Short stories, azaz novellák a nagyvilágból és a fejemből, mindenféle shipek a teljesség igénye nélkül. (nagy eséllyel tartalmaz majd TaeKookot nagyobb koncentrációban)
A "sorozat" létrehívója @Jessintheboxx a TaeJin ötletével. Plusz belepakolom a...
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
Ez vagyok én, igen. Éppen elveszve a bazársoron Krabi szigetén. Miután sikerült kivédenem a kalapárus századik próbálkozását is, hogy megvegyek valami vackot tőle, úgy érzem ideje elindulni afelé a híres part felé. Azt mondják a Ton Sai Beach kihagyhatatlan este, a fluoreszkáló planktonok látványa szinte földöntúli élményt nyújt. Egészen értelmesnek tűnik a Google Maps, amikor rákeresek a part felé vezető útra, de aztán a sétám során egy ponton nem tudom, hogy merre kéne kanyarognom a színes kirakodóvásáros standok között. Fogom a kezemben a telefonom, és elveszetten forgok körbe, mint valami hülye. A kis ikon hol ide, hol oda mutat, amerre meg sejtésem szerint mennem kéne, arra pont nincs út, ott ép egy koktélbár széles pultja húzódik.
Nincs mese iránymutatást kell kérnem. A bár oszlopának dőlve egy kedves arcú, világos hajú fiú rágcsál valami fogpiszkálót, vagy mit, és egykedvűen nézi a bazársor hömpölygő tömegét. - Excuse me, sir, could you tell me please where the beach is? - lépek hozzá közelebb. A festettszőke fiú nagy szemekkel pislog rám. - Bics? - kérdez vissza, és tényleg így is hangzik: bics. Hát az én kiejtésem sem jobb, nincs mit tagadni, az angol nem az erősségem, thaiul meg nem tudok, szóval ráhagyom, ha bics, akkor bics, csak mutassa már meg az utat ahhoz a rohadt tengerparthoz.
Ellöki magát az oszloptól, majd felém int, hogy kövessem. Magabiztos léptekkel, zsebredugott kézzel halad előttem, úgy kerülgetjük a mindenféle embereket, árusokat. Egy ideig a Google Maps is egyetért velünk, hogy jó irányba haladunk, aztán a fiú az egyik sarkon pont a másik irányba kanyarodik. Megilletődve követem, hát mégis csak idevalósi, nyilván jobban tudja, hogy merre lehet haladni ezeken a szűk utcácskákon. Aztán egyre gyanúsabbá kezd válni a dolog, úgy tűnik, mintha inkább a házak felé, mint a part felé haladnánk. Meglepetten, sőt lassan ijedten forgatom a szemem, nem igazán tudom, hogy hol vagyunk, és főleg azt nem, hogy minek jöttünk ide.
A szőke fiú megböki a karom, hogy rá figyeljek, majd fültől-fülig érő vigyort vet rám. - Ekszkjúúúuzmííí - nyújtja meg a szó végét, büszkén mutat körbe a furcsa utcán, és hozzáteszi magyarázatként: - Bics.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
Kirakatok hosszú sora húzódik mindkét oldalon, sejtelmes vörös fénnyel megvilágítva. Az állam leesik a meglepettségtől, az üveg mögött mindben lengén öltözött lányok billegnek magassarkúikon. Mint egy emberáruda, úgy lehet válogatni a különböző alkatú, rasszú, stílusú nők és szolgáltatásaik között. Elképedve rázom a fejem. - Nem, nem, nem ilyen beach.
