Velencei szerelem/Szjg ff/

🌆 13. 🌆

A Cortezzel való nem is tudom mi után nem sokat beszéltünk nagyon kínos volt a helyzet és ez a többieknek is feltűnt,amíg mi lányok bezárkóztunk a szobámba addig a fiúk elvonultak a partra.

-Nem tudom hogy mi van-túrtam idegesen a hajamba.

-Figyelj megcsókolt nem?-kérdezte Kinga.

-Hát de-bólintottam.

-Na Renáta látod tetszel neki,most nem kell problémát keresni arra hogy hogyan zavard össze magad-mondta mérgesen.

-Nem is vagyok összezavarodva-háborodtam fel.

Erre két mérges pillantást kaptam.Hoppá.

-Jó lehet hogy egy kicsit összezavarodtam de hát na-piszkáltam a kezemen lévő karkötőt.

-Az meg mi?-kérdezte Kinga.

-Cortez vette nekem tegnap este-motyogtam.

-Figyelj Renáta te nem tudom mit akarsz de ez a gyerek beléd esett rendesen úgyhogy menj és keresd meg és jöjjetek össze-ordította magáról is megfeledkezve.

-Uuu az naon jó lenne-vigyorgott Virág.

-Jó megyek és megkeresem-mondtam és már húztam fel a csizmám.

Kirontottam a szobaajtóm és elindultam egyenesen a part felé.Legalább hatszor megbotlottam de megérte mert kb tíz méterre megtaláltam a fiúkat.Magabiztosan közelítettem Cortez felé aki elsőre észrevett.Lefékezve előtte zavartan a szemébe bámultam és lehúztam magamhoz egy csókba.Átkarolta a derekamat én meg a vállába kapaszkodtam.

A fiúk körölöttünk húúú-zni kezdtek ami kizártam.Beleszédültem az egészbe.Cortez elhúzódott tőlem és egy nagy vigyor jelent meg az arcán.

-Tudtan hogy belémszeretsz,csak idő kérdése volt-motyogta a fülembe.

-Hülye-csaptam a vállára nevetve.