Velencei szerelem/Szjg ff/

🏙️ 12 🏙️

Cortezzel szemben ültünk egymással és én ettem a kis szendvicsem Cortez meg kávézott.Örültem hogy újra itt lehetek.Sokat adott nekem ez a kávézó.

°°°°°°°°°°

Később mikor végeztünk elindultunk vissza a nyaralóba.Szótlanul sétáltunk egymás mellett,nem is kellett beszélnünk jó volt így.Egyszer csak a hülye cipőmnek hála megbotlottam és Cortez elkapott(tudjátok olyan romantikus filbe illő jelenet volt).Meglepetten pislogtam rá ő meg zavartan bámult a karamell színű szemeimbe.

-Óvatosan ezekkel a hirtelen mozdulatokkal,még a végén megsérülsz-suttogta a fülembe amitől kirázott a hideg.

-Aham-bólintottam zavartan.

-Ez a cipő volt rajtad augusztusban amikor nekem jöttél-mosolygott pimaszul.

-Aham-mondtam.

Cortez jóízűen kiröhögött én meg megsértődve elléptem mellőle és összekulcsoltam a kezeim a mellem előtt.

-Bunkó-motyogtam zavartan.

Még mindig röhögött rajtam,ezért úgy döntöttem megyek magam haza.Sértetten megfordultam és elindultam a nyaraló felé.

Jó tény és való rendesen vörös lehetett a fejem amiért Cortez kiröhögött de akkor se esett jól.Hülye magassarkú bokacsizma.Mintha az lenne a hibás.Na mindegy.

Cortez jó pár méterrel lemaradva még mindig rajtam röhögött ezért sietősebben megtem a nyaraló felé közben magamban mosolyogtam a gyerekes viselkedésemen.
A nyaralóhoz érve levágtam magam a lépcsőre és a térdemen támaszkodva vártam Cortezre akis sikerült lehagynom még valahol a Casal Grande partján.

Kb fél órát kellett várnom mire felbukkant a feje az utca sarkán.

-Hát te?-keltem fel a hideg kőről-Hol voktál eddig,nem is hosszú ennyire az út-lepődtem meg.

-Tudom,de valamit elintéztem-rántott vállat.

-Jól van,szerintem kész a vacsora-mutattam a ház felé-Menjünk be-kértem.

-Jó de még egy perc-alkudozott.

Szemeimet forgatva beleegyeztem mert kiváncsi voltam hogy mit akar.

-Szóval amikor jöttem hazafelé az egyik bazárosnál találtam egy tökéletes karkötőt neked ami tükrözi a személyiséged-kezdte-Halvány lila tele sok kis medállal-vette elő a zsebéből.

-Ez ez gyönyörű-nyögtem ki.

-Pont mint te-simította a kezét az arcomra,meglepődtem-Ne haragudj-szólt és megcsókolt.

Felfordult velem az utca és ha nem kapaszkodom a vállába szerintem összeestem volna helyben.