,,Azt hittem megvéd..."

4. Fejezet

Reggel az ébresztőm idegesítő csipogására ébredtem, amiből arra következtettem, hogy hat óra van. Magamban morgolódva, összeráncolt homlokkal fordultam meg, hogy megszüntessem az idegesítő hangforrást. Semmi kedvem nem volt fölkelni a nagy franciaágyam biztonságot nyújtó öleléséből, de pár éve megígértem apámnak, hogy felelősséggel viszem tovább a Lee család maffiacégét, így muszáj volt fölkelnem. Kómás fejjel bújtam ki a vörös selyemhuzatos takaróm alól, és a fürdő felé vettem az irányt. Mivel egy palota méretű házban lakok, így még lakosztályon belül is kell egy kicsit sétálnom, amíg odaérek. Kómás fejjel battyogtam a célom felé, szerencsére egyedül, mivel ilyenkor még egy cseléd sem jöhet be. Sőt, nem csak cseléd, hanem senki sem.

Becsuktam magam után a fürdő ajtaját, levettem magamról fürdőköpenyem, és reggeli megfontolt mozdulataimmal beálltam a zuhanyfülkébe. Becsuktam az ajtaját, megnyitottam a csapot és hagytam, hadd folyjon végig néhol sebhelyes bőrömön a forró víz. Egy kicsit áztattam így magam, aztán megkerestem kedvenc, cseresznye illatú tusfürdőm, és bekentem magam vele. Mikor végeztem a zuhanyzással, megtörölköztem, fogat mostam, földobtam magamra egy laza sminket, és a gardróbom felé vettem az irányt.

A szekrény előtt álltam, és éppen azon gondolkodtam, hogy melyik nyakkendőmet vegyem fel az eddig fekete selyeming és szintén fekete nadrágomból álló szettemhez, mikor Hyunjin, az első számú személyes testőröm rontott be a szobába.

Meglepve, felvont szemöldökkel néztem rá, mivel mint már említettem, ilyenkor reggel senki nem jöhet be. Nem szólaltam meg, vártam hogy elmondja, miért törte rám az ajtót, és miért zavarta meg reggeli, nyugodalmas rutinomat.
-Főnök. - hajolt meg mélyen. - Sajnálom hogy zavarom, de Seungmin most továbbította a infót, hogy az Exo csapata bejutott az A raktár területére. Emellett balhéztak az egyik bárban is.

Na, mindenre számítottam így kora reggel, csak erre nem. Az Exo az egyik riválisunk. Mindig csak a baj van velük, soha nincs fegyverszünet köztünk. Eddig csak egy kis gyújtogatás volt, egy-két utcai lövöldözés, pár civil halála, ennyi. De ez már túl lő a célon. Az A raktárban vannak a kihallgatásra elfogott emberek, a legtöbb fegyver, papírok, egyszóval minden, ami fontos. Tudom, jogos a kérdés, hogy miért nincsenek ezek a fontos dolgok szétosztva. Azért, mert rohadt erős a védelmi rendszere. De valahogy mégis sikerült kijátszaniuk.
-Értem. - feleltem, viszonylag nyugodtan. - Készíts össze öt négy fős csapatot. Csak a legjobbak jöjjenek. Kimegyünk rendet rakni.
-Igenis. - hajol meg újra, sarkon fordul, és már el is hagyná a szobát, mikor utána szólok.
-Hyun! Ma kivételesen Changbin, Jeongin, te és én egy csapatban leszünk.
-Főnö- mondta volna, de leintettem, jelezve, hogy ez most egy baráti beszélgetés. - Minho. Nem gondolod hogy ez nem túl jó ötlet? A négy mesterlövészt egy csapatba? Inkább szét kéne osztani az erőket. És neked délelőttre amúgy is be van tervezve két megbeszélés, nem is értem mit akarsz már megint a csatatéren rohangálni.
-Először is; Mindenki jó lövész. Másodszor; Szólj Seungminnak, hogy mondja le a mai programjaimat. Harmadszor; Hiába vagyunk jó barátok, ne szólj bele, hogy mikor hol vagyok éppen, és mit csinálok. Világos? Egyébként meg azért akarok megint a csatatéren rohangálni, - idéztem vissza szavait - mert nem tartom helyénvalónak, hogy ti terepen vagytok, én meg az irodámban ülök. Amúgy is szükségem van most egy kis kikapcsolódásra. - közöltem vele a tényeket. Mindenkire oda kell figyelnem, de munkában Hyunjin pórázát kell a legszorosabban tartanom, mert könnyen elborul az agya, és szereti átvenni az irányítást. Kész pszichopata lesz belőle, mikor engedélyt kap arra, hogy öljön...
-Aham. Nekem mindegy. - mondta unottan. - Seungmin amúgy nem ér rá, épp a kamerákat ellenőrzi.
-Akkor szólj a kis szerelmednek, ő biztos ráér.
-Mármint Jeonginra gondolsz? - kérdezte szúrós tekintettel, mire csak somolyogva bólintottam.
-Le lehet szállni rólunk oké? Miért ilyen nagy szám ez, hogy összejöttünk?
-Mert nem gondoltam volna, hogy a kegyetlen Jeonginból egy alázatos kis babyboy lesz melletted. Előbb néztem volna ki belőled hogy bottom vagy, mint belőle. - feleltem kuncogva.
-Na elmész ám a faszomba! - kelt ki magából. - Tudod ki szervezi át neked a napod! - mondta, majd játszva a sértődöttet megfordult, kiviharzott a szobából, és bevágta maga után az ajtót.

