,,Azt hittem megvéd..."

8. Fejezet

-Nektek is szia. - szólt Chan.
-Rég láttalak haver. - nyújtotta Changbin kezét egy ökölpacsira.
-Hallom valaki nagyon sok ésszel megint majdnem a halálba rohant. - fordult most felém barátom.
-Hogy is van ez? Én vagyok a rettegett maffiavezér, és még én vagyok leszidva?
-Ha valaki idióta, akkor igen. - nézett rám csúnyán.
-Na és honnan tudtad hogy meglőtték? - kérdezte Bin. Ez után megint egy rohadt hangos nyüszögést hallottunk meg, mire csak egy unott pillantást váltottunk.
-Te, Minho, nem mondtad még Hyunjinnak, hogy Jeongin férfi, és nem fogja tudni teherbe ejteni? - kérdezte Chan, Bin kérdését figyelmen kívül hagyva.
-Ezt pont te mondod? - akadt ki szegény Changbin. - Nagyjából egy hete, mikor Hyunék végre bekussoltak, annyit hallottam, hogy a másik szobában Seungmin fuldoklik. Már majdnem átmentem, mikor eszembe jutott, hogy veled láttam utoljára. És csak hogy tudd, legszívesebben elvágtam volna a torkod. - morgott.
-Na jó, tényleg le lesznek hangszigeteltetve a szobák. - szólaltam meg. - Chan, te nem itt laksz, legközelebb vidd magadhoz Seungmint. Ezzel lezártam a témát.
-Jó, bocs, na, most nem baszakodni jöttem, mint általában. - mosolygott. - Szóval. Komolyra fordítva a szót. Tudjátok, pár hónapja eljárok az A raktártól nem messze lévő éjszakai box meccsekre.
-Ez az a hely, ahova mindig elrángatod az embereim felét, nehogy bajod essen? - kérdeztem szemöldököm ráncolva.
-Igen. De ne aggódj, senki nem törődik velünk. De ez most lényegtelen. Amiért ebbe most belekezdtem, az az, hogy találtam neked egy fiúcskát. Nem egy kurvát, hanem egy olyan embert, akit be kell törni, magadhoz kell szelídítened. Pont az eseted. És nem csak neked találtam valakit, Minho. Changbin, lenne ott egy hozzád illő fiú is. Mit szóltok? Érdekel? - köpni, nyelni nem tudtam. Most küldtem el a nagyjából harmincadik kurvám, és kb. két órával ezelőtt gondolkodtam el azon, hogy pont egy ilyen embert akarok, mint amilyen ez fiú, Chan rövid elmondása alapján. Tényleg nagyon szeretem ezt az embert, mindig segít, amiben csak tud. Én meg nyilván nem haragszom, hogy hetente egyszer elvisz az embereim közül néhányat. Amennyit tett értem, és támogatott az elmúlt évek során, ez a minimum, amivel én is segíthetem őt. Hosszas gondolkodásomból ő szakított ki.

-Nem is örülsz? Pedig legutoljára még minden vágyad volt, hogy ne egy kurvád legyen. Legalábbis ne önszántából legyen az. - erre már fölkaptam a fejem.
-Honnan tudsz te erről?
-Miről?
-Hogy olyasvalakit akarok leuralni, aki ellenkezik.
-Egy, rád van írva, szenvedsz, hogy nem zsarolhatsz személyesen nap mind nap egy embert. Kettő, nem rég említetted.
-Komolyan? - döbbentem meg. - Ennyire szét lennék csúszva? - gondolkodtam hangosan.
-Tudod mit? Döntök én helyetted. Érdekel téged az a fiú, és hidd el, nagyon élvezni fogod. Changbin?
-Engem is érdekel. Akkor legalább nem csak én fogok szenvedni a hangotoktól, hanem ti is az enyémtől. - vigyorodott el.
-Ebben az esetben, most pénteken lesz egy meccsem, Minho, pont a te fiúddal. Gyertek el, és nézzétek meg őket, aztán el tudjátok dönteni, hogy hogyan tovább.
-Bin? - néztem az említettre.
-Menjünk.
-Szuper. Akkor majd elküldöm a címet.
-Milyen a biztonság?
-Csak egy-két helyi kis banda van, de azt sem tudják kik vagyunk. Sőt, inkább nevezném őket kis suttyóknak, szóval nincs veszély. Bár azért hozz néhány plusz embert. Te nagyobb veszteség vagy mint én.
-Jaj, hagyd már ezt abba! Miért kell mindig lebecsülnöd magad? - akadtam ki, mivel mindig ezt csinálja. Képtelen magát elfogadni, pedig nagyszerű ember. Jó, mondjuk az ügyfelei lehet nem ezt mondják, mivel bérgyilkos. De annyi baj legyen.
-Most hagyj ezzel a témával. És amúgy is, azért jöttem, hogy téged támogassalak, nem pedig fordítva.
 
