Like crazy /Yoonmin/

1.rész

A levegő tüdejében rekedt ahogy eljutott tudatáig,ki is áll előtte teljes életnagyságban. Soha sem gondolta volna,hogy bálványa,talán szerelme egy nap vele szemben fog állni,hogy az életéről meséljen neki. Ha ugyanis el akarja mesélni cége történetét,közben a sajátjába is betekintést nyernek. Jimin mérhetetlenül örült ennek,de féltékeny volt osztálytárasaira,hisz ők is ugyanúgy hallhatják ahogyan ő,ezt pedig nem akarta. Csak magának akarta a férfit és a történetét is. Tudta,hogy ez önzőség,de nem tudott mihez kezdeni érzéseivel.

Gondolatai és érzelmei viharából diáktársai tapsolása és ujjongása rángatta ki. Innen mindenki tudta ki is Min Yoongi,így még ha nem is mind nevezhették magukat rajongóknak,örültek látogatásának,hisz egy gazdag,híres ember tisztelte meg őket jelenlétével,miközben nem is ismerte őket.

A férfi körbe nézett a teremben és tekintete azonnal megakadt Jimin gondolataiba merülő alakján. Látta mekkora csodálattal,milyen mértékű vonzódással néz rá a másik és bár nem egyszer tapasztalta már ezt,ezúttal büszkeséggel töltötte el,hogy a fiú ennyire oda van érte.

Jobban meg nézve igazán aranyos fiú volt és végtélenül ártatlannak tűnt pisze orrával,kissé pufók arcával és gyerekekéhez hasonló tekintetével. Azonnal elnyerte a férfi tetszését,ami különös volt neki,hisz a másik egyáltalán nem volt az esete. A külseje  alapján legalábbis ezt gondolta.

A tanárnő felszólította a férfit,kezdjen neki a mesélésnek,hisz bár kaptak rá két egymás után következő órát,nem lehetett biztos benne,hogy az elég lesz. A cégvezető bele kezdett a történetbe,egészen onnan,hogy mennyire lehetetlennek látszott álma megvalósítása fiatal korában -nem mintha jelenleg annyira idős lenne-,azon keresztül,hogy pénzügyi nehézségekkel küszködve próbálta fenntartani cégét,egészen addig,hogyan vált az az ország egyik legnagyobbjává. Kihagyott természetesen részleteket,hisz az inkább magánéletére vonatkozó elemek nem tartoztak a diákokra és nem is tett volna nekik jót,ha megtudják őket.

Mindenki csodálattal hallgatta beszámolóját,egyes érzékenyebb diákok helyenként el is ejtettek pár könnycseppet. Mégis Jimin volt az,akit a legjobban megérintett története. Nehezére esett nem oda szaladni a másikhoz,hogy egy szeretetteljes ölelésbe vonhassa,de uralkodott magán,hisz nem gondolta,hogy a másik kimondottan örült volna tettének.

Mire a történet végére értek,ki is csengettek a második erre szánt óráról,így a férfi elhallgatott,a fiatalok pedig összegyűlve kezdték megbeszélni a hallottakat. Két ember maradt csak ki,de nem sokkal később Jimin barátja is csatlakozott a csoporthoz,ezzel őt egyedül hagyva. Nem zavarta ez Jimint különösebben,jelenleg sokkal fontosabbnak találta,hogy magába szívja a férfi életnagyságú látványát még mielőtt az elhagyná a termet.

Mindent meg akart jegyezni,a legapróbb részleteket is,amiket a képeken nem lehet látni. Tevékenységéből viszont kiszakította osztályfőnöke hangja,aki oda szólította őt magukhoz. Jimin meglepődött,de természetesen teljesítette a nő kérését. Amikor oda ért viszont nem kis meglepetés érte.

-Nos Jimin,mivel te vagy az évfolyam legjobb tanulója és tudjuk mennyire szeretnél olyan lenni mint Yoongi,felvetettük az ötletet,hogy kicsit bevezethetne téged a cégvezetői életbe külön találkozókon. Ő már bele egyezett és ha te is szeretnéd,elég egy aláírás a szüleidtől és már el is van intézve. - a fiúnak nehezére esett a nő beszédére figyelni,amikor ilyen közel volt magához Yoongi-hoz,de valami módon mégis sikerült neki.

-I-igen,szeretném!-alig tudott megszólalni,mivel a képeken keresztül olyan vonzó domináns energia ami a férfiből áradt,most inkább tűnt neki ijesztőnek.

A férfi észrevette rajta,hogy kissé kényelmetlenül érzi magát,ezért éppen meg szólalt volna,hogy megpróbálja lenyugtatni a másikat,a tanárnő viszont megelőzte kérésével,miszerint készítsenek egy közös képet,így hát mindenki oda özönlött a tanári asztal elé,igyekezve minél közelebb kerülni a cégvezetőhöz.

Jimint el sodorta a kisebb tömeg,így valahol hátul kötött ki,ahol igazából az előtte álló magas fiúk miatt nem is látszott. Már majdnem sikerült beletörődnie,hogy nem fog látszani egy ilyen fontos képen,amikor osztályfőnöke elölre rángatta a karjánál fogva és közvetlenül Yoongi mellé állította.

A fiú rendkívül zavarban érezte magát,ahogy karjuk összeért,viszont meghallva mögötte álló osztálytársai sugdolózását el terelődött a figyelme.

"Ez még itt van?"

"Ő az a Jimin gyerek?"

"Neki az a neve,hogy Jimin?"

"Ki az a Jimin?"

És ehhez hasonló szavak hagyták el társai száját,bele se gondolva,hogy talán ezeket ő is hallhatja,bár különösképpen ez sem érdekelte őket.

Megszokta már ezeket a mondatokat,hisz minden alkalommal elhadják a többiek száját amikor felszólítják őt,ha más nem, szórakozás céljából. Ezúttal valahogy mégis nehezebb volt nem elsírni magát mindenki előtt. A tudat viszont,hogy akkor talán már nem csak figyelmen kívül hagynák hanem bántanák is,megállította lefolyni készülő könnyeit.