//KÉRÉSEK SZÜNETELTETVE//
ANIME ONESHOTS
𝚁𝚎́𝚜𝚣𝚕𝚎𝚝𝚎𝚔 𝚊𝚣 𝚎𝚕𝚜𝚘̄ 𝚛𝚎́𝚜𝚣𝚋𝚎𝚗 --->
animék (jelölve hogy mennyit láttam, mangát nem olvasok):
my hero academia
bungou stray dogs
haikyuu!!
demon slayer
seraph of the end
jujutsu kaise...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Felriadtál. A szíved hevesen vert, a testeden izzatság folyt végig. A fejed lüktetett ahogy felültél, kezeddel letöröltél egy verejtékcseppet a homlokodról.
Ugyan az az álom, ugyan az a férfi.
Tudtad, hogy a képességed miatt történik mindez. Azért, mert képes vagy belelátni mások álmába, és ha te is alszol, bele is csöppenhetsz. De akkor sem így kellett volna lennie. Te nem ismerted azt a férfit, akivel az álomvilágban találkoztál.
Olyan furcsák voltak ezek az álmok, egyszerre ijesztőek és egyszerre töltöttek el izgalommal. Nem tudtad, mit kéne tenned, nem tudtad, miért vándorolsz akaratlanul is át a férfi álmába.
Mindig ugyan abba a visszatérő rémálomba. Mindig ugyan akkorra.
Látod magad előtt a férfi alakját, magas, vékony, viazonylag elegáns öltözéke van, világosbarna kabáttal. Kócos barna haja a hasonló színű szemébe lóg. Kezdetben mindig meglepődött, mikor meglátott, de mostanra csak egy halvány mosollyal nyugtázza az érkeztedet. Aztán leugrik a felhőkarcoló tetejéről, ahol mindketten álltok.
A peremre rohansz, és valamiért egészen közelről látod a férfi arcát. Jóképű, az arca megnyugvást tükröz, ahogy lassan zuhan.
Aztán valami megváltozik körülöttetek, vihar kerekedik, a sötétségből árnyak nyúlnak ki, hogy megragadják őt.
Kétségbeesetten kinyújtod felé a kezed, és ő is így tesz, de az álom értelmetlen világa ellenére sem vagy képes megfogni. A férfi már nem mosolyog, a szemében ijedtség csillan egy pillanatra.
A zuhanása felgyorsul, és az árnyak körbeveszik, eltűnik a szemed elől.
Ekkor szoktál felriadni, kalapáló szívvel, verejtékben úszva.
Kimentél a fürdőszobába, és megmostad az arcodat. Nem olyan régen költöztél Yokohamába, de emlékeztél rá, hogy akkor kezdődtek ezek az álmok, mikor először aludtál itt.
Amikor ismét normálisan tudtál lélegezni visszafeküdtél. Aznap már nem álmodtal semmit.
Nem tudtad, mik akarsz. Jó lett volna ismét normálisan aludni, jó lett volna, ha abba maradnak a rémálmok. Mégis, valahogy megnyugtatott, hogy még mindig látod őt. Egyre jobban szeretted volna megtudni, ki az a férfi. Lassan úgy érezted, valami hozzá köt. Hogy nem véletlenül kerülsz az ő álmaiba. És szép lassan az érdeklődésed valami mássá, valami nagyobbá változott.
