,,Azt hittem megvéd..."

7. Fejezet (Hyunin) 🔞

Jeongin szemszög:

A raktártól hazafelé már nagyon feszült volt köztünk a hangulat Hyunjinnal. Imádom hogy mindenkire is féltékeny, de ez már kezd egy kicsit sok lenni. Most tényleg neheztelek rá. Nehogy már én szopjak azért, mert a munkámat végzem. Bár valószínű így is én fogok... Na mindegy. Úgysem úszom meg. Bár ha jobban belegondolok, nem is akarom.

Mikor megérkeztünk, kiszállt a volán mögül, és bement a házba, így a kocsit nekem kellett levinni a garázsba. Csak sóhajtottam egyet, és átültem a helyére. Mivel odafele Changbinnel ezzel a kocsival iktattuk ki a zsarukat, így még mehettem a garázsnál egy szinttel lejjebb, hogy a javítórészlegbe jussak.

Mikor leértem a kocsival, kiszálltam, és a kulcsot az egyik szerelő kezébe nyomtam, majd indultam is a lift felé. Fogalmam sincs hogy Hyunjin hova ment, de nagyon nem tetszik nekem, hogy csak így eltűnt. Bár pillanatnyilag nem érdekel, mert én is berágtam rá. Nem hiszem el, hogyha egy kicsit is nyitok mások felé, ő már egyből bevágja a durcit. Lehet gyerekesek vagyunk, de nem zavar.

A lift fölért, és kinyílt az ajtaja. Kiléptem rajta, majd a bejárat felé vettem az utam. Fölsétáltam a lépcsőn, és bementem a nagy, kétszárnyú ajtón. Úgy gondoltam, hogy Hyun az edzőterembe ment, hogy egy kicsit levezesse a feszültségét, mert általában ezt szokta, én meg addig lezuhanyzok, és főzök valami vacsit. Igaz, hogy vannak szakácsok, de néha jól esik a konyhában alkotni valami finomat. Azonban mikor fölemeltem tekintetem, nagyot kellett tévednem.

Hyunjin ott állt a mosdó melletti falnak támaszkodva, tekintetét mogorván a földre szegezve. Agyamban gyorsan lepörgettem a lehetőségeimet. Most vagy elmegyek mellette, mintha észre se venném, de azt valószínű nagyon megbánnám, vagy most odamegyek hozzá, és próbálok vele beszélni, bár, mint már mondtam, ki vagyok rá akadva. Mindegy, inkább az utóbbit választottam a fenekem érdekében.

Elsétáltam Minhoék mellett, és megálltam párom előtt, zsebre vágott kezekkel, és számonkérő tekintettel meredve rá. Érzékeltem, hogy Changbin és Minho megálltak mögöttünk, de nem kifejezetten zavart. Ekkor Hyunjin rám emelte tekintetét, amitől rendesen megijedtem. Még soha nem láttam ilyennek. Szemeiből csak úgy áradt a harag. De nem csak ez volt, ami megijesztett, hanem amit mögötte láttam. A pillanatokon belül kirobbanó, hatalmas szenvedélyt. Hirtelen nem tudtam mit mondjak, teljesen lefagytam.

Ám ekkor elkapta nyakam, és fordítva rajtunk egyet, beledöngölt a falba, mire fájdalmasan felnyikkantam. Viszont megszólalni most sem volt sem időm, sem lehetőségem, mert úgy mart ajkaimra, mintha hónapok óta nem láttuk volna egymást. Egy kis ideig csak így faltuk a másik ajkait, majd még mindig nyakamnál fogva betolt a mosdóba, és bebaszta magunk után az ajtót. Keze még mindig erősen tartott, és nekipréselt a falnak. Másik kezével elkapta fenekem, és azt kezdte markolászni, miközben ágyékát enyémhez nyomta, mire belesóhajtottam a csókba. Ő ezt kihasználva tolta át nyelvét számba, és fedezte fel egész szájüregem. Egy darabig viszonoztam hevességét, ám hamar fogyott a levegőm, és nem csak azért, mert nyelvét majd letolta torkomon, hanem mert olyan erővel szorította nyakam. Próbáltam tőle elszakadni, de nem hagyta, így nem maradt választásom. Kicsit erősebben beleharaptam nyelvébe, mire felszisszenve elvált tőlem, és kérdőn nézett rám.
-Nhe... nhem khapok... leveghőt. - próbáltam ezt a pár szót kipréselni magamból, mire mint aki egy álomból ébred, értetlenül nézett rám ködös tekintettel. Majd a következő pillanatban gondolom realizálódott benne, hogy majdnem megfojtott, így el is engedett, mire összegörnyedve, térdemre támaszkodva kapkodtam levegő után.

