//KÉRÉSEK SZÜNETELTETVE//
ANIME ONESHOTS
𝚁𝚎́𝚜𝚣𝚕𝚎𝚝𝚎𝚔 𝚊𝚣 𝚎𝚕𝚜𝚘̄ 𝚛𝚎́𝚜𝚣𝚋𝚎𝚗 --->
animék (jelölve hogy mennyit láttam, mangát nem olvasok):
my hero academia
bungou stray dogs
haikyuu!!
demon slayer
seraph of the end
jujutsu kaise...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂
- Igen igen igen végre elhívott! Hallod ezt Ochako-chan, elhívott! - ugrottam barátnőm nyakába miután berohantam a szobájába.
- Végre! - nevetett Uraraka és szorosan átölelt. Tudtam, hogy tetszel Todoroki-kunnak!
- Bizony! Nem tud neked ellenállni! - kontrázott rá Mina, aki eddig a földön ült, de most felpattant és mindkettőnket átkarolt. - Mind ellenállhatatlanok vagyunk! - vigyorgott, és biztos voltam benne hogy éppen elképzeli ahogy Kirishima - a partnere - öltönyben és felettébb elegánsan a karját nyújtja neki.
A többi lány - hiszen mind itt voltak, ide beszéltük meg az esti gossip partit - is gratulált. Mikor kibontakoztam Uraraka öleléséből mind körém gyűltek.
- Hogyan kérdezte meg? - kérdezte Hagakure. - Olyan cukin szégyenlősen, mint Ojiro engem, vagy lehengerlően sexyn, mint az a harmadéves Momo-t?
Persze mindannyian elmesélték, hogy ki, és hogyan hívta el őket a nemsokára megrendetésre kerülő U.A. Karácsonyi bálba. Momo erre elpirult és motyogott valami olyasmit, hogy az ő partnere is csak egy egyszerű fiú, és mégegyszer gratulált nekem, de mintha féltékenység is csendült volna a hangjában, hiszen ha most már nem is, de elsős korunkban neki is tetszett Todoroki Shoto. De hát ki hibáztatná ezért, végül is ő a legjóképűbb fiú az egész suliban.
- Talán a kettő között - adtam meg a lehető legrövidebb választ Mina kérdésére, mert egyenlőre csak magamnak akartam azt az élményt.
- Akkor már csak engem nem hívott el senki, kiru - horgasztotta le a fejét Asui, és láttam rajta, hogy mindjárt sírva fakad. Szerencsére azonban neki is szolgálhattam egy nagyszerű hírrel.
- Nyugi Tsuyu-chan, csak meg kell várnod, hogy Tokoyami-kun összeszedje a bátorságát! - kacsintottam rá, mire felkapta a fejét és elmosolyodott.
- Honnan tudod? - kérdezte és a szemei csak úgy csillogtak.
- Hát - nevettem el magam, és éreztem, hogy hő szökik az arcomba. - Amikor Todoroki-kun megkérdezte, hogy megyek-e vele igent mondtam, és utána hozzávágtam, hogy már csak én és te maradtunk a lányok közül, és hogy eszébe juthatott volna hamarabb is, vagy valami ilyesmi...
