Historia Argonautica

5. Lakatlan sziget?

- Esküszöm egyszer a halálba fogtok minket vinni. - Tolja el vizes haját a szeme elől és néz morcosan a két ázott madárra hasonlító szél ikerre Mopsus. Az Argó hosszú órák után végre szerencsésen kijutott a viharból és most egy kis sziget mellett áll a vízen. A fedélzeten mindenki csurom vizes, de legalább életben vannak, ami azok után, hogy mekkora hullámokkal kellett szembe nézniük igen meglepő látvány volt.

- Megérte. - Vigyorognak az ikrek, mintha nem éppen az életük forgott volna kockán két perccel korábban

- Na, bátyó! Még mindig mi vagyunk a bajkeverők? - Fordul kérdőn a hajó fő evezőséhez Polydeuces.

- Legutóbb az Argóra szabadítottatok két kasnyi méhet. - Forgatja meg a szemeit Herakles. - Össze lehetne titeket kötni. - Fintorodik el a híres félisten.

- Lehet, hogy ezt ne ismételjük meg többet? - Szól közbe Annabeth és teszi a szája elé a kezét, mintha meg akarná előzni, hogy hányjon.

- Egyet értek a húgommal. Ne ismételjük meg. - Támasztja homlokát az előtte lévő lapát szárához Argus.

- Jól van, szerintem most kicsit mindenkinek elege van a vízből. Azt mondom kössünk ki és keressünk valamit enni. - Ajánlja fel Iason, a köré gyűlt csapat tagjai pedig fennhangon nyilvánítják ki egyetértésüket az ötlettel kapcsolatban. Így történik meg, hogy az Argó utasai a két modern gyerek meglepetésére szinte pillanatok alatt kikötik a hajót és egymás után le is ugrálnak a partra.

- Pihenj egyet. Hamarosan visszajövünk. - Suttogja Argus kezét a hajó oldalára téve.

- Az isteni deszka innen is hallja a hangod? - Kérdezi kíváncsian Annabeth, mire a férfi elneveti magát.

- A hajó él húgom, az isteni deszka az amin keresztül meg tud szólalni, de ez nem jelenti azt, hogy a többi része nem érez semmit. - Vonja meg a vállát, majd ellép a hajótól. - Indulhatunk, Iason? - Kérdezi hangosabban, mire az Argonauták vezetője biccent egyet és a csapat elején haladva el is indul a parton, hogy megfelelő helyet találjon beljebb menni a sziget belseje felé.

- Oji! Nem lakatlan a sziget! - Csillognak lelkesedéstől Iason szemei, mikor a csapat köré gyűl egy kis ösvényke szélén, ami egyenesen egy nagy templom szerű épülethez vezet. - Talán segíteni fognak nekünk! - Lelkesedik a szőke férfi és már el is indulna, de ekkor valaki elkapja a vállát és visszahúzza őt.

- Ezt jobb lesz, ha most rám bízzátok. - Mondja komolyan a nap titánjának fia, de tekintetét nem veszi le a templomról.

- Mi? Ne hülyéskedj Augeas! Együtt megyünk! - Ellenkezik Iason, ezzel elérve, hogy az idősebb férfi sóhajtson egy hatalmasat.

- Legyen! - Egyezik bele, viszont mikor a csapat megint lelkesedni akar felemeli a kezét. - De én megyek elől és mind mögöttem maradtok! - Mondja komolyan.

- Jól van, jól van! Ne legyél ilyen mogorva, ez ma már a második alkalom, hogy furán viselkedsz. Kezdek aggódni, hogy az utazásunk mégis csak megváltoztatott bennünk is valamit. - Fonja össze maga előtt a karjait Herakles.

- Ne aggódj Herk. - Vigyorog a félistenre Augeas, de vigyor gyorsan fintorba megy át, ahogy a férfi a templom felé néz. - Ennek semmi köze az utazásunkhoz. - Sóhajt egy kisebbet. - Menjünk! - Néz gyorsan végig a csapaton, majd elindul az ösvényen egyre közelebb a templomhoz.

