//KÉRÉSEK SZÜNETELTETVE//
ANIME ONESHOTS
𝚁𝚎́𝚜𝚣𝚕𝚎𝚝𝚎𝚔 𝚊𝚣 𝚎𝚕𝚜𝚘̄ 𝚛𝚎́𝚜𝚣𝚋𝚎𝚗 --->
animék (jelölve hogy mennyit láttam, mangát nem olvasok):
my hero academia
bungou stray dogs
haikyuu!!
demon slayer
seraph of the end
jujutsu kaise...
𝚗𝚘𝚝𝚎: hatalmas késéssel, de megérkezett! Részben viragviri11 tervei alapján (jó sok módosítással! :D )
𝙹𝚘́𝚘𝚕𝚟𝚊𝚜𝚊́𝚜𝚝! ♥︎
▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂
- Te komolyan belezúgtál Nishinoyába? - kérdezte barátnőd, mire majdnem kiköpted a jégkását.
- Na és mi van, ha igen? - fordultál el durcásan.
Egy fagyizóban ültetek és igyekeztetek minél lassabban elfogyasztani a rendeléseteket, mert akkor ismét ki kell menni a hőségtől vibráló utcára.
- Ez annyira aranyos! - visította a melletted ülő lány és - csak hogy összhangban legyetek - majdnem leborította a félig megolvadt eperfagyiját.
- Az lenne, ha ő is észrevenné - sóhajtottál és kiittad a maradék italt, az alján maradt jeget pedig a szívószállal kapartad a szádba.
- Tuti észrevette! Hisz olyan sokat lógtok együtt! És tudom, hogy nem csak Suga miatt!
Tényleg nem csak Sugawara, a bátyád miatt találkoztatok annyit. Még csak nem is azért, mert te is röplabdáztál. Igazából mindig is jóban voltatok, de az elmúlt időben teljesen beleszerettél és az egyik legjobb barátodként tekintettél rá.
De eszedbe sem jutott, hogy elmond neki mit érzel. Úgy gondoltad, hogy a fiú feladata, hogy udvaroljon a lánynak, és neki kell előbb bevallania az érzéseit. Na meg bátorságod sem volt. Féltél, hogy tönkremehet a már meglévő kapcsolatotok is. Hiába volt Nishinoya mindig olyan kedves és támogató, mégiscsak egy - nálad egy évvel idősebb - fiú volt. Ezért csak Sugának panaszkodtál. Ő egy olyan álom testvér, akire mindenki vágyik, akármit megbeszélhetsz vele, mindig melléd áll. Mikor Noyáról kérdezted, mindig szívesen mesélt vicces, de senkire nézve nem gáz sztorikat, vagy éppen megmutatta - jobb esetben át is küldte - a csapatképüket.
De lassan ez már nem volt elég. Minél többet voltatok együtt Nishinoyával - akár röpiztetek, akár beszélgettetek, vagy csak szimplán bohóckodtatok - mindig az jutott eszedbe, mi lenne, ha ez valami több lenne. Ha hazaérve azt mondhatnád, hogy a barátoddal voltál moziban, a pasiddal, nem pedig a bátyád csapattársával. Nem is változna köztetek olyan sok minden, hisz már így is annyira jól elvoltatok. De milyen jó lenne megölelni! Aztán megpuszilni, aztán...