Míg igyekeztem lélegzetvételem rendezni, ő megfordult, és a mosdókagyló fölé hajolva kiköpött egy adag vért. Basszus! Ennyire azért nem akartam megharapni. Erőt véve magamon fölegyenesedtem, és mögé sétáltam. Átnéztem válla fölött, és a tükörben találkozott tekintetünk.
-Sajnálom. - suttogtam fülébe, majd engesztelés képpen gyengéden megharaptam cimpáját, még mindig vágytól ködös tekintetét figyelve, mire felmorgott. Megfordult, és derekamnál fogva fölrakott a mosdóra, és újra hevesen ajkaimra tapadt. Percekig csak faltuk egymást, egymás párnácskáit harapdálva. Csókunkba belekeveredett vérének íze, ami nagyon beindított. Egy kis idő után lábam dereka köré fontam, ezzel még közelebb vonva magamhoz, mire újra erősen félgömbjeimbe markolt. Ingjéhez nyúltam és elkezdtem azt kigombolni, de hirtelen megállított.
-Hozzám ne merj érni még egyszer. - suttogta kivörösödött, duzzadt ajakaimra fenyegetően.
-Különben mi lesz? Hm?
-Különben kegyetlenül megduglak. - mondta vággyal teli hangon, mire akaratlanul, de kicsúszott torkomon egy nyöszörgés féle. - És most szépen felmegyünk a szobánkba, mielőtt teljesen elvesznénk.

Felkapott ölébe, és megindult velem az első emeleti szobánkba. Azért volt néhány kitérőnk, mert hol a falra, hol egy-egy ajtóra kenődtem föl, miközben téptük egymás ajkait. Szerencsére minden különösebb hang nélkül sikerült eljutnunk a hálóig.

Hyunjin még a bejáratnál letett, hogy kulcsra zárja, mert az képtelenség lenne, hogy ilyen kanosan leálljunk. Míg vártam rá, addig gyors előkerestem a franciaágy melletti éjjeliszekrényből a sikosítót, hogy legalább azzal már ne kelljen bajlódni.

Pont mikor előhalásztam a kis tubust, csak annyit érzékeltem, hogy az ágyra dobtak. Hyun fölém mászott, és éhes szemekkel kezdett nézni, gondolatban már egészen máshol járva. Most nadrágjának övéhez nyúltam, de megint elcsapta onnan kezem.
-Most játszottad el minden kegyelmemet. Innentől kezdve mindent magadnak köszönhetsz. - közölte velem, szemembe nézve. Az övén lévő tokjában lévő kése után nyúlt, majd előkapta azt. - Ne mozdulj. - erre lefagytam, mert szokott durva lenni, de fegyvert soha nem szegeztünk egymásra.

Totál befostam, így a következő mozdulatommal, kicsit sem gyengéden lerúgtam magamról, mire a földre esett. Ijedten ültem fel, és néztem rá.
-Hyunjin, esküszöm nem akartalak szándékosan bosszantani! Kérlek bocsáss meg, sajnálom, csak ne bánts! - remegett meg hangom, mire nem szólt semmit, csak újra fölém mászott, és fél kézzel elkapta ingem gallérját, másikban a kés volt. - Kérlek! Hyunjin! - nagyon kétségbe estem. Tudom hogy kiszámíthatatlan, de ilyet még soha nem csinált.
-Hogy mondtad?
-Hyunjin...
-Nem értem!
-Hyunjin hyung! Kérlek! - erre egy önelégült görbület jelent meg ajkain.
-Mondtam hogy mindent magadnak köszönhetsz. - és egy sunyi vigyor jelent meg szája sarkában, amit nem tudtam mire vélni. - Mondom még egyszer. Ne mozdulj. - erre már inkább lélegzetem visszafojtva vártam hogy mit csinál. Csak nem fog bántani? Mellkasomnál fogva visszalökött ülő helyzetemből az ágyra, és egy hirtelen mozdulattal késével végig vágta ingem, mire megrökönyödve, kerek szemekkel meredtem rá.
-Ezt nem hiszem el! - csattantam föl. - Hogy lehetsz ekkora állat? Tudod hogy beszartam? Ilyet m- mondtam volna tovább, de egy csókkal elhalgattatott. Ingem maradék részét letépte rólam, majd számról áttért nyakamra, mindenhol kis véres foltokat is hagyva maga után nyelve miatt.