Ahogy a csapat előre halad az ösvénykén, a fák között mintha ember alakokat látnának, azonban amikor valamelyikük oda fordul, hogy jobban megnézze őket azok azonnal semmivé foszlanak, mintha sose lettek volna ott.

- Ne nézzétek őket, a féltestvéreim. - Motyogja Hylas, amivel eléri, hogy az Argonauták kihúzzák magukat a két új társunk pedig értetlenül pislogjon rá.

- Testvéreid? - Kérdezi Percy, mire a legfiatalabb Argonauta a hajába túr.

- Azt már tudjátok, hogy az apád az én nagyapám, de ha őszinték akarunk lenni, Orpheushoz hasonlóan én sem vagyok ember. - Vonja meg a vállát.

- Mi? - Tágulnak ki a két újonc szemei.

- Apolló és Kalliopé gyermeke vagyok. Apám isten, anyám nimfa, egy csepp embervér sincs bennem. - Vonja meg a vállát a csapat énekes madara, Orpheus.

- Nekem pedig nimfák a szüleim. - Vonja meg a vállát Hylas.

- De a nimfák nők. - Pislog Annabeth, mire Hylas elneveti magát.

- De istenségek. - Mondja mintha ez mindent magyarázna.

- Lehet, de akkor is nők. - Ellenkezik Annabeth.

- Oh, ezt ebben a korban már nem tudják? - Szól közbe Argus és mikor a két modern fiatal ránéz folytatja. - Az istenek meg tudják változtatni a nemüket. - Jelenti be, amivel eléri, hogy Percy és Annabeth eltátsa a száját.

- Jó! - Rázza meg hosszú másodpercek múlva a fejét a lány. - És miért ne nézzük őket? - Kérdezi most Hylastól, de a fiatal csak megvonja a vállát.

- Életben akarsz maradni. - Jelenti be. - A nimfák képesek elfeledtetni veled minden gondodat, ha túl sokáig vagy a közelükben még azt is elfelejted ki vagy. - Rázza ki a hideg.

- Már, ha nem vesz valamelyik párjául. - Szól közbe Peleus is, megemelve a jobb mutató ujját.

- Igen, az a kivétel. - Ért egyet Hylas.

- És ezt honnan tudod? - Kérdezi értetlenül Percy, mire a szőke hajú lila fejpántos férfi elmosolyodik.

- Egy vízi nimfa a feleségem. - Kuncogja.

- Tethis férje vagy? - Tágulnak ki Annabeth szemei, de kérdésével csak azt éri el, hogy Peleus még szélesebben mosolyogjon, mint eddig.

- A legszebb nimfáé a világon. - Kezd bele, mire Telamon oldalba veri.

- Jól van tesó, tudom, hogy odáig vagy az asszonyért, de eleget hallottuk. - Kuncogja.

- Miért is fontos, hogy a nimfa férje? - Kérdezi Percy értetlen arccal nézve Annabethre.

- Ő Achilleus apja, annak az Achilleusnak az apja! - Mutat két kézzel a férfire a lány.

- Igen Achilleusnak neveztem el a fiam. Miért? Hallottatok róla? - Tudakolja, mire a lány egy hatalmasat nyer.

- Ő volt a trójai háború legnagyobb hőse. - Bukik ki a kis hölgyből, mire Peleus szomorú mosollyal néz el az ég felé.

- Sajnálom, hogy nem nézhettem végig, ahogy felnő, de hát az istenek akarata kiszámíthatatlan. - Vonja meg a vállát.

- Nem csak az isteneké. - Szól közbe Augeas. - Hagyjátok, hogy én beszéljek, jó? - Néz vissza a válla felett a csapatra, ami ekkor állt meg, mivel hogy elérték a templom szerű ház ajtaját.

- Csak utánad. - Int az ajtó felé Iason, mire a férfi biccent egyet, vesz egy mély levegőt és szélesen elmosolyodik, ahogy fél kézzel szinte kivágja az ajtót.

- Helló, húgi! Még mindig disznóvá változtatsz minden férfit, aki átteszi a lábát a küszöbödön? - Teszi fel a kérdést, amivel sikeresen eléri, hogy a mögötte lévő egész csapat eltátsa a száját.