Ezek után már én sem variálok sokat, kiveszek egy fekete nyakkendőt, a tükör elé állva gyorsan megkötöm, és sietősen indulok ki a lakosztályomból a földszint felé, hogy indulás előtt fel tudjam szabadítani magamnak ezt a napot. Gyors léptekkel haladok végig az old money stílusú házamon, menet közben most már néha összefutva néhány cseléddel. Mikor melléjük érek, mind illedelmesen meghajolnak, de nem törődve velük igyekszem az itthoni irodámba.

Mikor beértem, levágtam magam a gurulós székembe, ami nagyjából egy fotelnak felel meg, és már hívtam is az első szükséges számot. Sajnos több időt töltöttem a telefonálással mint azt gondoltam, mert ma valamiért mindenki nagyon értetlen volt. Senki nem bírta fölfogni, hogy nem érek rá, így a végére elég ideges lettem, ezért az utolsó üzlettársam akit hívtam, már nem is mert vitatkozni, ahogy meghallotta a hangom.

Amint végeztem, egyből a ház alatti garázsba mentem... volna, ha nem érzek meg a derekam köré fonódni két vékony kart, mire megálltam a hatalmas nappali közepén.
-Minho oppa. Ideges vagy? Szívesen segítek. - mondta vágyakozó hangon. Na, most már csak ez hiányzott. De a franc gondolta hogy ez ilyen korán felkel.
-Lisa, most hagyj. Sietek. - söpörtem le magamról karjait.
-Oppa, ne csináld. Most ne törődj semmivel, csak velem. Ne aggódj, jó lesz. - ragadta meg a karom és már húzott volna a szobám felé, de nem mozdultam, hanem idegesen meredtem rá.
-Egy kurva ne szóljon bele dolgaimba, világos? Ha azt mondtam hogy most elmegyek, akkor elmegyek. - mondatm ingerülten.
-Én is pont ezt szeretném. Hogy elmenj. Daddy... - sóhajtotta, miközben kemény mellkasomra simított, és ruhán keresztül megérintette bal mellbimbóm, amiről pontosan tudja, hogy a gyengém.
-Hagyd abba. Lisa! - de mintha a falnak beszélnék, folytatta tovább a taperolásomat, amiből pillanatokon belül elegem lett. Elkaptam a csuklóját, és annál fogva hátra csavartam a karját. Én hiszek a férfi-nő egyenlőségben. Ezért teszek úgy, mintha egy férfivel lenne dolgom.
-Ahhh! - nyögött fel fájdalmasan. - Normális vagy?!
-Legközelebb majd leállsz amikor azt mondom. - morogtam indulatosan az arcába. Még utoljára csavartam egyet a kezén, utána elengedtem. Erre a földre rogyott, de nem törődve vele vettem újra az irányt a garázs felé, ahova szerencsére sikerült úgy lejutnom, hogy már senki nem tartott föl.

A lépcsőházból kiérve, a rövid kis folyosó végén lévő fém ajtóhoz léptem, ami a garázsba vezetett. Lenyomtam a kilincset, beléptem, majd becsuktam magam mögött. Megálltam, és végig vezettem tekintetem a hatalmas termen. Elgondolkodtam, hogy melyik autómmal is menjek. Sok típus volt, az összes természetesen luxus kategóriában, és személyre szabva. Bármennyire is sietnem kellett volna, az autóim számomra mindig is fontosak voltak, kötődök az összeshez, így mint mindig, most is nehéz volt a választás. Végül az egyik nagy kedvencem mellett döntöttem, aminek nagy erejére valószínű ma szükségem is lesz. Nagy léptekkel indultam meg fekete Dodge Challengerem felé, és beszálltam a kormány mögé. Elhelyezkedtem a szintén fekete bőr ülésben, és beindítottam a motort, mire az felbőgött. Szépen lassan kigurultam a garázsból a ház előtti térköves részre, mely közepén egy szökőkút foglalt helyet.

Embereim már ott vártak, az öt Rolls Royce Ghostnak támaszkodva, és éppen beszélgettek, de mikor meglátták hogy megérkeztem, egyből kiegyenesedtek, és mélyen meghajoltak. Leparkoltam mellettük, kiszálltam, és odasétáltam. Hyunjin lépett elém, és újból meghajolt.
-Főnök. Mi a terv?
-Visszafoglaljuk a raktárat. - közöltem vele, mint ha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, mire csak értetlen tekinteteket kaptam. Sóhajtottam egyet, és folytattam a magyarázást. - Mivel az Exo sajnos elég okos banda, így az ő fejükkel kell gondolkodnunk. A csapatunkat kettéosztjuk. Mivel számítanak rá, hogy hamarosan megjelenünk, és nem becsülnek alá minket, így azt gondolhatják, hogy a hátsó bejáraton megyünk, hogy kicselezzük őket. Alap esetben ezt is tennénk, de az erőnk nagyobb részét az első bejáratra fogom helyezni, mivel ők a sajátjukat valószínűleg hátra küldik.
-Főnök, biztos benne hogy hátulról próbálnak védeni? - kérdezte Changbin.
-Nem. Csak ez a legvalószínűbb. De mire odaérünk, Seungmin már tud jelenteni a kamerafelvételekről, és így már szinte játék lesz. Az ő resztoruk inkább az elmélet, míg a miénk a tervezés és a gyakorlat. Most ez véletlen összejött nekik, de több ilyen nem lesz. Világos a terv mindenkinek? - kérdeztem, mire bólintottak.
-Nem hallom!
-Igen, Főnök! - mondták.
-Szuper! - mondtam derűsen. - Akkor indulás. Hyunjin! - szóltam utána.
-Igen?
-Te velem jössz. Changbin és Jeongin ketten mennek. - mondtam, mire bólintott, és beszállt az anyósülésre. Megkerültem az autót, beültem, és tövig nyomtam a gázt. A motor felbőgött, és a kerekek csikorogva elindultak, nagy füstfelhőt hagyva magunk után.