,,Azt hittem megvéd..."

6. Fejezet

Jeongin háttal a földre esett. Kicsúszott belőle a penge, mire Suho értetlenül nézte a kezében a fegyvert, ami nem volt véres. Erre megint csak mosolyogni tudtam magamban. Már hajolt a test után, hogy újra beleszúrja a kést, ám ekkor a rókaszemű a zakója oldalában lévő két rejtett zsebből előkapta a karambitjait, és nekiszegezte. Egyik lábát nekitámasztotta ellenfele hasának, hogy az véletlenül se tudjon újra szúrni, ezúttal valószínű már pontosabban célozva.
-Drága, golyóálló mellényről még nem hallottál? - kérdezte győztes vigyorral az arcán. Erre Suho előkapta pisztolyát, és már lőtt volna, ha valaki nem előzi meg. Hyunjin már jó ideje morgolódott mellettem ,,valamiért” nem tetszett neki a műsor, így nem csodálkoztam, hogy a következő pillanatban két golyót eresztett a vezér fejébe, aki holtan esett össze.
 
Ekkor természetesen kirobbant a hatalmas lövöldözés. Hyun és Changbin közrefogtak és védtek ahogy tudtak, persze helyet hagyva nekem is a harchoz, míg vártuk, hogy idejusson hozzánk Jeongin is. Több golyó is súrolt néha, de nem különösebben foglalkoztam velük, továbbra is minden elém kerülőt megöltem. Egyre több lett a halott a földön, és a vér is. Azért pár könnycseppet otthon majd lehet ejtek a szép, eddig hófehér padlóért. Bár ha jól láttam, Changbin épp az előbb kent szét egy fél embert a szintén fehér falon, szóval már úgy is mindegy.

-Jeongin, hol vagy? - kiabáltam a kis mikrofonba, ugyanis még mindig nem érkezett meg a csapatunkba, és kezdtem aggódni, mert ugye utoljára még a földön fekve láttam, mielőtt Suho meghalt volna. Egy jól bevett szokásunk az, hogy pár emberre bomolva, kis köröket alkotva küzdünk, mert így sokkal biztonságosabb, mint egyedül.
-Jövök! - hallottam fülemben a választ. Ez után két nagy sorozatlövést hallottam, és a tömeg kb. fele előttünk meg is halt, és megjelent Jeongin. Egy nagy, és boldog mosollyal szaladt felénk, mint egy kisgyerek az anyukájához a játszótéren, hogy megmutassa neki, milyen szép homokvárat épített. Ebből látszik, hogy a mai nap neki tényleg csak a kikapcsolódásról szól, amit megértek, mert az Exo harcban soha nem is volt ellenfelünk.
 
Ám mivel egy pillanatra elkaptam a csatatérről tekintetem a rókára, így véletlen kiléptem Hyunék takarása mögül, amit a következő másodpercben meg is bántam. Egy éles szúrást éreztem meg bal vállamban, majd hogy a bőrömön a forró vérem csorog le, átáztatva fekete selyemingem, zakómmal együtt. Fájdalmasan felmorrantam, és a vállamra szorítottam szabad kezem, így másikba fogva fegyverem. Néhány másodpercig csak így álltam, és lekövettem a harcban elmerült testőreim mozgását, mikor Hyunjinnak valószínű feltűnt, hogy már nem hall felőlem lövéseket, így hátrafordult hozzám. Nem szólt semmit, csak elkapta a még egyben lévő karom, és testével fedezve, közben az utunkba kerülőket megölve, kezdett a kijárat felé terelni.

Szerencsére minden újabb sérülés nélkül sikerült kijutnunk a folyosóra, ahol pár hullán, és néhány vértócsán kívül semmi sem volt.
-Gratulálok idióta! Neked persze el kell jönnöd szórakozni!
-Ne most baszogass, kezdek szarul látni. - morogtam fejem lehajtva, és vállába kapaszkodtam, hogy ne essek össze.
-Minhot meglőtték, viszem a kocsikhoz! Seungmin, 25 perc és otthon vagyunk. Addigra legyenek az orvosok készenlétben. - Hallottam, ahogy jelenti a fülesbe. Sietnünk kellett volna, hogy minél előbb le tudja kezelni a sebem, de egyre többet botladoztam, így végül heves ellenkezéseim ellenére fölkapott a hátára, és úgy sietett ki velem.

Mikor megérkeztünk a kocsikhoz, elővette a kulcsom zsebemből, kinyitotta az ajtót, és óvatosan beültetett az anyósülésre, hogy a lábaim kint legyenek, így hozzáférhessen a sebemhez. Áthajolt rajtam, és elővette az elsősegély csomagot, majd kivette a fertőtlenítőt és a kötszert. Lehúzta vállamról a zavaró anyagokat, hogy fertőtlenítse, de megtorpant.

-Mi a baj? - kérdeztem.
-Bízol bennem? - szólalt meg hirtelen.
-Persze hogy bízom. A testőröm vagy.
-Akkor most kiszedem a golyót és össze is varrlak.
-Normális vagy?
-Így nem érnénk haza. Ha nyomókötést teszek rá, valószínű még mélyebbre kerül a golyó, de ha nem, elvérzel. Muszáj kiszednem. - mondta, mire csak lemondóan sóhajtottam. Tudtam hogy nem fog ártani, mert mindenki kap egy alap elsősegély képzést amikor ide kerül, és ha akarják, folytathatják a tanulást. Persze munkán felül. Nem is attól féltem hogy balfasz, hanem tudtam, hogy nincsenek most megfelelő eszközeink egy ilyen műveletre.