Like crazy /Yoonmin/

2.rész

Idegesen pakolta össze iskolai eszközeit,hogy aztán elköszönve barátjától ki siessen az iskola épületéből és a híres cég felé vegye az irányt. Már hetekkel ez előtt el lett minden intézve az iskolával és a szüleivel is,de csak most került sor az első találkozóra.

Izgatott volt,amiért kedvence fogja tanácsokkal ellátni és tőle tanulhat,de meglehetősen félt is. Nem volt vak,látta mennyire megnézte magának a férfi és most,hogy kettesben lesznek,bármit meg tehet vele a másik. Természetesen örült volna neki,ha valamilyen féle kapcsolatba kerültek volna egymással,de személyesen még nem ismerte a férfit és a korkülömbség se volt a legkisebbnek mondható. Bár már nem sokáig,de Jimin még kiskorú volt és nem szerette volna bajba keverni a férfit.

Nem volt sok ideje ezen gondolkozni,szinte alig kellett mennie pár megállót a városi busszal,hogy a kijelölt helyre érjen. Nem messze a cégtől szállt le,így nem kellett sokat gyalogolnia amíg az épülethez ért.

Belépve az óriási,modern épületbe,mindenhol siető embereket látott. Papírokkal,kávés poharakkal,esetleg étellel a kezükben száguldoztak egyik helyről a másikra,mint a tökéletesen beprogramozott robotok. Egyetlen személy volt,aki nem sietett sehova,nyugodtan ült a helyén és dolgozott az előtte elhelyezkedő számítógépen.

Jimin bátortalanul sétált oda a recepciós pult mögött ülő,középkorú hölgyhöz,akinek el mondta a nevét és,hogy miért van itt.

A nő kedvesen fogadta őt és vezette el a lifthez,ahol kiadta neki az utasítást merre menjen tovább.

Jimin beszállva a liftbe megnyomta a legfelső emelet gombját,a szerkezet pedig el indult. Körbe nézve észrevette,hogy az átlagosnál jóval nagyobb liftben tartózkodik,szinte akkora mint egy szoba,még egy kényelmesnek tűnő fotel is található az egyik sarokban. Ki akarta próbálni a csábítóan puha kinézetű párnákkal ellátott ülőalkalmatosságot,azonban ekkor kinyílt a lift ajtaja,így kiszállt belőle.

Ahogy a recepciós hölgy mondta neki,végig sétált a vörös szőnyeggel ellátott folyosón,amíg egy a többinél nagyobb,kétszárnyú ajtóhoz nem ért a végén. Olyan gyönyörű és drága volt itt minden,nem érezte magát odavalónak. Úgy érezte,csak összemocskolja a helyet jelentéktelen valójával.

A mellette elhelyezkedő ajtón ekkor kilépett egy fiatal nő,szinte vele egykorú. Jimin bár gondolta,nem volt biztos benne,hogy ki ez,de mindenestre tisztelttudóan meghajolt,hisz ebben az épületben mindenki gazdagabb nála.

-Üdvözlöm! Chaeyoung vagyok,Mr. Min asszisztense. Ön bizonyára Mr. Park,a tanítvány.-üdvözölte a fiút egy kisebb meghajlással,amin a másik rendkívül meglepődött.

-Oh,kérem ne hajolgasson itt nekem,biztosan magasabb rangban áll nálam és fiatalabb is vagyok magánál legalább egy évvel. És kérem ne hívjon Mr. Park-nak,még 18 sem vagyok,elég lesz a Jimin.-kezdett azonnal tiltakozásba,ami jól láthatóan meglepte a fiatal nőt.

-Hát rendben,de ha nem bánja a magázást meg hagynám,mégiscsak Mr. Min vendége. Mr. Min még értekezleten van a tárgyaló teremben,de nemsokára véget kell hogy érjen,addig nyugodtan menjen be az irodába. Kér esetleg vizet,teát,vagy valamilyen más üdítőt?-találta meg hangját kis idő múlva.

Jimin megrázta a fejét egy halk "Köszönöm" mellett,majd a nagy ajtót kinyitva belépett az irodába.

A helység igazán tágas és ízléses volt. Az ajtóval szembeni fal végig üvegből állt,ezzel gyönyörű kilátást nyújtva a városra. Az üvegfal előtt helyezkedett el az igazgató méretes asztala,tele különböző papírokkal és mappákkal. Az ajtótól balra egy kanapé foglalt helyet,előtte egy dohányzó asztallal,jobbra pedig egy ajtó. Az asztal és az ajtó között szinte egy egész tánctérnyi távolság volt fellelhető.

Mivel az ajtón nem mert bemenni,az irodát pedig tökéletesen meg tudta nézni onnan ahol állt,Jimin az egyik óriási üveghez sétált,hogy a kilátásban gyönyörködhessen.

Nem tudta mennyi ideje állhatott ott,minden figyelmét elvonta a látvány,amíg hirtelen meg nem hallott egy hangot maga mögött.

-Igazán szép kilátás,jól mondom?