Szépen lassan teltek a napok, rohamosan közeledett az a bizonyos péntek este. Chan minden nap, szinte végig ott volt velem, hogy ne unatkozzak, mivel így, hogy nem kelhettem ki az ágyamból, a munkámat Hyunjin, Changbin és Jeongin csinálta, szóval csak ő maradt. Sokat beszélgettünk, és gyakran került szóba a fiú, akit kiszemelt nekem, ezért egyre kíváncsibb lettem.

Sajnos akárhogy könyörögtem neki, sem a nevét nem mondta el, és még képet sem volt hajlandó mutatni róla. Kezdtem elveszíteni a türelmem, mivel nem szokott így titokzatoskodni. Végül csütörtök délutánra sikerült mégis kicsikarnom belőle egy infót. Ami pedig nem más volt, mint hogy már találkoztam vele, de ő nem tud erről. Mármint nem ismerhetett fel. Ez igen meglepett, mivel ha elmondása szerint nagyon fog nekem tetszeni, de már láttam, akkor eddig hogy nem tűnt föl? Teljesen elvesztem gondolataimban, kattogott az agyam, de semmi sem jutott eszembe.
-Oké. Akkor mit szólnál ha barkóbáznánk? - tettem fel kínomban a kérdést.
-Felőlem…
-Magasabb nálam?
-Nem.
-Izmos?
-Nem.
-Mondtad, hogy vele bokszolsz. Jó benne?
-Nem.
-Állj, állj, állj! Ha veled bokszol, tuti jó is benne! Eddig végig hazudtál?
-Igen! - röhögte el magát.
-Köcsög! És akkor ezekből mi igaz? - ráztam a fejem.
-Azt sem fogom elmondani. Holnap este meglátod.
-Aish, Chaaaaan! - szenvedtem.
-Hé! Ne hisztizz! Inkább azt találd ki, hogy hogy fogod hazahozni.
-Az sok mindentől függ. Magasság, súly, viselkedés, társaság, stb. Ezek nélkül elég nehéz bármit is tervezni. - morgolódtam magamban.
-Francba veled Minho! - sóhajtott egyet lemondóan - Még egy utolsó infót mondok.
-Hallgatlak! - vidultam is fel egyből, remélve, hogy most valami használhatóbb dologgal rukkol elő.
-Amikor találkoztatok, nagyon mély nyomot hagytál benne, de mint már említettem, ő nem tudja hogy te voltál az.
-Fhuhh… Ki a faszom lehet az? - gondolkodtam újra erősen. - Ő is az alvilág tagja? - nálunk az alvilág tagjának lenni nagyjából annyit tesz, hogy bármi olyan üzletben, elfoglaltságban benne van, amiért letartóztathatnak, és minimum évtizedeket ülhetsz a börtönben, ha nem életed végéig. Bár ez engem elkerül, mivel a rendőrség fölött állok.
-Már igen.
-Már?
-Igen.
-Egyre jobban várom a holnap estét.
-Ne aggódj, hamarosan eljön az is. - mosolygott rám bíztatóan.
 
Olyan este 7 körül el is köszönt tőlem, mert még meg akarta látogatni Seungmint, és egy extra edzést is beiktatott a holnap miatt. Ebből arra következtettem, hogy az a fiú lehet nem is annyira fiú, hanem sokkal inkább férfi, ha Chan ennyire komolyan veszi a felkészülést a meccsre vele szemben. És mivel Chan tudtommal elég jól bokszol, így a srác nem most kezdhette, ami azt eredményezi, hogy elég jártas ő is ebben a sportban; és olyan tipikus bokszolós testfelépítése van. Ez számomra annyit takar, hogy erős lábak, széles, izmos hát, vállak, és karok. Erre egyből be is indult a fantáziám, mivel pont az ilyen az esetem. Viszont ha bokszol, akkor erőszakos, makacs, és kegyetlen is. Lelki szemeim előtt megjelent egy ilyen fiú, és természetesen ezzel együtt a mocskos gondolataim is, hogy tudnék vele mit kezdeni, mire torkomból akaratlanul is előtört egy mély sóhaj. Baszki, de várom a holnapot… Viszont az álmodozás mellett eszembe jutott, egy valós srác. Mikor is volt? Fél éve? Áh, lehet volt az már 1 is…
 
Miután Chan elment, nem sokkal később jött a dokim, hogy átkötözze a vállamon a sebet. Elmondása szerint szépen gyógyul, aminek örülök, mivel holnaptól én már nem leszek hajlandó az ágyban feküdni, mert megöl az unalom. Meg amúgy is, muszáj lesz hazahoznom azt a kis bokszoló fiút, bármennyire is ellenkezni fog. Már csak egy terv kellett, amit nyilván nem esett nehezemre kitalálni, így az este hátralévő részét a tervezgetéssel ütöttem el. Mikor úgy gondoltam, hogy már elég késő van, óvatosan fölkeltem, és elindultam zuhanyozni, majd ágyamba visszatérve inkább álomra hajtottam fejem, mert egyszerűen nem bírtam a kíváncsiságommal. Alvás közben többször is felébredtem, és mindig alig bírtam visszaaludni, ami megmosolyogtatott. Rég vártam és vágytam már így bármire is.