the Best collecTion of short Stories (18+)

Lyukra futott (18+)

*-*
A Valentin-napi ajándékot illik viszonozni. Boldog white day-t, bébik! <3<3<3
*-*

Florida legdrágább golfpályáján ragyogó napsütés melengette a smaragdzöld fűszőnyeget, újabb aranyglamúros vasárnap délelőttöt hozva a felsőtízezer néhány tagjának, akik örömmel néztek a kellemes, golffal töltött órák elé.
Ugyanakkor Taehyung számára semmiféle vidámságot nem jelentett ez a pátoszos időjárás. Épp a pályaépület üvegajtaján lépett be, a maga után húzott golftáska kerekei ütemesen kattogtak a márványillesztések vékony fúgáiban. A kinti világgal ellentétben az ő lelke cseppet sem ragyogott, magában kitartóan átkozta azt, aki képes volt vasárnap hajnalban golfórákat venni. Az ilyenektől valószínűleg egyéb szörnyű tett sem állhatott távol.

Odakattogott a recepcióhoz, a kezében tartott papírpoharát a pultra engedte.
- 'Reggelt - mordulta, csak úgy félvállról.
- Jó reggelt, Tae - fordult vele szembe a recepciós srác, a szokásos fültől-fülig érő holywood-i mosolyával. - Mi az ott, nálad? Csak nem kávé?
- Megnyílt kétsarokra az a Compose, vagy mi. Aztán olyan jó illat volt, hát bementem. Meg kell valami, amitől a kedvem egy picivel jobb lesz egy pszichopata sorozatgyilkosénál.
- Aha - értett egyet rezignáltan a másik. - Csak nem szoktál kávézni, azért kérdem.
- Valóban. Kábé annyiszor iszom, mint sört. Na, ki volt képes vasárnap hajnalra pályát kérni?
- Tíz óra van már - jegyezte meg a recepciós, miközben a monitorra pislogott. Majd előkotort egy írótáblát, amire egy papírlap volt csíptetve.
- A vasárnap reggel tíz, az még pont kibaszott hajnal - akasztotta meg Tae mondata a mozdulatban.
- Mi az, miért vagy ilyen morcos, nem sikerült tegnap a randi?

Taehyung csak megvonta a vállát.
- Azt gondoltam, hogy itt könnyebb lesz majd találnom valakit, mint Koreában. Ott még mindig nem nézik túl jó szemmel a homoszexualitást. De a randizás még mindig egy kicseszett rulett, tegnap nem jóra tettem. Na, de legalább, nyíltan beszélgethetek veled erről - mosolyodott el végre. - Mutasd, kik lesznek a mai áldozataim?
- Azt mondja, hogy a Jeon házaspár lesz ma reggel a vendéged - pillantott a recepciós a még mindig a kezében tartott táblára.
- Ó, koreaiak? - érdeklődött Taehyung.
- Aha, biztos. Ismered őket?
Taehyung megforgatta a szemeit. Voltak jó dolgok az amerikai létben, de azt a mennyiségű egyszerű embert, akit itt találni lehetett, még mindig nehezen dolgozta fel.
- Dél-Korea nem egy nyamvadt falu, ember! Ötvenmillióan élnek ott. Add ide azt a szart! - nyúlt a tábla felé, majd elindult az öltözők irányába, hogy átvegye a cuccát.
- A kocsit már kivitték! - kiáltott még utána a recepciós.
Taehyung beakasztotta a leopárdmintás ingjét a szekrénybe, a bőrnadrágját felcsíptette mellé. Belebújt a golfoktatói egyenruhájába, ami sötét mellényből és bézs nadrágból állt. A tükörben megigazította a sötétzöld baseball sapkáját, rajta a golfpálya logójával. - Kell ma a nap ellen - gondolta, és még egy napszemüveget is az orrára biggyesztett. Néhány csokoládé tincset visszatűrt a füle mögé, majd rendbenlévőnek találta a tükörképét, és elindult, hogy tisztességesen elvégezze a munkáját.

Lassan sétált a pálya felé, hagyta, hogy a reggeli antiszociális hangulatát kicsit csillapítsa a golfpálya megnyugtató zöldje, a gyep tökéletes végtelensége és maga, a hőn szeretett sportja. Mert ez nem játék, ez sport! - horkant egyet magában. Utálta, mikor veszekednie kellett a kocsmában erről, hogy ez nem sport, mert csak sétálgatnak fel- s alá.
A sakk is az, basszameg!
Igazából örült is ennek a pár perc nyugalomnak, amíg komótosan odaért a vendégeihez. Már messziről látta őket. Élénk foltokként tarkították a pálya terjedelmes zöldjét.
A párocska nevetgélve várta őt. Néha ölelést is váltottak közben egymással, de abszolút megmaradtak az illedelmesség keretein belül.