//KÉRÉSEK SZÜNETELTETVE//
ANIME ONESHOTS
𝚁𝚎́𝚜𝚣𝚕𝚎𝚝𝚎𝚔 𝚊𝚣 𝚎𝚕𝚜𝚘̄ 𝚛𝚎́𝚜𝚣𝚋𝚎𝚗 --->
animék (jelölve hogy mennyit láttam, mangát nem olvasok):
my hero academia
bungou stray dogs
haikyuu!!
demon slayer
seraph of the end
jujutsu kaise...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Mond csak, ha egy lakatlan szigetre kéne költöznöd, magaddal vinnél? - kérdezi Gojo incselkedve.
Mellettem áll, jobb kezével a falnak támaszkodik, a balt a zsebébe süllyesztette. A közelségétől bizsereg a bőröm, de próbálok uralkodni az érzelmeimen. Elmosolyodok a kérdésére, aminek az égvilágon semmi értelme... Vagy talán mégis, talán így akarja, hogy szerelmet valljak neki... Pedig csak elég lenne rám néznie, így viszont nem fogom bevallani.
- Talán... De mit csinálnék veled egy lakatlan szigeten? - fonom karba a kezemet és megengedek magamnak egy vigyort.
- Hmm mit akarnál velem csinálni egy lakatlan szigeten? - hajol közelebb, szinte fölém tornyosul.
Önkéntelenül is hátrálok egy lépést és érzem, hogy hő szökik az arcomba.
- Elküldenélek kajáért - vágom rá kissé túl élénken, mire ő felnevet.
- Logikus - kiegyenesedik és a másik kezét is zsebre teszi. - Akkor inkább ne egy lakatlan szigetre menjünk. Mit szólnál egy kávézóhoz?
- Tökéletes - sóhajtok, mert megkönnyebbültem, hogy véget ért ez a beszélgetés. Ha akart volna biztosan addig piszkál, míg valami olyat mondok, amit nem kellett volna.
Egymás mellett indulunk el, de tartom a pár lépés távolságot. Nem olyan rég ismerkedtünk meg Gojo-val egy küldetés során, ahol többször is megmentett, én pedig meghívtam egy kávéra a hálám jeléül. Ott kezdődött a kapcsolatunk: azóta sokat beszélgettünk és találkozgattunk, és úgy tűnik Gojo egyre bátrabban közeledik: nem alaptalanul.
Én viszont nem tudtam hova tenni, nem tudtam hogyan kéne viszonoznom. Sokat mosolyogtam rá és kedves voltam (általában) de mást nem mertem tenni. Arra vártam, hogy ő lépjen először. Ő pedig udvarias sámán lévén szintén rám várt.
- Fizetek én - mondja ahogy helyet foglalt velem szemben.
- Köszi - kapom fel a fejemet, mert eddig a gondolataimba mélyedve tanulmányoztam a fa parkettát.
Megint elkalandoztam, úgyhogy a férfi rendelt nekem is.
- Köszi - motyogom megint, de ezúttal nem nézek rá.
- Minden rendben? - dönti oldalra a fejét.
Rápillantok. Bézs inget, fekete nadrágot és napszemüveget visel, ezüstfehér haja a homlokába hullik. Csillogó kék szemét rám szegezi, amitől feszengeni kezdek. Sosem zavart még ennyire a jelenléte. Nyelek egyet.
- Ja, minden okés - válaszolok, miután leesik, hogy arra vár.
- Biztos? - tudakolózik tovább, a hangja komolyan cseng, a tekintete viszont pajkos.
- Aha...
Kihozzák a kávéinkat amit lassan kevergetni kezdek, barátom viszont egyből lehajtja és aztán engem figyel.
- Tudod, hogy birtoklom a hat szemet - mondja hirtelen.
- Mi? Ja, igen - nyögöm ki, aztán leesik, hogy nem is kérdésnek szánta.
- Átlátok rajtad - forgatja meg a szemét. - Mi a baj? Megbántottalak?
Nem felelek rögtön, mert nem tudom, mit kéne. Aztán lassan megrázom a fejem, mikor már érzem, hogy forrósodik az arcom. Lesütöm a szemem és belekortyolok a kávémba. Nem tudom, mi van velem.
Hallom, hogy Gojo felsóhajt, de nem faggat tovább. Nem merek ránézni, nehogy megint elpiruljak.
Elfogy az italom.
- Mehetünk? - kérdezi Gojo, és tudom, hogy egy percre sem vette le rólam a szemét.
- Menjünk - állok fel és a kijárat felé indulok.
Gojo az ajtóban ér utol, és felém tartja a karját. Kis habozás után belé karolok.
Határozottan indul el az egyik irányba.
- Hova megyünk? - tudakolom, mikor lefordulunk egy kis utcába és sikerül összeszednem annyi bátorságot, hogy rá tudjak nézni.
- Hozzám - vágja rá, és mintha mosoly játszana az ajkán.
- MI!? - engedem el a karját, és a fejem menthetetlenül pirossá változik. - Miért? - teszem hozzá higgadtabban, és már bánom, hogy így túl reagáltam. De nem tehetek róla, hogy a fantáziám minduntalan beindul, amikor meglátom őt.
Gojo elvigyorodik.
- Csak vicceltem. De ahogy látom tőled oda is mehetnénk - cukkol, mire durcásan befogom a fülem és csukott szemmel elfordítom a fejemet.
Hirtelen érzem, hogy megfogja a kezemet és elhúzza a fülemről. Kinyitom a szememet és nyelek egyet, mert nagyon közel van az arca.
- Nincs igazam? - suttogja, meleg lehelletét a bőrömön érzem.
Próbálom elkapni a tekintetét, de az övé már a számra siklik, és a szívem a torkomban dobog, ahogy egyre közeledik.
Aztán megtörténik, az ajka az enyémre tapad, majd csókolni kezd. Keze már a derekamon pihen, az enyém a nyakát fonja körül. Csak őt érzem, a külvilág megszűnik ahogy még közelebb húz magához.
Nem tudom mennyi idő telt el, mikor végre szétválunk. A keze még lejjebb csúszik, már a fenekemen pihen, de csak óvatosan, mintha nem merne tovább menni. Ránézek, bele az ijesztően kék szemeibe, végig a tökéletes vonásain és puha ajkain. Szinte magától mozdul a kezem és kisimít egy tincset az arcából.
Ő töri meg a ránk telepedő meghitt csendet.
- Szóval mégis igazam volt? - vigyorog.
Zavartan megvonom a vállamat, kezem még mindig azzal a tinccsel játszik, arcomon álmodozó mosoly ül. Aztán eszembe jut valami.
- Te magaddal vinnél engem egy lakatlan szigetre?
- Nem- ingatja meg a fejét, mire kicsúszik a kezemből ezüstfehér haja. - Sosem tennélek ki egy lakatlan sziget veszélyeinek.
- Szeretem a veszélyt - biggyesztem le az ajkamat. Hiszen jujutsu sámán vagyok!
- Tudom - simogatja meg az arcomat. - Hisz engem is szeretsz - kacsint, a következő pillanatban pedig megint csak ő és a csókja létezik.
——||——
Segítsééég nem tudok csókjelenetet írniiii!! :'D Azért remélem tetszett! <3
