||𝚊𝚒𝚣𝚊𝚠𝚊 𝚜. 𝚏𝚏.||-𝚟𝚊𝚕𝚎𝚗𝚝𝚒𝚗 𝚗𝚊𝚙

50 4 7
                                        

Emachanvok kérésére! ♡

𝚊𝚗𝚒𝚖𝚎: my hero academia

𝚌𝚑𝚊𝚛𝚊𝚌𝚝𝚎𝚛: aizawa shota

𝚝𝚢𝚙𝚎: character(male!) x oc(fem!)

𝚙𝚎𝚛𝚜𝚙𝚎𝚌𝚝𝚒𝚟𝚎: E/1

𝙾𝙲: Emachanvok oc-ja!!
név: Ema Higurashi
nem: nő
életkor: 16 éves (nem az én ötletem volt xdd)
magasság: 152 cm
haj: hosszú, fehér
szemek: egyik lila, másik rózsaszín + szemkötőt visel, mert megsérült a szeme és a képessége miatt érzékeny a fényre. Amikor nem működik a képessége le tudja venni a szemkötőt, de amúgy is átlát rajta valamennyire.
képesség: átváltozás, bárki alakját fel tudja venni és használni a képességüket.
Kapcsolatok: Aizawa barátnője.

𝚗𝚘𝚝𝚎: Emachanvok ötlete volt eredetileg, de már nem emlékszem rá, úgyhogy ez mégis az én történetem lesz xdd. Boldog utószülinapot vagy előkarácsonyt Ema! <3 Egyebként az oc-je és Aizawa történetéről bővebben az ő könyvében olvashattok. A csatolt kép is az ő műve. *-*

𝙹𝚘́ 𝚘𝚕𝚟𝚊𝚜𝚊́𝚜𝚝! ♥︎

▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂

▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂

Álmatagon nézek ki az ablakon, ahogy a nap lassacskán lebukik a háztetők mögött. Unatkozok és fáj a szemem, ráadásul úgy tűnik, hogy a rengeteg munka miatt Shota idén is elfelejteti, hogy Valentin nap van.

Csörög a telefon, mire összerezzenek. Az asztalhoz battyogok és a kijelzőre pillantok. Egyből felélénkülök, mikor látom, hogy Shota hív.

- Szia! - veszem fel és igyekszem vidámnak tűnni.

- Szia Shorty! Ne haragudj, de csak később tudok hazamenni. Tudnál nekem néhány dolgot venni? Átküldtem a listát - hadarja a megszokott érzelemmentes hangján.

Mi mást vártam Szomorúan sóhajtok.

- Persze. Siess haza. Szeretlek Shota.

- Én is - motyogja majd kinyomja a hívást.

Nem is tudom, hogy szomorú legyek, vagy dühös, úgyhogy inkább arra az énemre hallgatok, aki az életénél is jobban szereti Shotát és elindulok bevásárolni.

Odakint dermesztő hideg van, szürkület, és a hó is szállingózik, pedig lassan már a tavasznak kéne jönnie. Szorosabbra csavarom a sálamat és az arcom elé húzom, hogy azt is olyan melegen tartsa, amennyire csak lehet. Néhány perc séta után buszra szállok aztán három megálló után leszállok a szupermárketnél remélve, hogy itt mindent megtalálok a listáról. De milyen lista ez!

1 csomag tökmag
Fásli (fehér)
Fertőtlenítő (domestos)
Kávé (őrölt)
2 kg mandarin
1 csomag fagyasztott kakaós csiga
Sajt
Tej (bio)

Tudom, hogy ezek nagy része elfogyott otthon, de fene sem tudja, hogy mi ilyen sürgős. Bár a kajákat én jobban szeretem, ha nekem szánná őket ajándékba (milyen romantikus) akkor megvette volna és nem nekem kéne rohangálnom.

Végigjárom a patikát, két élelmiszerboltot és egy otthoni kellékek és tisztítószerek boltot, mire mindent begyűjtök. Mire felszállok a hazafelé induló buszra már teljesen besötétedett és jó pár centis hóban kell trappolnom. A házunk látványa boldogsággal tölt el. Hogy együtt lakhatunk. Hogy vele lehetek. Mindig.