Először csak nyálas puszikkal lepte be az érzékeny bőrfelületet, majd elkezdett harapdálni, elég durván, mire felszisszentem. Már épp szólni akartam volna, de kezével befogta szám, így jobbnak láttam, ha nem próbálkozok tovább.

Nyakamról szépen lassan áttért mellkasomra, amit szintén végigharapdált, és néhol ki is szívta bőröm. Elérkezett mellbimbóimhoz, ami a vágytól már rég megkeményedett. Bal kezével elkezdte a jobb bimbóm morzsolgatni, míg a balt a szájával izgatta tovább. Néhányszor megszívta, nyalogatta, majd óvatosan ráharapott, mire nem bírtam ki, hogy ne nyögjek egyet.

Ösztönből, nyakkendőjénél fogva felhúztam magamhoz egy csókra, mire csúnyán nézett rám, és elhajolt tőlem. Kezét nadrágomhoz vezette, közben végigsimítva oldalamon, mire kirázott a hideg, és megszabadított a már igencsak feszítő ruhaneműmtől, amit valahova a szoba egyik sarkába száműzött.

Miután rajtam már csak egy boxer volt, leszállt rólam, és végig tartva a szemkontaktust, ő is egy alsóneműre vetkőzött. Megállt az ágy mellett, majd rám parancsolt.
-Térdre!
Erre nem húzva az időt elé sétáltam, és lassan, még mindig szemébe nézve térdre ereszkedtem. Ugyan ilyen tempóval fogtam alsóját, és húztam le róla, mire elém tárult gyönyörű, mereven álló tagja. Ujjaimmal épphogy érintve simítottam végig rajta, majd kezembe fogva engedtem számba, de csak a makkjáig, és miután nyelvemmel kicsit megérintettem, el is engedtem. Gondoltam húzom az agyát. Következőnek végignyaltam egész hosszán, majd újból bekaptam makkját, csak most szívtam is egyet rajta, mire kitört belőle egy sóhaj, és hajamba markolt. Ezt követően újból kiengedtem számból, mire felmordult, és hajamnál fogva maga felé fordította arcom.
-Ne játssz a tűzzel! - figyelmeztetett, majd megint szabad utat kaptam.

Meg ahogy én azt gondoltam! Újra számba vettem vágytól lüktető, kemény farkát, de még most is csak a feléig, mire a következő pillanatban rájöttem, hogy nagyot hibáztam, ugyanis elkapta tarkóm, és tövig nyomta magát számban. El kezdtem fuldokolni, de nem zavartatva magát kezdte gyors, és erős mozdulatokkal dugni a szám, fejem erősen tartva, nehogy el tudjak húzódni tőle, mire könnyeim is elkezdtek folyni. Egyre jobban köhögtem, és megint fogyott a levegőm, bár megjegyzem, rohadtul felizgatott ezzel az erőszakosságával. Mikor már elég instabilan tartottam magam térdeimen, hiába kapaszkodtam combjába, hirtelen kihúzódott számból, ezzel vékony nyálcsíkot húzva farka és szám között, mire a látványra megremegtem, és ha nem kap utánam, ott esek össze előtte.

Felvett karjaiba, és újra az ágyra dobott. Fölém mászott, és elkezdte kockáim csókolgatni, mire csak sóhajtozni tudtam. Leért boxerem korcához, aminek szélébe beakasztotta egyik ujját, és őrjítő lassúsággal kezdte lehúzni rólam, én meg tehetetlenül vonaglottam alatta. Utolsó ruhadarabom is valahol a nadrágom mellett végezte, de nem jutott időm ilyenekkel törődni, mivel Hyunjin végignyalt tagomon. Már a levegővétel is nehezemre esett, annyira vágytam már farkára, és arra, hogy bennem legyen. Ennek egy türelmetlen sóhajjal hangot is adtam. Sajnos nem különösebben foglalkozott vele, ha lehet, még tovább húzta az agyam.

