Édes szolgám 『taekook』

•24. fejezet

Még mindig nem tudom, hogy mi van. Tae már napok óta hozzám sem szól, csakis munkaügyben, dolgozni is csak külön autóval megyünk. Nem tudom mi történt. De rájöttem, hogy én szeretném azt a kisbabát és Taehyunggal szeretném felnevelni. Indulok kocsimhoz, hogy hazamehessek egy nehéz nap után. Yoongiék már hazajöttek, így Harint elvitték.
-Uram, csak megbékél.-mondja bíztatóan Namjoon.
-Nagyon remélem...-sóhajtom és kinézek a kocsi ablakán. Szürke az égbolt...mintha valami rosszat jelezne. Ezzel mit sem törődve bemegyek fekete házamba. Miután Chaena levette kabátomat, (időközben ő is visszatért) az étkező fele veszem az irányt. Megpillantom Taehyungot lejönni a lépcsőn.
-Jaj, Tae, vigyázz!-kiáltom és fel is pattanok, amikor látom, hogy megbotlik mamuszában. Nem sikerült időben odaérnem, ezért leesett a lépcsőn a hasára.
-Jungkook! Úristen!-ordít fel és megfogja a hasát.
-A baba!-esünk kéttségbe mindketten. Felkapom szerelmemet a földről és kifutok vele az autóhoz. Beülök és 200 km/h-val száguldok a kórház felé. Kis drágám itt pityereg mellettem és a hasát fogja. Leveszem kezeit onnan és odateszem az enyémet. Tenyerem egész pociját befedi. Finoman cirógatom, amitől kicsit megnyugszik.
-Jungkook...mi van ha...?-néz rám sírva.
-Ilyenre ne is gondolj, minden rendben lesz!-fogom meg kezét és adok rá egy csókot.-Sajnálom, amit mondtam...