Like crazy /Yoonmin/

Prológus

Megint veszekedtek és megint az öccse miatt. Valami sose volt jó. A jegyei,a viselkedése,a kinézete. Mindig találtak valamit amin javítani kell,amiért le szidhatják. Őt pedig észre se vették,éppen ennek az ellenkezője miatt. Mindig jó jegyei voltak,a viselkedésével se volt semmi gond,mindig gondoskodott a kinézetéről,másságáról pedig nem tudtak. Mivel nem találtak benne kijavítandó hibákat,nem is figyeltek oda rá igazán. Jimin utálta ezt. Utálta,hogy csak azért mert már megszokták tőle a tökéletességet,úgy gondolják nem is kell vele törődniük. A szülői kötelességeiket természetesen elvégezték. Miután haza ért iskolából még meg is kérdezték milyen volt,ha barátjával töltötte idejét,arról is kérdezték,de igazából nem érdekelte őket,csak rutinból tették meg ezeket. Mert már hozzászoktak. Vagy az is lehet,hogy valóban érdekelte őket,de mielőtt bele lendülhetett volna a mesélésbe,jött az öccse és hirtelen már senki sem figyelt rá. Emiatt nem igazán kedvelte öccsét. Na meg az is hozzá tett,hogy nem igazán töltöttek együtt időt,de főként szüleik figyelmét irigyelte tőle. Tudta,hogy ez nem szép dolog és,hogy nem öccse tehet róla,hogy szüleik inkább vele foglalkoznak,de nem tudott mást érezni a mindössze 13 éves fiú iránt. Pedig annyiszor próbálkozott. Meg próbálta a másik helyébe képzelni magát,megszemlélni a helyzetet az ő szemszögéből is. Próbálta felsorolni magában a jó tulajdonságait,de hát ez nehezére esett anélkül,hogy igazán jól ismerné a másikat. Végül pedig mindig ugyanott kötött ki: nem kedveli öccsét. Emiatt pedig magát sem kedvelte,sőt! Kimondottan gyűlölte magát,hisz milyen szörnyeteg nem képes szeretni a tulajdon öccsét olyanért,amiről nem is tehet? Pedig ő olyan jószívű és kedves mindenkivel,bármilyen idegennel képes kedves lenni és segíteni neki. Akkor miért nem tudja ezt meg tenni az öccsével is? Tudta a választ,de nem akarta elfogadni. Így gondolt a külsejére is. Helyesnek nem mondható,de annál szebb és aranyosabb fiú volt,amit ő is tudott magáról. Látta amikor megnézte magát a tükörben,hallotta amikor megdicsérték miatta. Tudta,hogy megnyerő külseje van,de,hogy el is hidje magáról,az már nem ment neki olyan könnyen. Tudta,de nem hitte el. Ez talán lehetetlennek hangozhat,de így volt.

A mai napja se kezdődött máshogy. Reggel az ébresztőórája helyett a szülei és öccse közti veszekedésre ébredt. Lassan már be sem kell állítania ébresztőt,hisz szülei úgyis gondoskodnak róla,hogy biztosan ne aludjon el.

Ráérősen kelt ki ágyából,tudta,hogy még van ideje,felesleges lenne sietnie. Bár jobban átgondolva,ha siet,hamarabb el hagyhatja a házat. Neki is kezdett a gyorsabb készülődésnek,így pár perccel később már a fürdőszobában mosakodott. Hajával nem igazán szokta vesztegetni az idejét,csak párszor át halad rajta fésűjével és késznek nyilvánítja. Ez most se történt máshogy,hisz nem emlékezett semmilyen különleges eseményre melyre ki kéne csípni magát.

Befejezve a készülődést ki lépett a fürdőszobából és le sétált a lépcsőn. A szülei mindenképpen emeletes házat szerettek volna,de mivel gazdagok nem voltak,így bár az emelet meg lett,a ház szélessége jóval kisebb lett a tervezettnél.

A konyhába leérve azonnal észre is vette,mi volt éppen a vita tárgya. Öccse hajat festett,méghozzá egy igencsak szembetűnő színnel. Neonzöld haja lett.

Ezúttal végre Jimin is egyetértett szülei véleményével. Rémesen festett öccse haja. Már ő is arra készült,hogy közbeszóljon és kioktassa öccsét a választott szín miatt,de végül visszafogta magát. Nem látta értelmét,hogy ezt tegye,hisz nem az ő dolga volt.

Inkább a konyhapultra kikészített szendvicsét felkapva sietett az előszobába,hogy cipőit és vékonyka kabátját magára kapva köszönjön el,majd a választ meg sem várva lépjen ki a tavaszi friss levegőre.

Az iskolába vezető utat már jóval lassabban tette meg,de így is gyorsan oda ért,ugyanis nem lakott messze az intézménytől.
Az épületbe beérve azonnal megcsapta a kintinél is melegebb levegő,ezért le is hámozta magáról kabátját. Nem szeretett az iskola folyosóin tartózkodni,így ahogy csak tőle telt sietett szekrényéhez,hogy abba pakolva kinti öltözékét tovább is menjen osztálytermébe.

Elsőként érkezett meg osztálytársai közül,de nem kellett sokáig várnia és a többiek is elkezdtek beszállingózni. Észre se vette és már mindenki a helyén ült,legjobb barátját is beleértve. Ezúttal nem beszélgettek,élvezték a közéjük telepedett csendet.

Nem sokkal később osztályfőnökük is belépett,különösen nagy izgalommal. Tanára örömteli arcát látva Jimin-nek eszébe jutott,hogy még pár hete bejelentett egy meglepetést a mai napra,így már ő is izgatottan várta mi is lesz az.

-Nos,még pár hete említettem,hogy mára meglepetéssel készülök nektek. Egy elképesztően sikeres cégvezető jött ma el hozzánk,hogy beszélni tudjon nektek róla, hogyan építette fel a sikeres cégét és hogyan működteti azt most,hogy befutott.-ekkor a nő megállt a beszédben és megvárta amíg kinyílik a terem ajtaja és belép rajta egy sármos férfi.
-Üdvözöljétek Min Yoongi-t!

____________________

Sziasztok!
Itt lennék megint egy újabb könyvvel. Ezt most kicsit más fajtán tervezem megírni,gondoltam kipróbálom magam így is,illetve a könyv hangulatához is jobban illik ha így írom meg,de ezt majd úgyis meglátjátok.
Remélem felkeltette az érdeklődéseteket ez a prológus és tovább fogjátok olvasni.
További szép napot!💜