Ujjait számhoz emelte, azt várva, hogy számba vegyem, és benyálazzam, de csak megráztam fejem, mire értetlenül nézett rám.
-Téged akarlak! - adtam ellenkezésem okát tudtára nyüszögve.
-Kicsi Jeongin, ha most nem tágítalak ki, az kurvára fog fájni. És nem lesz elég egy nap szabi.
-Nem érdekel hyung. Kérlek, csak dugj meg! - esdekeltem neki, nem tudva hogy mit csináljak, hogy végre kegyetlenül birtokba vegye testem.
-Baszki! Megőrjítesz. Meg fogod bánni...
-Csak csináld már! - már a sírás kerülgetett.
-Jólvan baby. - kent el egy adag sikosítót férfiasságán. - Te akartad! - majd csípőmre markolt, és egy erős lökéssel teljesen elmerült bennem, mire egy hangos sikítás tört ki ajkaim közül. Könnyeim megindultak, mivel tényleg nagyon feszített, úgy éreztem szétszakadok, és körmeim Hyun vállába mélyesztettem, aki csak elégedetten mosolyogva nyugtázta állapotom.

Hevesen emelkedő, süllyedő mellkassal vergődtem alatta, miközben ő egyre kegyetlenebb tempót vett föl. A fájdalom már elmúlt, így csak az élvezet maradt.
-Bhaby... Olyan szhűk vhagy ésh... ahh... és fhorró! - próbált szerelmem egy épkézláb mondatot összeszedni, miközben hevesen újra és újra belém csapódva, prosztatám kereste. - Hahh... alig fhérek beléd... - ekkor támadt egy gonosz ötletem. Hirtelen falaimmal rászorítottam csodás farkára, mire a kéjtől görcsbe rándult ujjaival nyakamra szorított.
-Ahh... baba! Mhegölsz!

Lökései egyre jobban durvultak, majd egy váratlan pillanatban eltalálta gyönyörpontom, amitől felhörögtem. Ezt észrevéve már csak azt egy pontom vette célba. Nem kellett sok, már csillagokat láttam, mikor megéreztem az alhasamban azt a bizonyos csomót.
-Hyu... a-ahh - újra eltalálta pontom. - Én minh... mingyárth mhmm!
-Ohh jagi, ne gondold hogy ennyivel meg is úszod. - mondta, majd lüktető farkamra fogott, és hüvelykujját végére helyezte, ezzel megakadályozva, hogy elélvezzek.
-Nehh! Kérlhek ne csináld! Nhem bhírhom! - és már könnyeim is eleredtek, hogy nem enged elélvezni.

Megállás nélkül, sőt egyre embertelen tempót felvéve dugott tovább kegyetlenül, prosztatám megcélozva, amitől már lassan csillagokat láttam. Légzésem rendszertelenné vált, Minho kurváit megszégyenítve nyögtem, és csak vonaglottam alatta. Fél karjával átkarolta és megemelte csípőm, és az eddigieknél erősebbeket és mélyebbeket lökve kergetett az őrületbe. Lábaim remegtek, kezeim lehullottak válláról, könnyeim pedig egyre csak folytak. Ekkor viszont elengedte farkam, mire abban a pillanatban, szemeim fennakadtak, és egy éles sikítással élveztem kettőnk közé. Élvezetem beborította hasfalam, mire Hyunjin odanyúlva tovább kente azt. A maradékot lenyalta ujjairól, miközben végig szemembe nézett, majd odahajolt hozzám egy csókra. Meg kell hagyni, kurva izgató a saját ondóm lenyalni, csókolni szájáról. Ám Hyun még nem végzett, így ugyan abban az állati tempóban döfködött tovább, míg én már csak hörögtem a csókunkba, és görcsösen markoltam a lepedőt magunk mellett a túlstimulálás határán szenvedve.

Nem sokkal később, Hyun is nevem nyögve elment, és éreztem, hogy meleg váladéka szétárad bennem, ami kellemes érzéssel töltött el. Lökött még párat levezetésként, majd már húzódott volna ki belőlem, de megállítottam.
-Maradj még egy kicsit kérlek. - lihegtem neki.
-Rendben baba. - mondta, majd még mindig fehérre festett felsőtestemre feküdt.
-Mhmm, összenyomsz... - próbáltam nem megfulladni alatta.
-Bocs. - majd igyekezett úgy helyezkedni, hogy nekem is kényelmes legyen. Lélegzetvételünk csillapodott, és szépen el is nyomott minket egymás karjaiban az álom.

Eredetileg ez a rész nem lett volna, viszont tegnap csak úgy kipattant a fejemből, és gondoltam miért ne? Remélem tetszik, mert ez életem első +18 -os irománya.

További szép estét/ napot/ reggelt, ki mikor olvassa.😊