Annak már nem örülök annyira, hogy nem ég odabent a villany, vagyis még mindig nem ért haza. A kulcsomat keresem az időközben igen nehézzé vált táskában. Mire megtalálom ha lehet még jobban átfagyok. Két lábon járó jégkockává válva lépek be a házba, a rólam a földre hulló hópelyhek apró tócsává olvadnak a csizmámnál a kellemes melegben. Lehámozom magamról a kabátot és az odakészített mamuszba bújva lépek be a sötét nappaliba. Felkattintom a villanyt és...

A szívem csordultig telik és felnevetek meglepetésemben.

A szoba közepén Shota áll rózsaszín pulcsiban és rózsaszín fejjel, körülötte piros lufik, az asztalon pedig virágos szalagú apró csomagok. Mire magamhoz térek az ámulatból már ott is térdel előttem és egy rózsát nyújt felém.

- Leszel a Valentinom, Ema? - kérdezi halkan, a hangja pedig zavart, de tele van szeretettel.

- Igen, igen, IGEN! - visítom és elveszem a rózsát táncra perdülök vele, a következő pillanatban pedig Shota karjaiba vetem magam.

Ő szorosan átölel, egyik kezével a hajammal látszik és óvatosan kibontja, hogy hófehér hajam a vállamra omolhasson.

- Olyan gyönyörű vagy! - suttogja szeretetteljesen és csókot lehel az arcomra.

- Te pedig jóképű! - nevetek és a mellkasának döntöm a fejem. - Már azt hittem, elfelejtetted, hogy milyen nap van ma... Olyan buta vagyok!

Hirtelen sírhatnékom támad. És még mérges voltam amiatt, hogy esetleg elfelejti, mikor ez a férfi úgy szeret engem, ahogy meg sem érdemlem. Tudom, hogy mennyi dolga van, de ő mégis nekem szervez meglepetést, nekem csomagol ajándékot és nekem díszíti fel a házat.

- Ugyan - mondja és felsegít a földről, majd feszengve nézi ahogy kibontogatom a becsomagolt bonbonokat és apróságokat.

- Csodásak, köszönöm! - mosolygok rá és máris bontogatni kezdek a csokit és őt is megkínálom. Vonakodva fogadja csak el, arra hivatkozva, hogy én kaptam, de végül beadja a derekát.

- Bontsd ki az utolsót is! - int a kicsit nagyobb, valóban utolsónak maradt csomag felé.

Kíváncsian nyitom ki a rózsaszín dobozt, amiből egy másik, fehér doboz bukkan elő. Ahogy megfordítom látom, hogy egy kis asztali lámpa fényképe díszíti. Kérdőn pillantok Shotára.

- Fényszűrős - mondja és kiveszi a kezemből, hogy kibontsa. - Nem bántja a szemed.

Elakad a lélegzetem és tátogva állok ott, amíg Shota összerakja a kis lámpát, az asztalra állítja, bedugja a konnektorba, majd mielőtt felkapcsolná lekattintja az eddig égő villanyt.

Meghitt fény tölti be a szobát, amitől egyből megnyugszik szúró szemem.

- Shota - suttogom elfúló hangon.

Odalép hozzám és egyik kezével megsimogatja az arcomat, míg a másikkal óvatosan lehúzza a szemkötőmet. Nagyokat pislogok. Az első amit megpillantok azok az ő gyönyörű, sötét szemei. Olyan rég nézhettünk már így egymás szemébe!

Ezúttal nem tudom megállítani őket, könnyek szöknek a szemembe.

- Köszönöm! Annyira szeretlek! - hüppögöm, mire Shota a két kezébe veszi az arcomat és hüvelykujjával letörli a könnyeimet.

- Shhh! Ne sírj és ne köszöngesd! Ennél többet is tettél már értem, és én is megtennék sokkal több mindent!

- Hogy ne köszöngessem, mikor - szállnék vele vitába, de ezúttal egy csókkal fogja be a számat. Szorosan magához húz és a hajamat simogatja, miközben bebizonyítja, hogy az enyém a világ legszebb Valentin-napi ajándéka: a szerelme.

~801 szó~

𝚊𝚗𝚒𝚖𝚎 𝚘𝚗𝚎𝚜𝚑𝚘𝚝𝚜||𝚏𝚒𝚗𝚊𝚕 𝚎𝚍𝚒𝚝𝚒𝚘𝚗 /ʀᴇǫᴜᴇsᴛs ᴏᴘᴇɴ/ SZÜNETELDonde viven las historias. Descúbrelo ahora