólapot.
- Így van.
- Szeretném meglepni a menyasszonyomat... - makogja, mint akinek nehezére esik kimondani.
Pici csalódással konstatálom, hogy a kilátásba helyezett esküvővel kapcsolatban a menyasszony az övé.