Like crazy /Yoonmin/

7.rész

Jimin morcosan lépett be nevető barátjával a cég épületébe, aki nem sokkal azelőtt öntötte le őt egy üveg vízzel, a melegre hivatkozva.

Hoseok rávette, hadd kísérje el a céghez, de arra igazán nem számított és nem is volt hozzá kedve, hogy csurom vizesen kell majd beállítania. Ideges volt a találkozás miatt, félt, hogy a múltkori eset újra megismétlődik és ezúttal nem fogja tudni visszafogni magát, hisz hormonjai erősebben közrejátszottak kora miatt.

A recepcióról elvéve pár szalvétát kezdte letörölni szabad bőrfelületeit és kicsit haját is, most már egyszerűen mosolygó barátjával maga mögött belépve a liftbe és megnyomva a megfelelő emelethez tartozó gombot.

Némán várták meg amíg megáll a felvonó, de amikor kiszálltak, Hoseok megszólalt.

- Kicsit átlátszik a trikód, így könnyebben elcsábítod.- suttogta barátja fülébe, aki azonnal le is nézett felsőtestére, alaposabban megvizsgálva azt.

Nos ami Hoseok-nak kicsit átlátszó volt, valójában szinte mindent megmutatott a másik fiúból, aki e-miatt dühösen fújtatva nézett fel rá.

- Add ide a pulcsid!- nyújtotta kezét idegesen, hogy barátja lássa, mennyire is komolyan gondolja.

- Dehogy adom! Meleg van itt, meg fogsz sülni benne, és ezzel csak segítek neked, inkább meg kéne köszönnöd!- ölelte át védelmezően táskáját, melyben a pulóver helyezkedett el.

Jimin már nyúlt volna a táskáért, hogy ő maga vegye ki a pulóvert, de ekkor Chaeyoung észrevette őket és oda lépett hozzájuk.

- Üdvözlöm újra itt Jimin! Segíthetek esetleg valahogy? Ez a férfi zaklatja önt? Ide hívjam a biztonságiakat?- nézett végig aggódva a feszült fiún, aki mondandója hallattán inkább ijedté vált.

- Nem, dehogy is! Ő a legjobb barátom, Jung Hoseok és egyáltalán nem zaklat, csak kicsit összekaptunk, de semmi komoly!- kezdett magyarázkodásba, nehogy kidobják legjobb barátját.

- Ohh, rendben! Elnézést kérek a félreértésért, nem kívántam kellemetlenséget okozni! Hozzak önnek egy törölközőt?- hajolt meg kicsit.

- Azt megköszönném!- mosolygott rá Jimin és a nő már indult is az említett tárgyért.

- Jobb ha én megyek, gondolom nemsokára megjön a tanárod is. Holnap találkozunk, szia!- ment vissza a liftbe, hogy távozhasson.

Jimin lassan elindult az iroda felé, út közben újra találkozva Chaeyoung-gal, aki oda adta neki a törölközőt és beküldte a helyiségbe, mondván, a férfi már ott vár rá.

Miután kicsit megtörölte haját, magára terítette a törölközőt és egy kopogás után belépett.

- Szia Jimin! Már vártalak, ülj csak le! Arra gondoltam, hogy miközben rajzolod a logót, megismerhetnénk kicsit egymás személyesebb életét is, például család vagy ilyesmi, de persze csak ha téged ez nem zavar.- tette hozzá, amikor meglátta az említett meglepett arcát.

- Nem zavar, csak kicsit meglepődtem. Hogy-hogy meg akar ismerni Mr.M.. vagyis Yoongi?- kérdézte óvatosan, miközben lassan leült szokásos székébe.

- Talán nem szabad?- kérdezett vissza egy pimasz félmosollyal, mire a másik kissé elpirulva hajtotta le fejét.

Nem tudta elkerülni a figyelmét, hogy a férfi mennyiszer megnézte felsőtestét mióta belépett és mosolya méginkább zavarba hozta.

Yoongi elővett egy iPad-et és a fiatalabb elé tette, hogy azon rajzolhasson, majd amikor az neki állt a vázlatoknak, bele is kezdett a beszélgetésbe.

- Nos az én szüleim eleinte nem igazán támogatták a cég ötletét, szerintük túl kockázatos volt és szerették volna, ha folytatva a családi hagyományt orvosnak állok, bár irtózok a vértől és nem is akartam annyit tanulni. E-miatt volt egy nagyobb veszekedésünk is, éppen amikor belekezdtem a cég felépítésébe. Namjoon, aki általános iskola óta a legjobb barátom, sokat segített abban az időben, miközben ő is építette a saját vállalkozását, de ő kapott felnőtt segítséget a szüleitől és a párjától is. Voltak mélyebb pontjaim, mindenkinek vannak, de végül sikerült felküzdenem magam a csúcsra. Szeretnék ebben neked is segíteni.- az utolsó mondatot meghallva Jimin egy másodpercre megállt a rajzolásban meghatódotsága és meglepettsége miatt, de utána tovább folytatta.
- Most te jössz, szeretnék többet tudni rólad.

- Huhh, hát nem is tudom hol kezdjem.- sóhajtott kissé feszülten.
- Tőlem a szüleim nem várják el semmilyen családi hagyomány folytatását, de jelenleg a jó jegyeimen kívül nem is várnak el tőlem szinte semmit, fontosabbnak találják az öcsém jegyeinek és viselkedésének javítását. Az iskolában éppen a jegyeim miatt nem kedvelnek túlságosan, de a legjobb barátom Hoseok kitart mellettem. Nem kezdtem még bele a saját vállalkozásom létrehozásába, de amint biztosan el tudom kezdeni megfelelően, megteszem. Röviden igazából ennyi, nem tudom mit mondhatnék még.- mondandója végeztével művét is befejezte (fenti kép), melyet meg is mutatott a másiknak, ki elismerően bólintott.

- Rendben, ma sajnos csak ennyire volt időnk, fontos megbeszélésem lesz, de majd legközelebb találkozunk.- tette el a gépet és tessékelte ki Jimin-t, de amikor az már majdnem elment, még utána szólt.
- Ó, és szeretném, ha tegeznél.- másoknak ez a mondat semmi különleges nem lett volna, de Jimin-nek igen is sokat jelentett.